Ezen a kellemes decemberi napon szerettem volna kipróbálni, hogy hogyan működik a a kempingfőzőm 100-as benzinnel. Kicsit nehézkesen indult a kiruccanás, de szerencsére győzött a kitartásom. Igazán kellemesnek ígérkezett az idő 2024 december 18-án. Raktam be ugyan kabátot, de mindvégig egy szál ingben, alatta egy vékony pólóban kalandoztam a Pótharaszti erdőben. Nem tudtam korán indulni, több problémám is volt. Az egyik, hogy nem volt otthon 100-as benzinem. Eddig a Primus Omnifuelt foltbenzinnel üzemeltettem, de 3.000- forint literje, és már úgy 3 litert elégettem. Nem vagyok ár érzékeny ebben a tekintetben, hiszen ha az a jó, akkor azt használom, de a csudába is…azért vettem Omnifuelt mert mindenféle olcsó vacakkal elketyeg. A foltbenzin azért volt szimpatikus, mert hamar elpárolgott és gyakorlatilag 0 korom és 0 szag maradt utána. Lássuk csak, mit tud a 600-ft/l árban kapható üzemanyag. Szóval indulás előtt még el kellett menni az üzemanyagtöltő állomásra, és benzint kellett vásárolni.

Aztán volt egy másik probléma is. Nem volt mit sütögetnem. Pedig előző este elhatároztam, hogy valami pácolt húst, vagy grillhúst szeretnék készíteni. Szeretem én az energiaszeletet is, szoktam is venni a Decathlonban olyan narancsos ízűt, hogy a kijárattól az autóig legyen mit eszegetni. De az  amúgy sem serpenyőbe való. Szóval végigjártam Monoron a nagyobb boltokat, de csak a negyedikben kaptam, mert ilyenkor már nincs grill szezon. Mondják. Hát pedig nyáron meg nem  grillezünk, mert dög meleg van hozzá. Szó ami szó,….sikerült vennem 60dkg. sertéstarját, portói ízesítésű marinádban. Na, ez jó is lesz.

Mire kiértem az erdő szélére, már 11-óra volt. De nem zavart, mert a célállomás, a Forrás-rét melletti erdő közel volt. Egy fenyves erdőben parkoltam le, ennél a résznél ez a kijelölt parkolóhely. Innen nem illik, és nem is szabad autóval tovább menni. Mint írtam, csodálatos napos szélcsendes idő volt.Az út elején, és ezen az erdőrészen még van néhány fenyves erdő folt. De elmondható hogy egyre zsugorodnak a fenyvesek. Megcsapott a fenyőillat, ahogy a langyos levegővel együtt kiszökött a fák közül.A piros jelzésen indultam el, ez fog majd átvezetni a sárgára, amin már csak rövid ideig haladok majd. 30-40 perc lesz a menetidő, ez attól függ milyen sűrűn állok meg fülelni, fotózni, meg csak úgy hallgatni az erdőt.Ez az erdőrész természetvédelmi terület. Ezt sokan nem veszik figyelembe. Eldobált szemét, krosszmotor hangja jelzi, hogy van aki nem tud viselkedni. Erre a napra is jutott mindkettőből, hát ez van.Pompás gombatelepre lettem figyelmes, mikor már majdnem odaértem a célomhoz. Egy korhadt farönkön szaporodott el az élőlény.A kiszemelt erdőrészen már sokszor átmentem, a sárga jelzés halad át rajta. Hatalmas kidőlt farönkök teszik igazi vad erővé ezt a részt. Kinéztem egy nekem tetsző helyet, és letáboroztam.Elsőként a kabátom került ki a hátizsákból, és onnan egyből egy faágra. Úgy gondoltam, hogy ha megállok majd szükségem lesz rá, de nem így történt, mert időközben érzésre úgy 8-10 fok is lett.   Beüzemeltem a főzőberendezést, és beleraktam egy szelet húst a forró zsírba.  Miközben sül a hús, elmesélem a tapasztalatom a benzinnel. Mint írtam, a foltbenzint a szagtalansága és a tökéletes korommentes égés miatt választottam elsőre. Ez a 100-as benzin, ha kifolyik nekem egy kicsit kellemetlenebb szagú, de szerencsére ez is nyomtalanul eltűnik igen rövid idő alatt. Másrészről, ha ügyesen csináljuk, akkor a pácolt hús illata minden szagot elnyom ami keletkezik. 😊

