Vannak olyan túrák, amik egész másként alakulnak, mint ahogy számít rá az egyszeri turista. Ez a túra is, amit most leírok, ilyesmiképpen alakult. Szerencsére jó értelembe véve.

„Aznap reggel, a két turista még nem tudta, hogy ez a túra más lesz, mint tervezték”……. élhetnék, a hatásvadász televízióhírek elcsépelt kezdőmondatával. Na de azt gondolom, meg tudom én ezt fogalmazni rendesen. Szóval mikor elindultunk a Börzsönybe, nem gondoltuk, hogy a túrabakancsainkat majd evezőlapátokra váltjuk. De ne menjünk ennyire előre a történettel.

Szép tavaszi idő volt, március utolsó napjaiban. Három naposra terveztük a túrát. A terv az volt, hogy felmegyünk a Börzsönybe, ahol is az első nap a Csóványos Nagy-hideg hegy a cél. Valahol megalszunk majd, ahol eldöntjük, hogy merre tovább. És hasonlóan a második naphoz, a harmadik nap útvonala is titok volt számunkra. Nem akartunk gyorsan menni. Fotózni szerettünk volna, és élvezni a remek időt.

Mivel már nyíltak a tavaszi réti virágok, azokra próbáltunk fókuszálni. Ám a meleg tavaszi napsütés, a jó levegő, meg a beszélgetés visszafogott a kattogtatásban mindkettőnket. Pedig egész nagy réteket hódított meg a Kikeleti hóvirág.
És az Odvas keltike is szép fotó alany volt.
És itt-ott még ibolya is virított.
Mikor felértünk a Börzsöny legmagasabb csúcsára,(938 m.) a Csóványosra, kissé elkeseredtünk, hogy nem tudunk felmenni a kilátóba, de örültünk neki, hogy remélhetőleg hamarosan egy szép építménnyel lesz gazdagabb kis hazánk egyik leglátogatottabb hegycsúcsa.(Azóta már elkészült az új kilátó, érdemes meglátogatni!)
A Csóványosra hamar átértünk, ott pihentünk egyet, majd az aznapi tervnek megfelelően tovább indultunk a Nagy Hideg-hegyre. Mikor megérkeztünk, csodálatos idő fogadott minket, habár a levegő eléggé párás volt.
A táblák jelezték, hogy van merre tovább menni….
…..az én fejemben azonban már kialakult egy gondolat, amit közzé is tettem túratársam számára. Nagyon kellemes meleg idő van, és bár itt fenn a hegyen is nagyon jó, de a tervem a következő.

Lent a Börzsöny alatt Kismaroson, a Duna mellett van egy jó kenu kölcsönző. Menjünk vissza a Nagy Hideg hegy és Csóványos közti Rakodó környékére, éjszakázzunk ott, majd másnap menjünk le a hegyről, és béreljünk kenut. Azzal aztán menjünk el egy szigetre, töltsük ott a második éjszakát, és reggel majd meglátjuk merre tovább.

Így is lett. Lementünk a Rakodóig. Mivel vízkészletünk nem sok volt, a Börzsönyben pedig ezidőtájt (sem) nemigen vannak jó források, így az első adandó alkalommal víztisztítással jutottunk megfelelő minőségű és mennyiségű vízhez. A kis forrás, amit találtunk meglehetősen elhanyagolt volt. Nagyon koszos volt a vize.
Előkerült hát a víztisztító berendezés, és nekiálltunk vizet vételezni, aminek meg lett a várt eredménye. Szép tiszta vizet varázsolt nekünk az esti vacsorához, teához, kávéhoz…..
Aztán már indultunk is tovább, hogy megfelelő éjjeli táborhelyet keressünk magunknak. A Foltán keresztig mentünk végül is vissza. Ott kényelmesen letáborozhattunk. Volt asztal, pad….teljesen úri körülmények voltak. Én függőágyaztam,
a társam ponyvamenedékhez készült.
A figyelmeztetéseket nagyon komolyan vettük!!
Tüzet nem raktunk, gázfőzőnkkel készítettük el a vacsorát. Az éjszaka nyugodtan telt, vadak mozgása nem igen zavarta a pihenésünket. Másnap aztán gyönyörű derült, tiszta időre ébredtünk. A táblák mutatták, merre lehetne tovább.
De mi már tudtuk, hogy nem a hegyen töltjük az elkövetkezendő másfél napot. Lefelé a hegyről nem igen fotóztunk, most is beszélgetéssel, sztorizgatásokkal, és persze a vízen eltöltött idő megtervezésével voltunk elfoglalva. Délre aztán le is értünk a Kismarosi Sügér SE csónakházába. Kibéreltünk egy stabil kényelmes kenut, bepakoltunk és már vízen is volt a jármű.
Az úton sokat beszélgettünk, néha meg csak hangtalanul élveztük a jó időt, a lapátok hangját, amint vízbe merülnek. Néztük a mellettünk elhaladó óriási uszályokat, kirándulóhajókat és más vízi járműveket.
Csodálatos látvány a nagy Duna közepéről, egy kis kenuból feltekinteni a Visegrádi várra. Vagy a partról minket néző turisták sóvárgó, irigykedő tekintetét bezsebelni. Mert valljuk be, na….nem minden nap suhan el az ember a vár alatt egy kenuval…..
Feleveztünk Nagymarosig, ahol ettünk egy nagyon finom lángost ,így a késői ebéd már meg is oldódott. Az odáig tartó úton figyeltük, hogy mely szakaszok lennének jók az esti tábor építésére. Végül is egy szigeten kötöttünk ki, és vertünk tábort. Ezen az éjszakán mindketten függőágyaztunk.
A délután hátralévő részét, pihengetéssel töltöttük. Estefelé aztán nekiálltunk egy kis komfortot teremteni magunk körül. A szigeten talált hordalékból asztalt eszkábáltunk. Illetve nem is nagyon kellett, mert egy törött hajótest adta magát…így csak ülőalkalmatosságot kellett keresni, és már kész is volt a konyha.
A vacsora után, és a lefekvés előtt, fürdésre adtuk a fejünket. Figyelembe véve, hogy a Duna vize nem volt túl meleg, ez a művelet gyorsra és rövidre sikeredett. De megérte lemosni magunkról az izzadságot, és így térni nyugovóra.

A másnap reggel, pompás napfelkeltével fogadott minket.
És ez csak egyre szebb lett…..
A horgászok is előkerültek, de még az is lehet, hogy kint töltötték az éjszakát…ki tudja…elvetemült, türelmes népség!
Miután kifotóztuk magunkat, kényelmesen megreggeliztünk, és elindultunk vissza a Kismarosi Sügér SE csónakház előtti kis kikötőbe. A visszaút gyorsan, és eseménytelenül telt el. Megbeszéltük az előző napok élményeit, tervezgettük a következő túrát. Illetve csak vázlatát, hiszen sokszor van az, hogy elindulunk egy irányba, és a másik irányból kerülünk elő. De ez így van rendjén.