Kajakkal az Alcsi-Holt-Tiszán

Misi barátom meghívására, az Alcsi-Holt Tisza bejárására készültünk. Újdonságot ugyan csak nekem tartogatott, hiszen Misi ott él, saját stéggel, meg hajóflottával rendelkezik, szóval minden nap evez, amíg be nem fagy a víz.
Éppen azért örültem neki, hogy egy olyan emberrel nézhetem meg ezt a holtágat, aki mindent tud róla, minden szegletét, zegzugát ismeri. Kicsit ugyan elhúzódott ez a találkozás, mert az első kijelölt időpontban esős napok lettek, aztán én betegedtem meg. De most…most végre minden együtt volt. Szép idő, egészség, jó társaság.  Fejembe csaptam hát reggel a kaland kalapomat, és hamarosan a stégen álltunk, pakolásztuk be a felszerelést két napra a kajakokba.
Én az Aquarius Trek-el mentem természetesen. Misi pedig egy régi vágású kétszemélyessel indult neki a hétvégének. Amiről estére kiderült, bizony nagyon kezes, jól pakolható, kényelmes hajó.
Egyébként, aki ide érkezik, és szeretné bejárni a holt-ágat, az a Holt-Tiszai Vízisport telepen tudja kényelmes körülmények között vízre tenni a hajóját.

Kivétel az olyan napok, mikor versenyek vannak. Érkezés előtt tehát érdemes felhívni a sporttelepet! A mai egyébként pont egy ilyen nap volt. Reggel már mentek az edzések.
Az út első szakaszán, még nyaralók között haladtunk. Viszonylag csend volt, mert a hétvégi favágók, gallyaprítók, flexelők, minden bizonnyal még reggeliztek.Aztán már ők sem zavarhattak minket, mert elhagytuk a nyaraló övezetet és vadregényesebb szakaszra érkeztünk.A tervünk az volt, hogy felevezünk a Szajoli részig mintegy 7km-t, majd visszafelé indulva kötünk ki egy stégnél. Aztán letáborozunk, sütögetünk, megbeszéljük kivel mi történt, mióta legutóbb együtt túráztunk, a befagyott Tisza-tavon. Ez az út arra volt még jó nekem, hogy megnézzem, hogyan lehet pakolni több napra, az Aquarius Trek kajakomba. Első utam egyébként pár napja, a Velencei-tó volt. Ott nem volt sodrás, szép idő volt, nem kellett vinni semmit, tehát békés nyugodt körülmények között járathattam be a hajót. Megpróbálhattam, hogyan viselkedik, nem volt tétje a dolognak. Most viszont elvittem mindent, amit csak gondoltam, hogy több napra szükséges lehet, sőt még ezekre a napokra egyébként tök felesleges dolgokat is raktam. Mert befért. Mert hihetetlenül jól meg lehet pakolni ezt a kajakot. És ettől függetlenül, nagyon szépen haladtam továbbra is vele. Szóval, igen, még mindig azt mondom, tökéletes választás volt ez a kajak, felhasználói szokásaimat figyelembe véve. És most sem volt nagy tétje a dolognak, mert nem mentünk sokat.

Nagyon klassz horgászhelyeket, táborhelyeket láttunk. Itt-ott kedvem lett volna kiszállni egy kicsit, és körülnézni.Egy jó darabon, felettünk réti héja repkedett. Kajakból nem is volt olyan egyszerű lefotózni. A partról sok helyen bedőlt fák tették izgalmassá és változatossá a nádasokat. Számomra hihetetlen mennyiségű mocsári teknős napozott ezeken a bedőlt tuskókon, rönkökön, fákon.Néha nehéz volt megközelíteni a széleket, mert elhanyagolt, lepusztult stégek maradványai állták el az utunkat.De ha sikerült jó helyet találni, akkor akár komplett teknősbéka családot is sikerült lefotózni napozás közben.
A táj már kezdett zöldbe borulni. A part menti füzek megadták az alapszínt, a még barna nádasok mögött. Bitangul jól nézett ki a természet ezen a napon (is).A széleken, vadmeggy fák borultak hófehér ruhába, ezzel is hozzájárulva az igazi tavaszi hangulathoz.Elhaladtunk a hajdani horgászverseny pálya mellett. Ilyet sem láttam még. Igaz, nem is nagy látványosság.Aztán kinéztünk egy stéget, mert Misi szerette volna megigazítani az ülését a kajakban. Én még mindig remekül éreztem magam, pedig már három órája ücsörögtem. Nagyon kényelmes ülést szereltek a Trek-be.
Annyi észrevételem volt, hogy az ülésbe integrált palacktartóba nekem elég a rövidebb, fél literes palack. Csak ezért, mert úgy kényelmesebben elfér a nagyobbik fotóstáskám is. 😀 Szóval kinéztük ezt a stéget, de közelről életveszélyesnek nyilvánítottuk, és tovább eveztünk.Egy másik lett a nyerő, ez a szépen zöldellő, virágzó, illatozó fűz takarásában bujkáló stég. Itt aztán szerelék igazítás, és indultunk vissza, hiszen az előbb már elhaladtunk amellett a stég mellett, ami majd a mi táborhelyünk mellett lesz.Misi máris kényelmesebben kémlelte a partot, ismerős horgászokat keresve, meg gyönyörködve a táj szépségeiben. Mondanám, hogy visszacsorogtunk, de ez egy holt-ág, itt nincs folyás irány.Három óra magasságában aztán kikötöttünk a három ágú fűz melletti stégen. Ez lesz tehát ma estére a táborhelyünk.Hamarosan állt a függőágyam, felette a ponyva fedés. Misi kis sátrat hozott, és elé egy ponyvát emelt még.Mivel a grill rácsnak a lábai otthon maradtak, így Misi rögtönzött egyet. Átevezett a túlpartra, mert ott, sas szemével kifigyelt néhány darab téglát, amit horgászok vihettek oda.Én ezt nem vártam meg, mert nagyon éhes voltam. Elő a grillkolbász, nyárs, és hamarosan elkészült a finom ebédem. Ennyit szántam ma a gasztronómiára.Misi aztán megcsinálta a grillrács „lábait”, és rablóhúst készített.Én eközben néztem amint a kajakok a „kikötőben” lebegnek, meg nézelődtem a parton, aztán eszembe jutott egy gondolat.Amit már régóta formálgatok, de nem tudtam szépen szavakba önteni. Így most csak elmondom, ahogy gondolom. A horgászok hihetetlenül szemetelős népség. (tisztelet a kivételnek) Nincs olyan horgászhely, ahol ne lenne széthagyva pet palack, nejlon szatyor, damil, konzerves doboz, szemét, szemét, szemét. És nem a víz, meg az áradás sodorja ki, mert itt például nincs ilyesmi. Itt is, a horgászok termelik ki a szemetet. Végig a parton, minden egyes horgászhelyen virít a szemét.

