Mikor 2018 januárjában megvettem az első saját kajakot, sok tervem volt. Ezek között a tervek között szerepelt, az evezős körökben RSD néven emlegetett, Ráckevei-Soroksári Duna túra is. Erről a túráról fogok most beszámolni.Visszatérve egy pár szó erejéig, a kajakra. Erről még biztosan fogok írni egy különálló cikket. Már a harmadik túrám vele, és továbbra is nagy a szerelem.

Már a bepakolás is egy élmény. A hajó rekeszeibe nagyon kényelmesen befért a mostani két napi cucc. Nagy vízválasztó pakolásnál az egy és a két nap. Két napra már kell hálózsák, polifoam, függőágy, ponyva, valami váltóruha. Egy napra ezek nem kellenek, ennél több napra meg már csak az élelemmel kell többet pakolni. Nos, én az alábbi képen látható mennyiséget vittem két napra. Körülbelül a tárolóhelyek felét vette igénybe ez a mennyiség. Hihetetlen nagy gyomra van a kajaknak.
Ráckevénél tettem vízre a „sajkát” a Savoyai kastéllyal szembeni part melletti részről.

A Kajak-kenu Facebook fórumon ajánlotta ezt a helyet egy sporttárs. Itt kényelmesen vízre lehet szállni, egy jó nagy stégről. Azt nem tudom, hogy a vízállás itt mennyire változó, most kényelmesen ki-be lehetett szállni.
A képen a teljesen megpakolt kajak látható. Én mindent bele szeretek pakolni, akár csak a hátizsákba. Nekem ne lifegjen kívül semmi. Ha valami kell útközben, van napi rekesz, azt elérem, de megállni sem ördögtől való, annyi pihenés, nyújtózás mindenkinek jár.Május eleje volt, a vízi liliomok pompáztak a part mentén.Elindultam tehát felfelé, Budapest irányába. Tapasztalatlanul, az volt a tervem, hogy evezek estig, aztán megalszom valahol, majd másnap vissza. Majd meglátjuk, mi lesz a vége. Mindenesetre az első szigetet az Angyali-szigetet, már kerültem is jobbról.Egyébként mindvégig jobb oldalt közlekedtem a part mentén, olyan távolságban, hogy lássak sok mindent, de ne zavarjam a horgászokat. Nem is volt semmi gondom velük. Feltűnően sok volt a stég. Egymás hegyén-hátán rengeteg. Nagyon sok lepusztult is volt közöttük, meg olyan is, ami csak gondozatlan.Voltak nagyon „minimál” stílusban épített horgász „épületek” is.A vízfelületet nem tarkították bedőlt fák, tuskók. Nyilván népszerű hely, „sok gazdája” van, rendben tartják. Azért volt mit fotózni egyszer-egyszer.A part mentén sokfelé még várták a ladikok, hogy gondos kezek rendbe szedjék őket, és folytathassák rendeltetésszerű pályafutásukat a Dunán.Az első szigetnél meglepett, hogy zsúfolásig be volt lakva. Minden négyzetméter ki volt használva. Gondoltam, ez Ráckeve közelsége miatt van…A kacsákból rengeteg volt. A jó időre való tekintettel, sokan, a stégeken süttették magukat.A kacsamamák pedig az életre tanították kicsinyeiket.Egy számomra kellemes, nádasokkal tarkított rész következett, megörültem, hátha innentől kezdve, hasonló helyek lesznek.Egy kis szigetet híd kötött össze a parttal. Nyilván átevezek alatta.A híd utáni rész még jobban tetszett. Kis csatornára hasonlító mellékág volt ez. Igaz, ez is zsúfolásig belakva. De azért volt hangulata, legalább csend volt.A csatorna végén szűk átjárón lehetett újra az RSD-re jutni.Azt meg kell említenem, hogy ilyen zajos helyen, mint ez a Duna ág, még nem eveztem. Folyamatosan láncfűrész, fűnyíró hangja, zene bömböltetés, de még légkalapács is volt. És persze a járművek zaja meg az emberek ordibálása a partról.

Közben, azt is nézegettem, hogy ha éppen itt kellene kikötni, találnék-e olyan részt, ami megfelelő lenne. Nos, nem nagyon. Talán itt, de ettől a helytől pár méterre már megint zsúfolásig van épületekkel. Itt aztán minden négyzetméter el van adva, ki van használva. Ez a rész megtelt. Itt azért kényszerből le lehetett volna táborozni. Itt már kezdett gyanús lenni, hogy változni fog az eredeti tervem.

