Amikor évekkel ezelőtt megrendeltem az Ozirisz nevű késemet, még nem gondoltam, hogy egyszer én szervezem majd azt a találkozót, amire azok az emberek jönnek el, akik megelégedéssel használják MókaMiki, polgári nevén Kovács Miklós által gyártott késeket. Márpedig ez a mostani találkozó, már a második volt a sorban. Az elsőről ide kattintva lehet olvasni. Ráadásul úgy tűnik, van igény további találkozókra is. Nem hiába a siker. MókaMiki azon késkészítők egyike, aki prémium munkái mellett, az ügyfélkezelést is példásan intézi. Reklamációt nem hallani a műhely tájékáról, a megrendelőknek minden esetben igyekszik kedvére tenni, és ez sikerül is.
Nem is méltatom tovább a mestert, aki ismeri a munkáit, tudja miről beszélek, aki nem, az meg jöjjön el a következő találkozóra, és nézze meg miről beszélek!
A II. találkozó, éppen úgy, mint az előző, a Gerecse dombjai között került megrendezésre. Egy viszonylag vacak, ködös, szeles, hűvös napon mentünk fel a Pusztamarót közelében lévő parkolóba. 10-12 társunk érkezett reggel, többen jöttek még délután, és voltak, akik csak vasárnap csatlakoztak hozzánk. Innen indultunk tovább az országos kéktúra vonalán.
Csak egy darabig, mert hamarosan letértünk róla és egy rövidített útvonalon mentünk tovább. Hamarosan elértük azt a helyet, ahonnan általában szép kilátás nyílik a völgyre. Most azonban kissé komorabb arcát mutatta a táj.
Azért tartottunk itt egy rövidke pihenőt, habár az egész út nem volt hosszú a táborig.
Ráadásul, közvetlen ezután egy, a sziklamászók által kedvelt kőbányánál álltunk meg és gyönyörködtünk rideg szépségében.
Innen már csak pár perc volt a táborhely, ahol bevackoltuk magunkat két napra.
Néhányunknak ismerős volt már a kis völgy a tűzrakóhellyel, ami ideális ennyi ember számára, kétnapi táborhelynek. Hamarosan belaktuk a kis völgyet.
No persze nem csak kések kerültek elő a zsákok aljából.
Hogy mi minden kerül ilyenkor elő….
Ez az egészen új mátrai sütődiszkosz még szerepelni fog a cikkben.
Az intenzív szél ellenére hamar kifeszültek a ponyvák, amikből praktikus fedések és menedékek készültek. Lettek kis egyszemélyes menedékek.
Ez a menedék ilyennek indult…Aztán kicsivel később újragondolva……Tamás kissé magasabbra, a völgy fölé, tőlünk távolabb táborozott le. A társaságunk horkolása éjjel biztosan nem hiányzott neki, a kilátás viszont egész lenyűgöző volt innen!Voltak, akik összefogtak és egy szép nagy „családi” fekhelyet alakítottak ki maguknak.
Persze olyan is volt, aki elhagyva a talajt, lebegve töltötte el az előttünk álló éjszakát.
Amint megvoltunk a letelepedéssel, elkezdődött az, ami miatt mindannyian érkeztünk. Éspedig a kedvenc késeinkről folyó diskurzus. Amit nem említettem az elején, és most szeretném külön kiemelni, és megköszönni, az az, hogy maga Kovács „MókaMiki” Miklós is ellátogatott a rendezvényre és személyével emelte a rendezvény jelentőségét. Rengeteg kérdést intézhettünk felé, és mindig kielégítő válaszokat kaphattunk. Meghallgathattuk a készítő oldaláról felmerülő problémákat, kissé megismerhettük a kulisszatitkokat. Na és persze kézbe foghattunk sok-sok kést.
Egészen elképesztő darabok is voltak.
Lehetett fogdosni, farigcsálni, próbálgatni a késeket.
Kérdezgettük egymást, ki milyen elgondolásból kérte a késének a kialakítását olyanra, amilyen lett végülis.
Akinek nincs még Móka kése, az kipróbálhatott most többféle típust. Akinek meg volt, az akár kipróbálhatta, milyen egy másik fajta eszköz.
Hamar megtörtént az első, szerencsére egyben utolsó kis késes baleset.
Addig jó, míg ennyivel le is tudjuk ezt a részét a találkozónak.
Lassan ebédhez készülődtünk, én pedig vissza a parkolóhoz, hiszen kora délutánra beszéltük meg az első találkozót Norberttel, aki később csatlakozott hozzánk. Mire visszaértünk, már tele volt a tűztér mindenféle edénnyel, bennük finom falatokkal, italokkal.
Beavatásra került a fent említett mátrai sütődiszkosz is.Ebéd után ott folytattuk, ahol abbahagytuk.
Késes sztorik, ki hogyan tartja karban a kését, milyen tokban hordja, mik a következő vágyott darabok, és hasonló olyan kérdések, amiket napokig tudna taglalni egy ilyen társaság. Bemutatásra került, egy egészen új, tépőzáras tokrögzítő találmány is. Erről majd Ferenc biztosan bővebben ír, addig hadd legyen meglepetés. 🙂
Közben újra le kellett mennem a parkolóba, mert megérkezett Tamás a családjával, és őket kellett felkísérnem a táborba. Tamás még nem rendelkezik Móka késsel, éppen ezért jött, hogy kézbe fogjon pár darabot, így juttatva őt közelebb a döntéshez, hogy melyik legyen.
Hosszabb, rövidebb, konvex, skandi. Remélem, közelebb jutott a döntéshez.
Lassan leszállt az est és a heves szélnek köszönhetően, viszonylag hamar nyugovóra tértünk. Másnap reggel ismét irány a parkoló, mert újabb két késrajongó örvendeztetett meg minket társaságával. Ez a nap már javított a minőségen, mert a szél is gyengébb lett, kissé melegebb lett az idő, és a nap is kikacsingatott a felhők alól néha. Az erdő elképesztően színes lombruhát öltött.
Mondhatjuk, hogy aztán vasárnap ott folytattuk, ahol az előző nap abbahagytuk. Természetesen a MókaMiki kések méltatásán túl azért szó esett másról is.
Hiszen a kés szeretete, a természetjárás, és még sok más dolog azért szorosan össze tud kapcsolódni.
Ennek szellemében telt el a második, sajnos már rövidebb nap, hiszen túl voltunk egy óra állításon, így korábban sötétedett. Csináltunk még csoportképet késekről, és persze magunkról is.
Aztán el kellett lassan indulni haza, hiszen például a találkozó névadója, Kovács Miklós még közel háromszázötven kilométert autózott, mire nyugovóra térhetett. Nagyon remélem, hogy jól érezte magát, az elégedett vásárlói körében, és legközelebb is megtisztel minket jelenlétével! A legközelebb pedig most nem egy év múlva, hanem kora tavasszal, nyár elején lesz, hogy azok is részt vehessenek a találkozón, akik nem rendelkeznek téli felszereléssel vagy nem kedvelik a hasonló hűvösebb napokat!