Ez volt az a vízitúra, amit nem igazán terveztünk előre. Pár nappal előtte írtam Gábornak, meg Tamásnak, hogy a következő hét szerda-csütörtök, megfelel-e nekik egy Tisza-tó túrára. Írták, hogy igen, váltottunk pár Messenger üzenetet, és máris a Poroszlói kikötőben voltunk.Előző éjjel olyan vihar volt, hogy azt hittem, kihúzza az ablakot a tokból a szél. Eltartott hajnalig. A környékbeli fákat is megtépázta a szél, a kisebb udvari eszközök, mint trambulin, kerti bútorok,..a kert végében sorakoztak egymás hegyén, hátán. De mi mentünk, hiszen már csak kisebb felhőszakadásokat, jégesőt, nagy szelet ígért. Ez meg ugye „optimális” a vízitúrázónak. Komolyra fordítva a szót, mi már nem hiszünk annyira a meteorológusok ijesztgető, hisztériát keltő előrejelzéseinek.

A Csicsmann kikötőből indultunk.
Nagyon szép idő lett. Borús volt ugyan, de nagyon kellemes hőmérséklet, enyhe széllel párosítva. Én az Aquarius Trek-emmel mentem, a srácok meg egy hármas kenut béreltek, abban elfértek kényelmesen a cuccokkal együtt.Így futottunk ki a kikötőből, és indultunk el Sarud felé a Kis-Tiszán.Ez a rész, nem túl széles, olyasmi, mint felénk az öntöző csatornák, amiken evezni szoktam. Nagyon sok vízimadár látható mindenütt, és elég közel is engednek magukhoz.Kétoldalt nádasok, a vízben tavi rózsák pompáznak. A parton alig látni horgászokat, épületeket, összességében egy nagyon nyugodt vadregényes rész az egész tó. (Abádszalók környéke már nem annyira.)Azt terveztük, hogy a Kis-Tiszán felevezünk Sarud magasságáig, ott átvágunk a Sarudi-medencén, és az ötös öblítőcsatornán kimegyünk az Aranyosi szigetre, ott töltjük az éjszakát majd. Gábor és Tamás, eddig nem sokat vízitúráztak, és a kenu is idegen volt, így az első órában ízlelgették a hajó menettulajdonságait.Nem kellett sok idő, és elértük a Sarudi-medencét. Nádszigetek között bújtunk ki a nyílt víz szélére, de mielőtt kieveztünk volna, megálltunk pihenni, bámészkodni.Itt ettünk egy tízórait, gyönyörködtünk a természet szépségeiben, beszélgettünk egy kicsit. Nagyon jól éreztük magunkat. Kis idő múlva, motorzúgást hallottunk magunk mögött. Egy érdekes szerkezet közeledett felénk. Mint kiderült, egy sulyom vágó gép volt. Az elburjánzott növényt tartották éppen kordában.Aztán kifutottunk a nyílt felületre. Itt már érezhető volt a szél ereje, de nem volt vészes.Azt beszéltük, hogy megnézzük az Óhalászi-szigetet. De előtte megnéztük a radar képet, az meg azt tanácsolta, hogy mielőbb kössünk ki, és verjünk tábort, helyezkedjünk biztonságba, mert megint viharos idő közeleg. Így szépen tovább mentünk az ötös öblítőcsatorna irányába. Ott van valahol szemben a fenti képen. 🙂 Amikor elég közel vagyunk a parthoz, már jól látszik a kék-sárga jelzőtábla.Egyértelművé téve, hogy hol is vagyunk.A csatornán, nagyon kellemes, nyugodtabb víz volt, mint kint, de erre is számítottunk. Rövid csatorna, a végén a Tiszára nyitó zsilippel, oldalában kiváló táborozóhelyekkel.Kiérve a Tiszára, szemben már látszott a lehetséges táborozóhely. Igyekeztünk, mert szerettünk volna hamar tábort verni, mint írtam fentebb elég nyomós okunk volt rá.Akkurátusan feszítettük a ponyvákat, mert egyikünk sem szerette volna, ha egy viharos szél lekapja a fejünk fölül. Sajnos Gábor ponyvája technikai okok miatt nem volt megfelelő, így Tamás lakosztálya alá vackolta be magát, ennek minden előnyével és hátrányával.Mivel korán, dél körül tábort vertünk, volt sok időnk körülnézni, pihenni, enni-inni. Én fotózgattam, amit láttam, és ami tetszett. Ez a pillangó mondjuk nagyon megtetszett.De az eső utáni erdőben is voltak szép dolgok.Tamás elkészített egy autentikus Tiszai halászlevet.Majd a „kiskésit” próbálgatta.Aztán vacsoráig szabad program, fürdés, nézelődés, felszerelés próbálgatás, karbantartás. Kora este tábortüzet raktunk, és vacsorát készítettünk.Aztán addig-addig jöttem-mentem a hajó körül, hogy lefekvés előtt még csak megkerültem a kajakkal a szigetet. Meg csináltam egy naplementés képet is. Záróképnek.Pontosabban, a zárókép az alábbi lett, mert Tamás mint fotós, elkezdett kreatívkodni. Ez lett a nap utolsó fotója:Éjjel esett valamennyit, de nem volt vészes. Borús, erősen szeles reggelre ébredtünk. Reggeli után megbeszéltük, hogy akkor most megyünk az Óhalászi-ra. Ez az elhatározás addig tartott, amíg kiértünk az ötös végére. Nagyon erősen fújt a szél, a hullámok is arra ösztökéltek, hogy menjünk vissza a Tiszára, és evezzünk fel a Poroszlói Kis-Tiszáig.