Kétéves kisfiunkkal, már néhány hónapos kora óta járjuk a természetet. Mivel már elérte mostanára azt a kort, igény mutatkozott a táborhelyen szórakoztató eszközök létesítésére. 😆
Kigondoltam hát, hogy készítek egy tábori hintát. Kutakodtam a neten egy rövid ideig, hátha már más is készített ilyet, de nem találtam semmit. Na, nem mintha magamtól nem tudnám elkészíteni, csak kíváncsi voltam, ki hogyan oldja meg a dolgot. Úgy láttam sehogy, ez csak nekem fontos.    Fejben hamar eldőlt, hogy milyen konstrukció lesz. Megvettem egy darab kötelet, két karikát meg két karabinert, és irány az erdő. Tudom, persze, hogy lehetett volna kötél helyett csalán kötélből is készíteni, de biztonságra és tartósságra mentem. A csalánkötelem egyikben sem jó!

Kifelé menet már láttam, hogy mások is kíváncsiak, mi készül majd.
Amint kiértem, lepakoltam, és kiválasztottam a megfelelő vastagságú fát, amiből majd az ülőlap lesz. Egy lombkorona nélküli, halálra ítélt egyed lett az áldozat.  Ez a legnehezebben elkészíthető része a hintának, mert jó vastag fát kell kivágni hozzá. Összeállítottam a Varga Zoltán-féle keretes fűrészt, ami nélkül nem tudtam volna boldogulni, majd kivágtam a fát.
A kivágott részből pedig levágtam egy megfelelő, szükséges méretű darabot.
Visszaballagva vállamon a kuglival a táborba, készítettem egy ütőfát.(A kuglit persze letettem már.) Erre a hasításhoz volt szükségem. Ezzel ütöttem a Fiskars X7-et, ami szuperül végezte a dolgát.
Először a rönk két szemben lévő részét hasítottam be, ezzel megadva az irányt a repedésnek. Ezt megcsináltam mind a négy oldalon.
Majd oldalt a keletkezett repedésen haladtam tovább.
Egészen addig, amíg ketté nem repedt a kugli.
Ezután, hasonló módszerrel, lehasítottam egy ülőlapnak megfelelő réteget az egyik oldalból. Pontosabban kettőt, mert amint látszik elég korhadt volt már a belseje a kuglinak, a fent említett kiválasztás miatt. Kicsit lenagyjáztam, és meg is volt az ülőlap.
Előkerült a cigányfúró, és elkezdtem fúrni a lyukakat, amin majd átfűzöm a hinta kötelét. Sajnos aznap itt be kellett fejeznem a munkát, mert a cigányfúró erre a munkára nem alkalmas. Hogy miért, azt ebben a cikkben el fogom magyarázni.
Tehát hazamentem, vettem egy sds fa fúrószárat, hegesztettem rá egy gyűrűt a hajtószárnak, és egy másik alkalommal folytattam a munkát.

Esős nap volt ez, de a nagy kánikula után pont ideális a tábori munkára. Az erdei növények frissen, erejük teljében pompáztak.
Megcsináltam a fedést az asztal fölé,mert néha esett egy kicsit az eső és folytattam a munkát.
Az ülőlap megvolt tehát, már csak a hinta keretének faanyagát kellett elkészíteni. Előtte felfúrtam rá az utolsó lyukat, ami a múltkor elmaradt, a többit meg átfúrtam az új fúróval. Mint mondtam, ég és föld a két fúró között különbség.
Levágtam, kialakítottam a megfelelő darabokat a kerethez, és a helyükre próbáltam.
Príma, jöhet a háncsozás. Ha ügyes az ember, meg jó szerszámai vannak, egyben le lehet szedni a háncsot az akác ágakról.
Azt gondolom, nekem jó eszközeim vannak. Legalább is eddig még nem gátoltak meg semminek az elkészítésében.
Hipp-hopp ment ez a háncsozás,…a Mókamiki féle Oziris-szel dolgoztam.
Kész is lett hamarosan az összes alkatrész.
Kezdődhetett az új fúró igazi fellépése. A kb.15 cm-es hosszú munkadarabokat hihetetlen gyorsan, könnyedén, és príma minőségben átfúrtam a szerszámmal.
Elkészült az összes furat.
Mivel semmi tűzgyújtó szerszám nem volt nálam, és a kötél egyik oldala volt csak rendesen eldolgozva, a többi pászmás volt, a következőt kellett tennem. Az eldolgozott kötélvégre kellett egyenként, egymás utáni sorrendbe felfűznöm a hinta alkatrészeit.
Jó játék, de megoldható kis figyelemmel, meg logikával.

Az sds fúrónak köszönhetően volt könnyedén megoldható a dolog. Pedig ettől a résztől féltem, gondoltam is, hogy talán majd ketté kell vágnom az alkatrészeket, hogy rövidebb legyen a lyuk hossza. Mégpedig azért, mert a cigányfúróval ellentétben, ez sima belsejű furatot készít, amint az látható volt feljebb a képen. Tehát a bő 10-es átmérőjű kötelet, hamar át tudtam fűzni a pontosan 10-es fúró által készített lyukon.

Ezután nem volt más hátra, mint hogy felkössem a hintát a karikára, meg a karabinerre, és felfűzzem egy rúdra, amin majd lengedezik.
Ennyi hát a történet. Kellemesen elfáradtam, gyorsan és tartalmasan elszállt az idő. Hazafelé egy vaddohány telep által szegélyezett úton haladtam. Ahogy az intenzív virágillatot szívtam be, az járt a fejembe, milyen jó lesz majd látni a fiunk arcát, ha legközelebb kimegyünk a táborba, és meglátja a hintát.