Gyorsan fordítotok egyet a húson, mert eldumálom az időt. Úgy tűnik jó lesz ez. Lassú tűzön sütöm, ami az Omnifuellel érdekes módon sokkal könnyebb mintha gázzal sütögetnék. Ez már nem az első tapasztalat mikor lassan kell főzni vagy párolni. Jól muzsikál a hangtompító is, amit nemrég vásároltam a Primushoz. Elégedett vagyok vele. Érdemes megnézni a serpenyőben lévő zsírt, később lényeges lesz.Elkészült az első szelet a négyből. Kitálalom magamnak, közben pedig odarakom a második szeletet, hogy amig az elsőt eszem, addig a második elkészüljön. Így mindkét szeletet melegen ehetem meg. Nyugi, nem ettem meg mind a négy szeletet, csak kettőt.Befejeztem az ebédet, hátradőltem, és felbontottam egy doboz szénsavas üdítőt. Én ezt jobban szeretem a zsíros ételek után mint egy forró teát. Meg most a „melegben” jobban is esett. Egy gomba „installációt” vettem észre amit lefotóztam mert eben a cikkben majd jól fog mutatni. 😊Hallgattam az erdő csendjét és egy elszáguldozó krosszmotor hangját….. Szerencsére utóbbi rövid idő múlva elcsendesedett. Előbbi pedig egyre hangosodott mert ahogy ültem ott csendben, az állatok elkezdtek mozgolódni körülöttem. Elpakolásztam a cuccaimat. Az imént említettem a sültes zsírt a serpenyőben. Szóval az egyik dolog amit szeretek a tapadásmentes edényben, az az, hogy nem ragad le benne semmi, a másik meg, hogy használat után, kettő darab papírzsebkendővel, víz és mindennemű tisztítószer nélkül a képen látható tisztaságúra lehet törölni. Gyakorlatilag így mehet vissza a hátizsákba. A bevonat miatt semm aggódom. A képen látható serpenyő 5 éves. És a lényegi részeken teljesen újszerű a bevonat. A szélét párszor fém fogóval használtam azért ilyen. Az aljáról meg leégett meg összekarcolta a szélfogó. De az nem is lényeges. Ami pedig a 100-as benzint illeti, teljesen korom és égéstermékmentes felületet hagyott maga után. Az ételnek sem lett semmiféle mellékíze vagy ilyesmi. Ami előrevetíti a 3.000- forintos foltbenzin használatának a befejezését. 😊 A mai napra tervezett tapasztalás meg volt és pozitív volt.Mikor mindent elpakoltam, vettem a kalapom és kimentem a rétre, megnéztem a pihenőhelyet. Sajnos a nevével ellentétben, ahogy én hallottam, soha nem volt itt forrás.Amilyen nehezen indult ez a kiruccanás, olyan jól éreztem magam. A réten kinéztem magamnak egy helyet, ahová odasütött a nap, és leülve egy fának dőlve napoztam még vagy fél órát.A visszafelé vezető utat nem részletezem. Semmi különös esemény nem zavarta meg a sétámat. Olyan lassan ballagtam ahogy csak tudtam, és szívtam magamba az erdő illatát és hallgattam minden zaját. Egy két érdekesebb fotótémánál megálltam még.Aztán már az autónál voltam a kiindulóponton. Beültem az autóba, elindultam hazafelé. Kiérve az erdőből…döbbenet….egy-két percen belül elbújt a nap, és olyan ködös borongós idő lett, amilyen mondjuk illik is a december közepéhez. Jobban illik hozzá, mint ami eddig volt ám én ilyenkor azt szoktam mondani: ha ez a hozadéka a globális felmelegedésnek, akkor én ezt kihasználom, és örülök neki.