Így tettünk. A Tiszán eleinte nem volt olyan erős a szél, a sodrás sem volt különösebben erős.A vadkacsák éppen csak ébredeztek, csapatostul pihentek az ágakon.A Kormorán kikötőnél megálltunk pihenni, egy kávét inni, … és a hamburgert sem hagytuk ki. Fantasztikus retro hamburgert gyártanak.Innentől lett izgalmas a dolog, mert eléggé erős széllökéseket kaptunk. Eső ugyan nem esett, és az égbolt is borús volt, ami kedvezett nekünk, de a szél az feladta a leckét. Mielőtt elértük a Kis-Tiszát, megálltunk egy horgász stégnél pihenni.Innen útban már rövid, de az egyre erősebb széllökések miatt elég hosszúnak tűnt az idő, mire megláttuk a 33-as út hídját, és tőle balra a Kis-Tisza jelzőtáblát.A Kis-Tiszával szemben egyébként egy remek kis homokos partszakasz van, sekély vízzel, nyáron remek fürdőhely. És itt lehet beevezni a Tiszafüredi strandig. Ahol szintén jó kis strand van, és nem mellesleg remek büfék várják az ideérkezőket.Mi azonban most gyorsan beeveztünk a Kis Tiszára, mert már nagyon untuk a szelet. Nem is csalódtunk, azt kaptuk, amire számítottunk. Nyugodt, szélcsendes víz. De jólesett.Csak fokozta az élményeket, hogy a nagy viharok, itt-ott hatalmas fákat döntöttek be a vízbe, és ezeket kellett kerülgetni. Közben hatalmas gyönyörű tavirózsákat fotóztam.Madarakat már nem volt tervem fotózni, de azért van az a pillanat, amit meg kell örökíteni. Na ez az volt. Egy csapat fiatal vadkacsa növendék grasszált a parthoz közel. Elég közel is engedtek magukhoz, láthatólag nem zavarta őket a jelenlétem.Tamást és Gábort rábeszéltem, hogy evezzünk be  Porong-tava nevű helyre. Pár éve mikor beeveztem, csak egy mocsaras rész volt, de most úgy látszik nem volt még nagy szárazság. Vadregényes, bejárata van, az biztos. A part menti fák, védelmezően borulnak a szűk csatorna fölé. A miénknél nagyobb járművekkel nem is lehet bejutni. Az elején a magassággal van a baj.A végén mag a víz sekély, és a szélesség a szűk keresztmetszet.Beérve aztán ámulatba ejtő, vad, szinte érintetlen természeti csoda fogadott minket. Ezeket a helyeket szeretem leginkább.Körbe eveztünk, benéztünk kisebb nádcsoportok közé, csodáltuk a körülöttünk felröppenő madarakat.Kifelé menet a tótól, nagy örömömre, ismét láttam olyan kis virágot, amit előző nap elszalasztottam lefotózni. Ezen kívül nem is láttam más színes virágos növényt a két nap alatt.Visszaevezve az eredeti útvonalra, hamarosan megláttuk az ökocentrumhoz tartozó kilátót.Innen aztán már csak pár perc evezés volt, és már láttuk is a kikötő épületeit, és az előttük horgonyzó csónakokat. Még pár perc, és hamarosan az enyém is köztük lengedezett. Gyorsan kiszálltam, hogy le tudjam fotózni, ahogy Gábor és Tamás megérkezik az első komolyabb vízi túrájáról.Összességében, azt gondolom, hogy remek időt fogtunk ki. Sokkal jobb volt, mintha a nap szétégette volna a testünket. Végig borús volt ugyan az idő, de kellemes meleg volt, fürödni is tudtunk. Az erős szél, inkább a második nap vége felé tette próbára a türelmünket. De ezzel együtt, kiszállásnál, Gábor és Tamás, már a bérelhető kajakokat forgatták, nézegették. A közeljövőben tervezett túrára, már ők is ilyen kajakokkal szeretnének jönni. Jót eveztünk, jókat beszélgettünk, jókat ettünk-ittunk, kipihentük magunkat. Már nagyon várom a következő hasonló túrát!