Semmit nem terveztem el! Hajnalban felraktam a kajakot az autó tetejére, beraktam a minimális cuccot, és lementem Gödre a Dunára. Mikor a kajakot vettem, így gondoltam, hogy majd ennyi lesz egy indulás. Jól gondoltam…Ennivalót is csak Gödön vettem reggel, valami éjjelnappaliban. A beszállóhelyet ismertem, mert itt ugyan még nem tettem vízre a kajakot, de többször is voltunk itt nyáron a családdal, és tudtam, hogy még ilyen vízállásnál is tökéletes lesz.

Hamar bepakoltam. Két liter víz, némi ennivaló, elsősegély csomag… gyakorlatilag üres volt a Trek feneketlen bendője. Váltóruhát sem vittem, hisz 30+ fokot jósoltak. Reggel hat óra volt. A fák között még sejtelmes ködfoltok adták meg a mai napom hangulatát. Mondhatni pont ilyen ködösek voltak a terveim a továbbiakat tekintve. 🙂Nem mentem ki a folyóra, bent az ártérben, a fák között kezdtem meg az evezést. Valójában ezért is akartam ilyen sürgősen jönni, mert most még jó magas a víz.Aztán persze ki kellett menni a nyílt vízre. Mit mondjak, jó erős volt a sodrás. Vácig egy-két könnyebb helyet leszámítva, hasonló volt, mint Dömösnél, átlagos víznél. Azok a fák, amik tavaly nyáron szárazon megközelíthetőek voltak, most lubickoltak a vízben.Úgy tűnt, nem én voltam az első ma reggel, aki vízre szállt. Óriási „hullámgenerátorok” húztak el mellettem. Amint tova tűntek, és csitultak a hullámok, ismét lehetőség volt behúzódni a fák közé.Egyébként szokott kérdés lenni, hogy melyik hajónak van elsőbbsége vízen. Nos, hát a következő képre ránézve, józan paraszti ésszel el lehet dönteni.Volt egy hely, ahol kissé bekeveredtem a sűrűjébe. Az uszadék beszorulva a fák közé, olyannyira eltorlaszolta az utat, hogy kicsit vissza kellett csorognom, hogy kijussak a folyóra.Hamarosan feltűntek Vác jellegzetes épületei mögötte pedig a Váci kőfejtő. A Bazilika, meg egy rakás templomtorony.Annyira erős volt a sodrás, hogy elterveztem, Vác után kicsivel majd megállok, megebédelek és visszacsorgok a kiindulóhelyre. Éhes is voltam már nagyon, de 30-40 perc még hátra volt, mire elértem a Váci komp kikötőjét.Azt gondoltam, hogy majd Vác végén, a kavicsbánya felett megállok, ott ebédelek.Úgyhogy elhúztam a komp mellett, meg néhány sárkányhajó mellett, tovább felfelé. Biztos jó ez a sárkányhajózás, de nem sokat ad hozzá a csendhez meg a nyugalomhoz. 🙂 Délután végig hallottam a zajongásukat, amit sok kilométerre elhoz-visz a víz. Az „elhúztam”-ot úgy kell érteni, hogy eveztem mint az őrült, de alig haladtam valamit.Jó volt, hogy egy részen ismét be lehetett menni a házak alá, a ligetbe a fák közé, itt kisebb volt a sodrás.Ezt a három rozsdaboglyát még megkerültem, mielőtt kiszálló helyet kerestem volna. Így teljesen elhagytam Vácot.Majdnem 11 óra volt már addigra. Reggel fél ötkor indultam, így a 11 órás ebédet nem gondoltam korainak. Kinéztem egy kisebb kavicsos területet ahol majd kikötök ebédelni. Jól kihúztam a kajakot a partra, mert ha elhaladt egy-egy nagyobb hajó, akkor hatalmas hullámokat keltettek.Nem részletezem, egy laza ebéd következett amolyan menzásan. És meg sem melegítettem nagyon…nem hiányzott a meleg.