Egy szép nyári reggelen a Drégelyvár vasúti megállóhely mellett álltunk a fiammal. Na persze ennek volt előzménye, mert semmi nem történik csak úgy véletlen.A megállóhely látott már szebb napokat is, akár az egész hazai vasúti iparág. De ezt a helyet kaptuk meg találkozási pontként.Aki itt száll le a Vác felől igen ritkán érkező vonatról, az számtalan lehetőség közül választhat, hogy milyen irányba folytassa útját. Jellemzően a Drégelyvár felé szokott nagyobb létszám indulni, kedvelt kirándulóhely, és nincs is nagyon messze. Mi is meglátogattuk már néhányszor ezt a környéket és pár éjszakát eltöltöttünk a vár lába alatt.De mi most mégsem emiatt érkeztünk ide. Néhányszor már kaptam meghívást Reginától és Árontól,  az Amanita tanya tulajdonosaitól, akik nagyon népszerű növényismereti túrákat szoktak szervezni itt a Börzsöny szívében. Nem is kellett sokáig várnunk, hiszen Áronék megérkeztek, és a csapat többi tagja is felkészült egy remeknek ígérkező növényismereti túrára.

Még alig mentünk pár métert, Áron rögtön egy igen érdekes és hasznos növényt mutatott meg nekünk.
Mivel nem vagyok nagy szakértője a dolgoknak, kitaláltam, hogy majd írom a képek mellé, hogy mit láthatunk. De végülis, két okból nem tettem ezt. Az egyik, hogy nem szeretnék téves, félrevezető dolgokat írni. Másrészt pedig jöjjön el mindenki, és élvezze személyesen a túravezetést. Mert a kép bár nagyon informatív, ezeknél a növényeknél is igen fontos az illat, de sokszor még a tapintás is. Ezek így együtt adják meg azt az élményt, amit mi is kaptunk utunk során.

Még a lakott területhez közel voltunk, ezt jelezték a néha-néha felbukkanó kultúrnövények is.Szúnyogra, és bögölyre készültünk, mert a szervezők felhívták rá a figyelmünket, szerencsére ezekből most nem volt jelentős mennyiség. Volt, aki gumicsizmát húzott bakancs helyett, és ez sem volt túlzás, mert akadt saras, mocsaras rész is az út folyamán.Egy hatalmas rétre értünk ki hamarosan. Már első pillantásra is gazdag növénymennyiség volt látható. A gyerekeknek valami hihetetlen élményt nyújtott végig a túra, élvezettel vetették bele magukat a Kánaánba.Aztán mikor egyenként kezdtük el szemügyre venni a növényeket, kiderült, döbbenetes mennyiségű és fajtájú gyógynövény takarja a hatalmas rétet.

Volt hívogató kék……kecses sárga……kicsit szúrós, de fotogén lila.Áronék minden növényről, amit kézbe vettek, elmondták annak hatását és elkészítési módját. Mert az számukra teljesen természetes, hogy ezeket a növényeket feldolgozzák, és hatásukat ki is próbálják. Tehát nem csak a tankönyvekből megtanult ismeretet mondják vissza, hanem a saját maguk által elkészített olajok, krémek, szárított növények hatásairól is tudtak nekünk nagyon sok érdekes és értékes információt mondani.

A kosarak közben szépen kezdtek megtelni gyógynövényekkel. És persze a kis jegyzetfüzetekben is fogytak a felhasználható üres oldalak.Az összes növényt, amit láttunk, természetesen nem fotóztam le, hiszen rengeteg volt. Néhány azonban annyira kellette magát, hogy nem tudtam kihagyni. Ez a kellemes rózsaszín növény, ártatlanul bújt meg a többi között, nem kellette magát.Ez a fehér, első ránézésre a bodzavirágra emlékeztet, de nem az. Ha látnánk a többi részét, egyértelmű lenne a csalás. Az ég felé tör a lila gyógynövény. Ki tudja milyen hasznos kencét lehet belőle készíteni?A gyerekeknek nem csak a növények jelentettek nagy élményt. Az apróbb állatok, bogarak, szitakötők, tücskök, szöcskék, mind-mind egyből barátaik lettek.Az őzek, amiket láttunk, nem várták meg, amíg elkészül a fénykép róluk, így erről most csak beszámolni tudok… 🙂 A kerek levelű útifűvet jól megjegyeztem magamnak. Áron úgy mondta, hogy a természetjárók sebtapasza. És jómagam is az lennék. Hogy hogyan működik? Majd kérdezd meg Áront egy ilyen növényismereti séta alkalmával.Regina kosarában most is tudatosan gyűlt a sok növény. Hiszen ő tudja, mikor melyik növényből nyerhető ki legoptimálisabban a hatóanyag.A nap második felében, a sűrű tölgyes felé vettük az irányt. Itt a gombáké volt a főszerep. Most végképp nem mennék bele, hogy melyik milyen fajta, hiszen pl. rögtön az elején volt, aki gyilkost kiáltott. És nem is alaptalanul.Mondjuk a hatalmas taplógombát talán minden természetjáró ember ismeri. A gyerekek is hamar rátaláltak, és kis ülőkének használták.Volt aztán olyan gomba, aki társaságban érezte jól magát.Akadt, amelyik szerintem nem érezte jól magát, talán csak a csiga, aki evett belőle.Volt olyan is, amit éppen hogy láttunk még, mielőtt az enyészeté lett. Mert a gombák amilyen gyorsan jönnek, néha olyan gyorsan mennek is.A gyerekek persze itt is megtalálták az erdő kis lakóit. Hatalmas erdei béka ugrált a száraz avaron. Naná, hogy kiszúrták az „öreget” akármennyire is jól álcázta magát. És gyorsan le is fárasztották, nekem már kényelmes volt a nyugodt állatot lefotózni.Közben elmúlt a délelőtt, a kosarak lassan megteltek, és a növényismereti séta is a végéhez közeledett.A séta végén Áronék minden résztvevőt vendégül láttak, és vásárolhattunk az általuk készített termékekből. Különböző kencék, krémek, illóolajok, természetes anyagokból készült kézműves termékek széles kínálatából választhattunk.Akadt lábbeli ápoló is a kínálatban.De a vargányapor is megtalálható a készítmények között.Tápláló kézkrémből meg annyiféle volt, hogy nem győztünk válogatni a kosarakban.És a szappanok… hatalmas tömbökben, illatozva kellették magukat a kosárban, nem lehetett nem (észre)venni őket. 🙂 Egy hatalmas szappant is vásároltunk, mondanám hogy emlékbe, de mivel ez egy használati tárgy, nyilván nem sokáig emlékeztet minket a mosdó szélén, erre a nagyon kellemes túrára.Ha valaki úgy gondolja, hogy szeretne megismerkedni behatóbban a gyógynövényekkel, és egy kellemes beszélgetős csavargós napot szeretne eltölteni jó társaságban, akkor mindenképpen ajánlom az Amanita tanya szervezett túráit. Áron és Regina tényleg nem csak beszélnek a növényekről, hanem ismerik azokat, használják és élvezik azok áldásos hatását. És erre téged is megtanítanak! Mi nagyon jól éreztük magunkat, jó társaság gyűlt össze, nagyon kellemes beszélgetőpartnerekre találtunk. Minden egyéb információ megtalálható a túrákról, és az Amanita tanyáról, ha rákattintasz az alábbi képre.