A most következő függőágy, amiről írni fogok, az egyik legfontosabb felszerelési tárgy, ami túrázás során reflektorfénybe kerül. Habár…talán ezt már írtam több eszköznél, tárgynál, úgyhogy inkább úgy fogalmaznék, hogy szintén nagyon fontos kelléke az erdőben töltött éjszakáknak.Mielőtt megvettem volna, jól körüljártam a témát, mert nem szerettem volna belefutni abba a hibába, hogy egy-két használat után eladom. Hogy tulajdonképpen mi is volt a legfontosabb, amitől tartottam? Maga a kérdés, hogy tudok-e  majd benne nyugodtan pihenni. Alapjában véve hason alvó vagyok, de mint köztudott, a függőágyak a kialakításuk miatt nem igazán alkalmasak hason alvásra. Ez eddig még nem lenne baj, mert a hason alvás terheli legjobban a derekat. Ezt érzem is, ezért már jó pár éve nem is tudok hason aludni normál ágyban sem. Ha mégis, akkor reggelre nagyon fáj a derekam. Na de akkor milyen lesz majd az alvás a függőágyban, mert marad a háton alvás, és talán az oldalt alvás. Itthoni körülmények között ez utóbbi a megszokott, mert háton szintén nem tudok aludni.

Szerencsére elég sok ismerősöm használ már függőágyat, így egy szép téli napon, kölcsönkértem egyet a barátomtól, és a Rácalmási szigeten teszteltem egy éjszakára. Ez a darab volt az:
Attól eltekintve, hogy az első éjszaka volt függőágyban, úgy – 10 C° fokban, és kissé fáztam benne, meglehetősen kellemes volt az alvás. A fázást kiküszöböltem később egy önfelszívós derékaljjal, majd egy vastagabb és biztonságosabb polifoammal. Ami nem száz százalékos megoldás, hiszen sajnos ahol a hálózsák összenyomódik a függőágy szorítása miatt, ott bizony kialakulnak hideg pontok.

Szóval elhatároztam, hogy szeretnék egy ilyet, vagy valami hasonlót. Azt tudtam, hogy a ponyva, ami a fent említett típushoz volt, nekem kicsi lesz. Később, majd a ponyva leírásánál érthető lesz a dolog. Mint mindig, itt is komoly szerepet játszott a ráfordítható összeg, ami általában kevés szokott lenni.

Eldöntöttem, hogy megpróbálok használtan beszerezni egy jó állapotú darabot. Olcsó, gagyi típust nem szerettem volna, mert általában tudatosan, hosszútávra veszem a dolgaimat. A gagyikkal meg az szokott lenni, hogy vagy hamar tönkremennek, vagy hosszútávon keserítik meg az ember életét. Feladtam hát egy hirdetést, hogy használt függőágyat keresek, és rövid időn belül érkezett is egy ajánlat, ami visszautasíthatatlan volt. Megvettem hát a saját függőágyamat, egy DD Hammock Travel/Bivi-t. Ez egy dupla aljú, szúnyoghálós, két oldalt bontható darab. Belül két tároló zsebbel és kis fülekkel, amire akaszthatok apró dolgokat éjjelre. (óra, lámpa, ez-az)
Majd hosszú vívódás után, vettem hozzá egy 4×4-es DD ponyvát. Persze megfordult a fejemben, hogy veszek olcsó ponyvát, de az már volt nekem is, és tanultam sokak kárából is, ezért ezt a megoldást elvetettem. A vívódás oka ponyva ügyben egyébként a következő volt. Azt láttam, hogy a „gyémánt” alakú ponyva a próba függőágynál kicsi volt. Éppen hogy letakarta magát a függőágyat, de nem tudtam elképzelni, hogy egy nagyobb szeles esőnél nem ázna be. És én a cuccaimat is szeretem védeni az esőtől, ez pedig végképp nem fért volna alá.
Na és itt jött a vajúdás, hogy milyen legyen a ponyva méret. Mit is lehetett választani a DD kínálatából: 2,8×1,5; 3,5×2,4; 3×3 ezek mind kicsik, tekintve hogy a függőágy hossza 2,7 m. Ami azt jelenti, hogy a végeknél max. 40-40 cm marad, még ha a legnagyobbat is veszem meg. És ez bizony nagyon kevéske. Maradt még a 3 x4,5 és a 4×4. Ami furcsa,hogy 3×4 es nincs a DD kínálatában, pedig ez lenne az optimális, 4 méter hosszal, és 3 szélessel használva. Mert négy méter kell hosszban, de széltében elég lenne bőven a 3 méter. No tehát filóztam, hogy melyik legyen a két fentebb említett méretből. Míg egy tapasztalt barátom a következőt tanácsolta.
„Vedd meg a 4×4 négyes méretet, nem sokkal nagyobb, nem sokkal drágább, de ha egy egész napos esős időt kifogsz, nyugodtan el vagy alatta, tudsz farigcsálni, tenni-venni.”

Megfogadtam a tanácsát, és az eddigi tapasztalatok alapján teljesen igaza volt.

No tehát meg volt a megfelelő szett, volt némi tapasztalat, így már egy szép tavaszi napon, irány az erdő, függőágy próba. Már jó idők voltak éjjel, így nem is vittem csak vékonyabb hálózsákot, és egy polifoam derékaljat. Ez bőven elég volt, sőt az éjszaka elején még ki is kellett takaróznom. Ezt persze senki ne vegye alapul, mert ez a komfort érzet sok mindentől függ. Az egyéni hőérzettől, a hálózsák típusától…stb…erről majd egy másik cikkben.