Ennyit a zsörtölődésről. Szerencsére, a jókora virágba borult vadmeggy mézédes illata, hamar visszazökkentett a pozitív gondolatok útjára. (A szemetet végül összeszedtük, szépen kitakarítottuk ezt a szakaszt.)
Átnézve a túloldalra, egy horgász, ladikból próbálgatta a szerencséjét. Erről eszembe jutott, hogy ha már ilyen jól megvacsoráztam, kerülök még egyet a nádasok mellett, csinálok pár fotót, és élvezem a csendet, a nyugalmat, így naplemente előtt.A napos oldalon, a nád közé bújva, a teknősök még kihasználták a lenyugvó nap melegét.
Itt-ott elhanyagolt stégek, csónakok, kis házikók tarkították a partot.Egy-egy vadregényes helyre beeveztem.Remek fotókat lehetett csinálni, a part menti fák alkotta tükörképről.Az egész holtág aranyba borult, így köszönt el tőlünk ez a csodálatos nap.Pontosabban én még egy szerény fürdés keretein belül megtapasztaltam, hogy milyen hűs a víz. Nagyon kellemes, fürdésre alkalmas volt…még ha nem is órákig áztattam benne magam. De azért jólesett lemosni magamról a rám száradt naptejet meg izzadtságot. Csak komfortosabb így a hálózsákba bújni.Visszaérve a nézelődésből, már világított a hangulatos kis petróleumlámpa. Nem sok fényt adott ugyan, de valóban hangulatos kis eszköz.Tettünk még a tábortűzre, hogy az esti beszélgetéshez meglegyen a kellő hangulat, lássuk egymás arcát a sztorizgatások közepette.
Aztán hamarosan nyugovóra tértünk. Hajnali négy órakor felébredtem. Olyan intenzív és változatos madárcsicsergést hallottam, hogy azt kívántam, bárcsak ne aludnék vissza. De a függőágy nagyon kényelmes, így egyszer csak reggel hat óra lett. Mindketten korán kelők vagyunk, így kimásztunk a pihentető vackainkból, és pár perc múlva, már a reggeli kávét szürcsölgettük. Nem tudom, ki hogy van vele, de kint minden ételnek, italnak sokkal jobb íze van. Felhőkkel tarkított pazar reggeli napfelkelte tette felejthetetlenné ezt a reggelt.Ahogy kivilágosodott, láttuk, hogy nem mi voltunk a legfrissebbek. Némelyik horgász, még az éj leple alatt kihajózott, a jó kapás reményében.Nem terveztünk sok mindent a második napra, úgyhogy komótosan összepakoltunk, és elindultunk, az amúgy innen már elég közel lévő kiindulópontig. Én a part mellett igyekeztem menni végig, ahol nem volt persze horgász.Lassan haladtunk, meg-megálltunk, beszélgettünk, fotózgattam. A tegnapi réti héja, vagy talán egy másik, ki tudja, ma is a fejünk felett körözött.Hamarosan feltűntek a nyaralók, utunk a végéhez közeledett. Csodálatos napokat fogtunk ki. Nagyon gyenge szél volt, szombaton napsütés, enyhe fátyolfelhő. Vasárnap reggel még felhős, de délelőttre kisütött a nap, újra rövid póló kellett.Nem eveztünk sokat, de végre kipróbálhattam, hogyan megy a kajak megterhelve, hogyan lehet bele pakolni. Mindkét kérdésre a válasz, nagyon jól. Számomra megfelelő sebességet tudott produkálni a hajó. A pakolásra meg annyi hely volt, hogy így, két napra bepakolva, még felesleges cuccokat is cipelve, úgy háromnegyedig volt tele a raktér. Nagyjából ennyi cuccom volt, meg még a raktérben volt a mentőmellény (szabálytalanul!) és a hullámkötény is. A polifoam mellett a hálózsák nem látszik. Kívülre szándékosan nem raktam semmit. Ha lehet, én mindent berakok, ne lifegjen semmi kívül, ha nem muszáj. És ennél a hajónál, nem muszáj, van hely bőségesen. Külön tetszik a napi rekesz, amibe valóban bőségesen helyet kaphatnak a napközben szükséges cuccok. Pár müzli szelet, iratok, telefon stb. És a gumi fedelek a raktereken, olyan feszesen pattannak a helyükre, hogy kétségem sincs a rekeszek tökéletes vízállósága felől!

Legközelebb a nagy Tiszára megyünk ki együtt. Ott már lesz sodrás, esetleg szél, és megpakolva megyek. Minden egyben lesz egy tökéletes túrához. Remélem, nem kell sokáig várni az alkalomra.