Hagymás bab, Trangia Gourmet serpenyőben.

Nem is tudom miről fog szólni ez az írás? A hagymás babról, a Trangia Gourmet serpenyőről, vagy arról, hogy nem tudok főzni. Mindhárom izgalmas téma, úgyhogy azt hiszem jöjjön az egész egy kerek történetben.Az Alaptábor Facebook közösségben Márti sokat beszélt a hagymás babról, még egy jó kis videót is megosztott róla. Ezért  – úgy, mint már oly sokszor, mikor kedvet kapok valamire egy csoporttag által – elhatároztam, hogy kipróbálom ezt az ételt. Annyi volt a bökkenő, hogy nem tudok főzni, nem is szeretek. Egy szelet húst rizzsel, vagy félkész termékeket, rántottát, kint az erdőben, amolyan „férfias” ételeket el tudok készíteni azért. De most úgy gondoltam, itt az ideje, ma megtanulok főzni. Ennek az alapja az volt, hogy letöltöttem a telefonomra két receptet, ami egyszerűnek tűnt és gondoltam, majd kint kiválasztom, melyik legyen. Nagyjából mindkét recept ugyanolyan volt. Otthon összekészítettem az alapanyagokat, nem is reggeliztem, de kora reggel már az erdőben voltam. Az árnyékomat még hosszúra nyújtotta a reggeli nap fénye.Nagyon kellemes idő volt. Január vége volt, de napközben 15 fokig kúszott fel a hőmérő higanyszála. (Az enyémben kint a táborhelyen mondjuk alkohol van 🙂 ) A Pótharaszti sétaerdőben, ahol nagyon sok és szép hangulatos turistaút van, a piros „L” jelzésen indultam el, bár ennek semmi köze a hagymásbabhoz, de az igazsághoz hozzátartozik. Valójában meg csak húzni szeretném az időt, hogy minél később kelljen elmesélnem ezt a kellemetlen történetet. 🙂 Régóta kedvelem a régi alumínium dobozokat. Több okból is. Az egyik, hogy nagyon tartósak, másrészt „környezetbarátabbak” mint a műanyagok. Nem utolsósorban, elegánsabbak is mint egy műanyag doboz. Ez, amibe most raktam az alapanyagokat, azért kedvenc, mert a monogramom betűit nyomta bele az általam ismeretlen gyártó. Bár, pont a fent említett Márti barátom mondta, hogy ez talán egy régi román cég terméke. A fűszereket pakoltam most bele. Só, bors, paprika, zsír, kömény,….nem is tudom mi még…. De ilyen dobozokba szoktam vinni máskor az összenyomódós, sérülékenyebb dolgokat is. No,…szó ami szó, nekikezdtem az ételkészítésnek. Kikészítettem a fokhagymát, a hagymát, meg a szalonnát, és elkezdtem feldolgozni. A fokhagymánál már éreztem, hogy erősen indokolt volt Ágim részéről, hogy rendeljünk egy fokhagyma tisztító eszközt. De türelmesen elszöszöltem vele. Hipp-hopp kész is lett az alapanyagok megpucolása, és felkockázása.És akkor belecsaptam a lecsóba. Akarom mondani a hagymásbabba. Egy adag zsíron elkezdtem rotyogtatni a hagymát, fokhagymát és a szalonnát. A Trangia Gourmet serpenyőt használtam, ezt karácsonykor kaptam, és eléggé megkedveltem, majd később le is írom, hogy egyebek között miért. Na, itt egy picit elkezdtem aggódni, mert egy videót megnéztem, amiben öt perc alatt kész volt az étel, én meg már tíz perce rotyogtattam az alapot és még mindig semmi. Persze eszembe jutottak a főzős videók, ahol minden étel öt perc, csak a valóságban két óra, mert az elkészülési időket kivágják. Olyasmi ez, mint a természetjárós videókban, mikor menedékeket építenek egy rövidke nap alatt, majd kiderül, hogy napokig kell építeni egy ilyet. Szóval rotyogtattam a cuccot, még a fedőt is ráraktam, hátha… Ez a fedő egyébként az egyik jó dolog a serpiben. Egyrészt jobban párolódik az étel, másrészt nem fröcsög ki a zsír.
És amire még nem gondol az ember, hogy nagy hidegben könnyen kihűl az étel felül lévő része. De annyira, hogy alul például sül a kolbász, de a tetején megdermed a zsír.Bátran és teljesen tudatlanul használtam a fűszereket. Nem sajnáltam semmit, hadd szóljon, egyszer élünk. Mint az egyszeri „sport leves”-be. Mindent bele! Egy kicsit féltem is, hogy nem fog beleférni az alapanyag az edénybe. De ez a másik jó dolog a Gourmet-ban, hogy nagyon magas az oldalfala. Így aztán kényelmesen belefért minden. A végén még egy egész doboz „Arany fácán” szlovákoknak „Zlaty Blažan” 😉 paradicsomszósz konzervet is belepattintottam a koktélba. Na most a receptet azért nem írom le, mert nagyjából két receptből dolgoztam. Ha már lúd, legyen kövér alapon. Mind a kettőt nézegettem főzés közben, aztán hol az egyikből, hol a másikból dolgoztam. 🙂 A végeredmény pedig…..nos ettem egy adagot, de őszintén szólva vallatni lehetett volna vele. Micsoda pompás ízek, micsoda pazar  anyaghasználat. Repetát már nem mertem kérni belőle. Összességében a kömény elvitte az ízét mindennek, a fokhagyma nem főtt szét, bár becsületemre legyen mondva, nem is maradt kemény, a paradicsom meg,….hát inkább paradicsomos bab lett, mint hagymás. Ha celeb természetjáró blogger lennék, így fogalmaznék. A zseniális fűszerezés ellenére, a paradicsomszósz merész használata, inkább egy paradicsomos ízvilág felé tolta el ezt a szenzációs ételkölteményt. De valójában borzalmas lett. Ami dobott rajta, az a Zsolt barátom által készített fenomenális füstölt erőspaprika krém volt. Olyannyira elkeseredtem, hogy ilyen macerának vetettem alá magam, ennyi időt rászánva, fikarcnyi  sikerélményt elérve, hogy bár semmi indokom nem volt rá, de szétkaptam a Primus Omnifuel főzőt, hogy megtisztítom, elvégzem rajta a TMK-t. (fiatalabbaknak: tervszerű megelőző karbantartás)  Fél éve használom rendszeresen, de még soha nem volt semmi baja. De most azért szétszedtem, feleslegesen…:) Hiába na, szép nap ez a mai. Amig azon elmélkedtem, hogy a néhány éve kidőlt és padnak felhasznált hatalmas nyárfatörzset milyen szépen visszaveszi a természet…… eltökéltem, hogy továbbra sem fogok főzéssel foglalkozni kint a természetben. Hiába is irigylem azokat a férfiakat, akik tudnak főzni. Ez nem az én utam. Maradok a félkész ételeknél, meg az egyszerű ételek elkészítésénél. Viszont ezt a cikket pont nem azért írtam hogy elszegjem bárkinek a kedvét, hanem azért, hogy mint engem Márti, úgy én is inspiráljak másokat, hogy próbáljanak ki nyugodtan tőlük kicsit messzebb álló tevékenységet. Szóval hajrá! Irány az erdő!