Mikor 2015-ben megírtam az első természetjárással foglalkozó cikkemet, a www.alaptabor.hu weboldalamon, nem gondoltam, hogy ez a nap is elérkezik majd. Az első Alaptábor találkozó.Az eltelt idő alatt persze lett Alaptábor Facebook oldal, és hála Nektek, tagoknak, lett Alaptábor.hu Fórum Facebook csoport. Így gyorsabb lett minden. A cikkek hamarabb eljutottak hozzátok, a visszacsatolás is gyorsabb lett, és interaktív lett az egész. De ez a nap most valami egészen újat hozott. Megelevenedtek a Facebook profilképek. És elkezdtek gyülekezni a Pótharaszti sétaerdő parkolójában, hogy együtt töltsenek két csodálatos napot, a Pusztabíró-házi Pihenőjénél.
Voltak persze, akik már ismerték egymást, de többen voltak, akik most először találkoztak. Nők, gyerekek, férfiak, idősebbek, fiatalabbak. Vegyes és nagyszerű társaság jött össze. Gyalog indultunk neki a mintegy 4 km-re lévő táborhelynek. Nem volt megerőltető a táv, hiszen alföldi erdő lévén, szintkülönbség nélkül kanyarognak az erdei utak.(Bejáratos kép) Akadt persze, aki praktikusabb módját választotta a túrának, és kerékpárral érkezett a helyszínre.A meteorológusok szép időt ígértek, és ezt a természet be is tartotta. A kellemes időnek, és az erdei fák, cserjék balzsamillatú virágjainak köszönhetően, jó hangulatban, gyorsan eltelt a táborba vezető idő.Amint kiérkeztünk, azok, akik két napra terveztek, kialakították a saját kis területükön az alvóhelyeiket. Voltak, akik függőágyaztak… …volt, aki sátorban töltötte az éjszakát……és volt, aki egyszerűen egy ponyvamenedéket húzott fel, így kerülve minél közelebb a természet lágy öléhez.A táborlakók, szó nélkül segítettek egymásnak, amint látták, hogy valakinek „csak két keze van”. Jó volt látni az összetartást.A felszerelések, a szokásos módon felkerültek a fákra. Ennek oka, a lustaság, hogy ne kelljen hajolgatni a benne lévő felszerelésekért, és persze a hangyák, bogarak pákosztoskodásának kivédése, csökkentése.Most a kerékpár is pihenőjét töltheti.
A gyerekek, mint egy seregély raj, azonnal elkezdték az idő hasznos kitöltését. Pillanatok alatt összebarátkoztak, és fel alá rohangálva, nevetgélve, jókedvűen szívták magukba a friss erdei levegőt. A nagyobbak pátyolgatták a kisebbeket, a kisebbek cukorkát osztogattak a nagyobbaknak.
A legnagyobbak pedig, az asztalok mellett „kötögették” új ismeretségeiket, vagy éppen üdvözölték egymást, mint régi barátok.Közben folyamatosan érkeztek újabb tagok, akik nem tudtak időben elindulni velünk. A két nap alatt, mintegy 45 fő tartózkodott a táborban. Ami nagy boldogsággal töltött el. Az ország minden szegletéből jöttek.

Habár a délelőttre, komoly programot terveztem, nem szerettem volna megszakítani ezt az idillt. Hiszen mint az Alaptábor fórumon is, most is a legfontosabb volt számomra, hogy mindenki békében, nyugalomban, a legjobban érezze magát. Azt gondolom, ez az egész két napos táborozásra jellemző volt egyébként. Az elmaradt délelőtti programot, Bálint Ferenc tartotta volna a BS&BS szervezet részéről.
Olyan fafaragási technikákkal készült, amik megkönnyítik a tábori életet, illetve amik nélkül sok mindent nem is lehetne megvalósítani. Ezúton is elnézésedet kérem Feri, hogy erre a bemutatóra nem került sor. Úgy láttam azonban, hogy menet közben, sokan beszélgettek veled, sokaknak segítettél, és előkerültek a kések és a faragni való fák.