Szóval kifeszítettem a függőágyat két megtermett fenyő közé.
Szépen állt, nem volt ferde, nem csavarodott, nem lógott. Szóval minőségi darab, na. 🙂  Az alsó dupla részbe beleraktam a polifoamot, ez további tartást adott neki.
Ami nagyon fontos még, hogy a két feszítő hevederbe beiktattam egy karabinert. Pontosabban már a volt tulajdonosa, saját rossz tapasztalata miatt. De én is ezt tettem volna, mert egy esőzéskor, a hevedereken nagyon egyszerűen, és könnyen felázik a függőágy. Így viszont a víz csak a karabinerekig jut, ott pedig lecsorog a földre.
Látható még az is, hogy a szúnyoghálós részbe két kis rudat raktam be, az erre kialakított erős fülekbe,….
…ez adja meg a háló kellő tartását, és így lehet szépen kifeszíteni a hozzá kapott gumis zsinórral.
Ezek után beraktam a hálózsákot, kifeszítettem a ponyvát fölé és körbe néztem belül.
Meglepően tágas, kényelmes a belső tér. Kényelmes a fejnek, a lábnak, nem érzem magam koporsóban. Összességében nagyon otthonos egy ilyen alvóhely.

Így néz hát ki kívülről teljes készenlétben.
Látható, hogy nincs teljesen kifeszítve a ponyva. A hátsó részt leengedve hagytam, és az egyik sarkát kissé letörtem. Ennek az oka, hogy hátulról a szél ne járjon annyira, a letörés pedig helyhiány miatt történt.

Amint látszik egyik fotón, egy vastagabb kötelet is kifeszítettem a ponyva alá, hogy majd erre lógatom a felszerelést, hogy nem a hóba, sárba, vízbe kelljen tárolni, de ez nem jó ötlet, mert a víz ott is be tud szivárogni, hasonlóan a függesztő hevedernél tapasztalt probléma miatt. A cuccokat inkább a függesztőre akasztom azóta. Elbírja az is. Vagy egy jóval vékonyabb kötelet feszítek ki, száraz időben mindegy, esősben meg talán nem gyűjt annyi vizet. Ezzel esőben még nem volt tapasztalatom.

Nos, írnék kicsit a függőágyban szerzett tapasztalataimról.

Bármilyen földön elhelyezett fekvőhelynél kényelmesebb számomra. Amióta megvan, azóta a sátraimat gyakorlatilag egyáltalán nem használom. Ahányszor csak nyugovóra hajtom a fejem, annyiszor jut eszembe, milyen parádés találmány ez. Reggel pedig ugyanez a gondolat jár a fejemben. Kipihenten ébredek, nem töri a derekamat, jól tartja a fejemet, nem gémberedik el semelyik végtagom. Az alsó két réteg közé, mint már említettem, egy polifoamot tolok be. Ez, nekem kora tavasztól késő őszig elég. Viszont télen kötelező a vastagabb hálózsák, és esetleg alsó szigetelő réteg. Így is kialakulnak hidegpontok vállnál és deréktájban. Én az oldalamon alszom benne, kissé felhúzott lábakkal, amolyan magzati pózban. Így kényelmesen elférek, nem érzem, hogy összenyomna. A lefekvést kényelmes ülő helyzetben kezdhetem meg, és a „bebootolást” is felkeléskor.

Szinte mindenhol fel lehet állítani, akár még fa sem kell hozzá, mert a földön is ki lehet szépen feszíteni, mint egy kis szúnyoghálós sátrat. Így még nem alkalmaztam a fent említett okok miatt(kényelem), de képet már láttam róla, hogy néz ki. Mint írtam, kétoldalt lehet bontani a szúnyoghálós részt. Ez azért előny, mert mindkét oldalt kibontva, felül össze lehet kötni a hálót, és napközben így kényelmes fotelként lehet használni. Ami nagyon nagy előnye még, hogy nem kell figyelembe venni a talaj minőségét, egyenetlenségét (természetesen, ha a földön alkalmazzuk, akkor igen). Nem baj, ha a talaj sáros, vizes, havas, koszos, vagy amolyan „sátoraljakiszúros”. Lényeg, hogy legyen két fa minimum 4, maximum 7-8 méterre egymástól.

Belül két zseb van, mindkét oldalon egy-egy darab. Olyan tenyérnyi méretűek. Apróságoknak, ami nélkül nem fekszik le az ember.

A 4×4-es ponyva, mint már írtam, nagyon jó választás volt. Egész éjszakán át tartó zuhogó esőben is jól állta a strapát. De nem egyszer volt már, hogy szemerkélő esőben töltöttem kint egy-egy napot, vagy délutánt. Olyankor nagyon jó, hogy nem egy sátorban, vagy a függőágyban kell kuporogni, hanem el lehet végezni az étel előkészítést, eszközkészítést…stb…

Télen szükség szerint jól le lehet engedni, csökkentve ezzel a függőágy körüli huzatot, és valamivel javítva a komfortérzetet. Értelemszerűen sokféleképpen kifeszíthető, napsütéstől, széljárástól, kíváncsi szemektől függően.

Remélem hasznos volt az információ erről a felszerelésről. Ha valami kérdés van, vagy kihagytam volna valami fontosat, kérdezz nyugodtan, vagy írd meg itt, lentebb a hozzászólásoknál.