Nyáron viszonylag ritkábban járok ki az erdőbe, főleg a meleg miatt. Ilyenkor már nem esik jól a dunsztolódás az erdőben, inkább a vízitúrák a kellemesebbek. Most viszont, hogy a nyárhoz képest hűvösebb, 20 fok körüli hőmérséklet lett, mégis kilátogattunk a barátaimmal a táborhelyre.Arra gondoltam, hogy a táborhoz közel kidőlt nyírfát fogom feldolgozni, téli tüzelőnek. Azonban mint oly sokszor, most is kicsit másként alakult a dolog.
A kifelé vezető úton, egy bedőlt fát kellett kerülnünk, ami nem volt ugyan nagy, de nem tudtuk eltávolítani. Kicsavarta a szél.Aztán, mikor kiértünk a táborba, akkor láttuk, hogy miért fog megváltozni a tervem. Pár napja, mikor kijöttünk ide, azt tapasztaltuk, hogy a kis ösvényre, amin le kell térni az útról, beljebb, rádőlt egy hatalmas nyárfa. És ahogy bentebb mentünk, pár méterre a tábortól is volt egy megreccsent nyárfa, jó nagy. Akkor még ilyen állapotban volt.Azóta aztán alakított rajta megint a természet, és bedöntötte, majdnem a tábori hintára.No, gondoltam, akkor a mai munka az lesz, hogy feldolgozom ezt a bedőlt fát. Tamás és Balázs is beszállt persze a munkálatokba. Tamás még a „kését” is beleadta a dologba. British Army Golock. Kisebb csuklónyi gallyakig valóban hatásos volt az eszköz, közel járt a balta hatékonyságához, de pl. a markolat kialakítása végett, meg a súlyelosztás miatt, nekem inkább a balta vált be. A kést később Balázs valamiért el is keresztelte Csufi-nak.  Tamás nagyon elégedett volt a késsel, minden alkalmat megragadott, hogy használhassa azt. Ez a munka mondjuk pont tök felesleges volt, de az eszközt ízlelgetni, tökéletes folyamatnak bizonyult.Közben természetesen az ebédről is gondoskodtunk, egy jó kis sütődiszkoszos étek formájában.Én közben, már a jóval hatékonyabb, sokkal gyorsabb Varga Zoli barátom által gyártott keretes fűrésszel daraboltam le a törzsről az ágakat, gallyakat.Vitte, mint kés a vajat. Hiába no,…megfelelő eszközt, a megfelelő feladatra. Később, feldaraboltam a törzset is. Ezzel kimerítve a keretes fűrész maximális átfogó képességét. Pontosabban bőven túlhaladva, mert a törzs lentebbi részét, már csak két oldalról tudtam átvágni.Közben elkészült az ebéd is. Jól sikerült az étel, elcsipegettük, mellé  Tamás bundás kenyerét is választhattuk.Ebéd után, a szabad foglalkozás keretein belül, Balázs és Tamás, egy spéci csúzlival gyakoroltak célba lőni.
Közben én legallyaztam a vastagabb ágakat, és egy helyre gyűjtöttem. Jó lesz majd tüzelőnek, másra nem nagyon hasznos.Mire a srácok megunták az ügyességi vetélkedőt,addigra én is előkészítettem a fatörzs két jó vastag és hosszú darabját. Hárman meg tudtuk kissé emelni, és a földön vonszolva elhelyeztük a tűztér körül.Ezzel zártuk is ezt a remek, előre megfontolt szándékból, alapos indokkal elkövetett erdőjárást. Hazafelé időnként frissítő nyári zivatar kopogott a kalandkalapomon, de összességében csuda jó időt fogtunk ki, és nagyon jól éreztük magunkat. A ténykedésünk hasznossága meg nem is kérdéses.