A túloldali nádas szélében bizarr épületeket láttam. Áteveztem egy fotó erejéig, nem is bántam meg. Utána ott a túloldalon haladtam egy kicsit a nádszigetek között. Vadregényesebb volt, mint a part menti házak előtt.A sárga tavirózsa, még éppen hogy csak bontogatta a szirmait.Dél volt, mikor beértem Majosházára. Eddig mintegy 14 km van mögöttem. Elég ennyi délelőttre. Kényelmesen nézelődve, fotózva haladtam, nem siettem sehová.Azt idáig láttam, hogy szabad kikötőhelyet nem nagyon találok, így azt gondoltam, hogy illegális stégfoglaló leszek, egy ebéd erejéig. Kinéztem egy elhanyagoltabb, csendes, de biztonságos állapotú, hangulatos kis stéget.Itt kötöttem ki a „bárkát”, és kezdtem neki az ebédnek.Babfőzelék lett a menü, amihez egy jól megérdemelt energiaitalt irányoztam elő magamnak.És aztán el kellett gondolkodnom a továbbiakon. Azt láttam, hogy a part teljesen zsúfolt, és borzalmasan zajos mindenhol, ahol eddig elhaladtam. A kikötést még csak megoldom, annyi hely mindig akad, de a zajt nem szerettem volna. És felfelé haladva, ez csak rosszabb lesz, gondoltam. Hiszen ha még pár órát evezek, már a villamosok, meg a trolibusz hangját hallgathatom. Hát én nem ezt szeretném. Oké, akkor visszafordulok, és lemegyek az Árapasztó csatornáig, ott beevezek, és nyugodt helyen éjszakázom majd. Gondoltam én… Ránéztem még a radarképre, láttam, hogy minden rendben, különösebb meteorológiai helyzet nem áll az utamba.

Visszafelé is jobb oldalt közlekedtem, mint rendesen. Láttam, hogy táblák hirdetik az erre utazóknak, hogy ne kínlódjanak főzéssel, ne egyenek szendvicseket. Térjenek be egy jó ebédre. Vajon működik még a reklámozott hely? Nem jártam utána.Egy-két hattyút láttam még útközben, félénken elúsztak biztonságos helyre. Nem mintha hattyút akartam volna fogni. Visszafelé Ráckevéig félúton megálltam, behúzódtam egy nádas közé, pihentem pár percet, nézelődtem, hallgatóztam. A fűnyírók, motorcsónakok, egyéb gépek zaja keveredett a közeli települések autóinak zajával. Nem éppen vadregényes.Egy kis szigetcsücsköt találtam megfelelőnek, ha ki kellene kötni. De ez még nem volt jó helyen, messze volt még a napi út vége. Hamarosan azért felsejlett Ráckeve két templomtornya, és a híd, ami összeköti a szigetet a szárazfölddel. Délután három óra volt. Nagyjából egy órával előbb értem vissza, mivel nem sokat fotóztam.Átérve a híd alatt elhaladtam a templomok előtt, és a hajómalom mellett. Durván tíz km van még hátra. Két órát szántam rá.Lefelé az első nagyobb sziget, a Kerekzátony-sziget. És ez nekem az utolsó is volt, mert Dömsödig már nem volt több.Egy fásabb rész következett. Balra hihetetlen mennyiségű stég, jobbra pedig végig épületek, lakóházak, nyaralók, csuda tudja miféle építmények.Kikötöttem egy stégen, és tartottam egy kis pihenőt. Megállapítottam, hogy mára elég lesz a vizem, de estére majd szűrni kell. Ez nem volt nagy felfedezés, mert tudom mennyit szoktam inni, meg azt is tudtam, mennyi vizet hoztam. Ezután megállapítottam ismét, hogy nagyon jó vétel volt ez a kajak. És lefotóztam.Leérve a célponthoz délután öt órára, szomorúan vettem tudomásul, hogy én bizony az Árapasztó csatornába itt, nem evezek be. Óriási zsilip állta el a csatorna elejét. Persze, mire is számíthattam, egy árapasztó csatornán? Hogy szabadon folyik a víz, ahogy csak akar? Amatőr. Nem keseredtem el, mert pont ez volt a terv. Hogy nem nagyon tervezgetek, hanem majd rögtönzök. Úgy izgalmas. Rövid keresgélés után, találtam egy szintén elhagyatott lepattant stéget.Mellette kis csatornán lehetett megközelíteni a szárazföldet. Bent nagy nyárfák, ideálisak egy függőágy kifeszítéséhez, elég eldugott helynek is tűnik. Jó lesz ez, beeveztem.Pár perc múlva, már állt is a függőágyam, és felette a fedés.Megérdemeltem egy jó kis kávét, finom mézes puszedlivel. A mai napra véget ért az evezés. 34 km-t eveztem nagyjából 8 óra alatt. Nagyon kényelmes tempóban, sokat fotózva.Amíg forrt a teavíz, gyorsan megszűrtem a másnapi adag vizet. Három liter folyadékot ittam ezen a napon. Ebből fél liter energia ital, fél liter rostos üdítő ital, a többi víz volt. Nem sok, de nem is kívántam többet. Nem volt fárasztó vagy izzasztó ennyi evezés. Az MSR vízszűrőről, továbbra is az a véleményem, hogy az egyik legmegbízhatóbb, leghatékonyabb vízszűrő készülék. Most is mint mindig, tette a dolgát gyorsan, hatékonyan. 🙂 Két perc múlva, már újra tele volt a két literes palack, tiszta ivóvízzel.