Aztán hipp-hopp delelőre járt a nap. Kialakítottunk egy kis tűzrakó helyet, mert az Uniós  tűzrakó, az sajnos nem alkalmas sütődiszkoszozásra, grillezésre, szalonnasütésre. Túl magas.
Egy rekultiválható tűzteret alakítottunk ki. Kiszedtük a gyeptéglákat, amiket másnap szépen visszaillesztettem a helyére, és vízzel belocsoltam.Amint kész volt a hely, szorgos kezek (és lábak 🙂 )elkezdték aprítani a tűzrevalót.Rövid idő múlva, már égett a tűz…
… és rákerülhettek az edények, nyársak, grillek. Volt minden, mi szem szájnak ingere.
Levesek.
Sültek.
Egytálételek.
Sütődiszkoszban készült étkek.Ebéd után elkezdődött az egyik program. Heim Tankréd tartott élvezetes beszámolót a „Télen a kéken” túrájáról. Erről „ide kattintva” olvasható bővebben beszámolót. Kicsik és nagyok, egyaránt itták Tanki kéktúrájáról szóló történeteit. Sok olyan kérdés hangzott el, ami a fent említett cikkben nem. Tanki előadóképessége sokszor mosolyt, és nevetést csalt az arcokra. Még akkor is, mikor a legmegerőltetőbb részt csomagolta sziporkázó élménybeszámolóba. Szeretném itt is megköszönni, hogy időt, energiát nem kímélve, eljöttetek hozzánk Tanki!

Közben, a háttérben, már valami készült.Kovács Árpád, a Magyar Cserkészszövetség Vadonlakó szakágának vezetője „fonogatta” csalánkötelét, készülődve a bemutatójára.Árpád, Gerő Péterrel érkezett hozzánk, hogy bemutassa a hazai cserkészszövetséget úgy általában. Mindemellett persze, egy halom cserkészek által készített eszközt, és egyéb készséget hoztak nekünk.Azt gondolom, hogy az ország legtapasztaltabb, legnagyobb természetjáró szervezetét, illetve képviselőit láthattuk vendégül a táborban. Árpád és Péter, rengeteg hasznos információt, tudást adott át annak, aki fogékony volt rá. Történeteiket tárgyakon keresztül mesélték el nekünk. Kezdve az előbb említett csalán kötéllel.
Folytatva az elképesztő kreativitással készült tárgyakkal.Ezeket a tárgyakat meg is foghattuk, támpontot kaphatunk elkészítésükhöz.
A gyerekek nagyon élvezték a dolgot, fegyelmezetten, nagy kíváncsisággal emeltek fel a kirakott dolgokból egy-egy tárgyat.
Árpád és Péter, ez úton is szeretném megköszönni a fáradságot, és időt, amit ránk áldoztatok!

Természetesen, napközben egymástól is nagyon sokat tanulhattunk. Volt, aki a tűzzel játszott…(az ujjacskát látva, gondolom a kést már megunta. J )Aztán a nagyok is a tűzzel játszottak. JVolt, aki a napfény erejét hívta meg a varázslathoz.Curtis kenderkötélből készült élesztéket tanított meg az érdeklődőknek.Volt, aki kanalat faragott.Vagy éppen frissen szerzett tudását gyakorolta.És persze folytatódtak a kötetlen beszélgetések egészen a vacsoráig. Akkor egy kicsit csendesebb lett a tábor, hiszen magyar ember evés közben nem beszél. Ám ezután, szinte éjfélig tartó beszélgetések folytak a tábortűz körül, Curtis hathatós közreműködésével, akinek indiános történetekről szóló szavait elalvásig itták a gyerkőcök.(is!)Harmatos, friss reggelre ébredtünk. A ponyvákon lecsapódó harmatcseppeken, huncutul ugrándozott a reggeli napfény. Nyugodt, langyos, pihentető éjszakán voltunk túl. Lassan gyülekezni kezdtünk az asztalnál. Reggeli kávék, teák illata keveredett a tavaszi virágokéval. Újra pattogni kezdett a tűz, felkerültek rá a serpenyők, elindult a tábori élet.De a vándorbot már oda volt készítve, hiszen akadt, aki már reggel útnak indult, mert vagy messziről érkezett, vagy még akadt dolga erre a napra.Én sem terveztem a második napra semmit, mert tudtam, mi szokott ilyenkor történni. Lassan hazaindulnak a társak, és még addig bőven van mit megbeszélni. A délelőtt ezzel ment el. Táborbontás, közben beszélgetés, sztorizgatás, telefonszám, e-mail cím csere, barátkozás, tervezgetés. Majd indulás haza.

Ezúton szeretném megköszönni minden kedves résztvevőnek, kicsiknek és nagyoknak, hogy megtiszteltétek egymást a táborban való részvétellel. Azt, hogy ilyen nyugodt, vidám, jó hangulatban zajlott le a találkozó, nem csodáltam. Hogy miért? Lefotóztam egy bögrét a táborban.Aztán gondolkodni kezdtem, hogy az Alaptábor csoportban is ilyen a hangulat. Pont ilyen. Nincs kötözködés, nincs ellenségeskedés, hasznos tanácsokat olvashatunk, értelmes emberek szólnak hozzá. Azt gondolom, nem kell hozzáfűznöm semmit, hogy lássátok az összefüggést.

Köszönöm szépen!
Moris (Morvai Gábor)