Észrevettem, hogy egy-két eperfa lombja adja az árnyékot felettem. Egy fehér, és egy fekete is. Ebéd után ezekből csipegettem egy keveset. Aztán ahogy megebédeltem, meg pihentem, újból erőre kaptam. Gondoltam, nem fordulok én vissza még, hiszen csak dél van, hanem tovább evezek, és majd meglátjuk, hogy lesz. Indulás előtt még lefotóztam a vadonatúj mentőmellényemet, gondoltam körbefotózom, és csinálok belőle majd külön cikket. Nem fotóztam körbe csak egy képet csináltam mutatóba. Persze cikk majd lesz róla, mert nagyon megszerettem. Elöljáróban csak annyit, hogy nagyon kényelmes, könnyű mellény.És bizony jól döntöttem, hogy nem fordultam vissza. A sodrás is egy kicsit gyengébb lett, ráadásul egy sziget következett, amit jobbról kerültem. És de jól is tettem, hogy nem balról mentem. Csodálatos látványt nyújtott ez a rész. Mintha nem is folyó lenne, hanem egy nagy tó.Furcsa csobogást hallottam, amit nem tudtam mire vélni. Mintha magasról víz folyna a Dunába. Kiderült, hogy egy belógó földnyelvnél, átcsap a víz a fák között, és ez adja ezt a hangot. Óvatosan közelítettem meg a helyet, mert minden tele volt uszadékkal. Hatalmas kidőlt fák, tuskók… nem hiányzott egy borulás, felakadás.Választottam egy biztonságos részt, amin át tudtam haladni, és megint nyugodt sima vízfelületen tudtam lapátolni. Ahogy elhaladtam a sziget mellett, és kiértem a fő ágba, már látni lehetett Verőce házait.No, ha itt tartok, gondoltam, akkor most már felmegyek Kismarosig, mert Kismarostól, már sokat eveztem felfelé, de ez a rész még nem volt meg. Így akkor Gödtől Esztergomig meg lesz ez a szakasz. Itt talán már nem volt olyan erős a sodrás mint Vác alatt, de lehet hogy csak a pihenő, meg az ebéd miatt volt könnyebb.Beérve Verőcére, azt gondolná az ember, hogy egy mediterrán városka alatt halad el. Szép gondozott, folyóra néző épületek. Hangulatos kapualjak, romantikus teraszok teszik varázslatossá ezt a helyet. Így csak innen a vízről lehet ezt a részét a településnek látni. Csodaszép! Ennél az utcai szemetesnél látszik, hogy nem a szokványos mederben haladnak a dolgok.Verőcétől már nincs messze Kismaros, majdhogynem  össze vannak nőve. Így feleveztem addig a pontig, ahol máskor beszállok Kismaroson. És visszafordítottam a „tökhéj” orrát Göd felé.
Nádas nem sok van a Duna ezen szakaszán, de azért bele lehet botlani egy-két kisebb foltba.Visszafelé aztán már nem sok minden történt. Evezni nem nagyon kellett, így hátra dőltem a Trek „foteljében” és élveztem a csendet, a napsütést, a madárcsicsergést.
Azt tudtam, hogy a szigetet, ami mellett eljöttem idefele, ugyanúgy kerülöm, mint idefelé. Nagyon tetszett az a rész.Belógó faágak, nyugodt víz, felröppenő madarak, mindehhez teljes szélcsend.Ebből az irányból most lefotóztam Vác jó néhány templomtornyát. Nyilván sokkal több van, hiszen katolikus püspöki székhely, a Váci egyházmegye központja.Amint tehettem, a fák között mentem. Egyrészt, mert ezért is akartam ebben az időpontban jönni, mikor magas a víz, másrészt a nap is eléggé kötözködött, így minden szempontból jobb volt a hűvösben haladni.Kora délutánra megérkeztem a kiindulópontra. Kellemesen elfáradtam. Nem terveztem ennyit menni, de ha már itt voltam… Negyven kilométert haladtam. Mit mondjak,…csak az első 20 volt a nehéz. Visszafelé már nem volt kemény menet. De csodálatos volt ez a nap. Talán ezzel a videóval tudnám szemléltetni leginkább:

Legközelebb talán Budapestről jövök fel Gödig. Mindenesetre, jó kis alapozó volt ez a nap a közelgő Duna túránkra, ami a teljes hazai szakaszt öleli majd fel egyben néhány nap alatt.