Nyugovóra tértem…volna… De ez nem az az éjszaka volt, amire vágytam. Nyolc óra körül a közelben beindult valami diszkó, vagy bál, vagy a strandon volt valami, nem tudom, de éjfélig búgott a fejem, olyan hangzavar volt. Semmi nem szakította meg ezt az idillt, csak néhány idióta motoros élvezkedése. Csőgázra húzták a motort, így letiltott az elektronika, és az ezzel járó durrogás, meg beteg motorhang tette izgalmassá az estéjüket. Sekélyes szórakozás, de hát nem vagyunk egyformák. De hamar, nagyjából éjfélre vége is lett a zenének, a motorosoknak is kifogyhatott az üzemanyag. Így már csak az ezer béka kórusával kellett megküzdenem. Nem sokáig harcoltam. Hajnali fél négykor, úgy határoztam, hogy ha már úgysem tudok nyugodtan aludni, megejtem első éjszakai evezésemet, és hazaindulok. Pár perc alatt tábort bontottam, és összecsomagoltam a cuccomat. Négykor kifutottam a táborhelyről.
Na és ez a pár óra volt az, ami miatt érdemes volt vízre szállni. Csend, rend, nyugalom. Enyhe szellő fújdogált, akác illat terjengett, néhány horgász szundikált itt-ott. Szuper volt! Rövid ingben és rövidnadrágban indultam el, kicsit hűvös volt így. Gyorsan alkalmaztam a hullámkötényt, ami szintén Aquarius márka. Zseniális találmány. Könnyű volt felhelyezni, jól illeszkedett, kis hálós tárolózseb a tetején,…szuper. Öt óra körül már ébredezett a természet, kelt a napocska.A hajnali fényekben, szinte festőiek voltak a tegnap délután is látott, „lapos” partszakaszok. Próbáltam úgy tekinteni a helyre, mintha egy idegen országban járnék.Nagyon nyugodtan haladtam, és csak a fotózással foglalkoztam. Ilyenkor nagyon jó szolgálatot tesz a kormánylapát. Pikk-pakk leengedem, és stabilizálja a kajak irányát, így könnyebb komponálni, mint egy forogva sodródó hajónál.A hullámok aranyként ragyogtak a reggeli langyos napfelkeltében.Visszafelé csak pár (kb 10) kilométert  kellett evezni a korai órákban, hogy kikössek a beszállóhelynél. Így hamarosan feltűnt a reggeli napfénnyel festett Ráckevei templomtornyok látképe.A híd alatt persze most is, mint tegnap, horgászok álldogáltak a vízben. Mire odaértem, egyikük halat is fogott. Nagy volt az öröm.Mint említettem, az RSD-n töltött nyúlfarknyi idő alatt, ez a reggel volt az, ami miatt úgy gondolom, megérte ide eljönni. Zajos környék, állandó nyüzsgéssel, sűrűn mindenhol lakott partszakasszal. De ez a hajnali, reggeli evezés, tényleg fantasztikus volt, és feledtette az előző nap rossz szájízét. Még itt, a város közepén is olyan nyugodt volt minden.Pontban hatkor, elértem a Ráckevei kikötőt.Pár perc múlva pedig, a kastélypark melletti stégen pakoltam ki a csomagjaimat. Az autóval az Árpád vezér szobor melletti parkolóban parkoltam, ami egy kicsit visszább volt a parktól. Ez biztonságosabbnak tűnt, mint a parkban hagyni a járművet. Fél óra múlva, már hazafelé robogtam, sok tapasztalattal gazdagodva és vegyes érzelmekkel a Ráckevei-Soroksári Duna iránt.