Szárított vörösboros rizotto a’la Varga Zoltán.

Kalandozásaink során két dologra biztosan szükségünk van. Vízre és ételre. Utóbbiból van választék bőven a boltok polcain. Félkész ételek, konzervek, liofilizált vagy szárított étkek garmadája. De mit csináljon az, aki unja már a készételek, valljuk be egymásra igen csak hasonlító unalmas ízét? Aki szeretne egy eltartható, tápláló, ízletes, könnyen kezelhető táplálékot vinni magával. Aki szeretné tudni, hogy valójában mi kerül a tányérjára.Az alábbi ételt, amit most bemutatok, az egy vörösboros zöldséges rizottó. Varga Zoli barátom adta nekem pár hete hogy próbáljam ki, ő készít ilyesmit otthon a kis aszalógépével. Mivel rajtam éppen akkor szaladt át ez a nyavalyás Covid 19, se ízeket, sem szagokat nem éreztem. Így nyilván nem lett volna értelme akkor elkészíteni. Beraktam hát a mélyhűtőbe, mivel szalonnával készült, így esetleg megavasodhatott volna  a felhasználásig. Aztán két hét múlva… Egy igazi késő őszi párás, komor, de nagyon kellemes, szélcsendes nyugodt időt választottam arra, hogy az erdőt járva elkészítsem az ételt. Vissza „rizottósítsam” a „szárítmányt”. A tegnapi eső nyomai még látszottak, igaz nagy sár nem volt, de minden vizes, csepegős volt. Mondanom sem kell, hogy a Pótharaszti sétaerdő mélyére vetettem be magam, hiszen ez van olyan közelségben, hogy akár egy délelőtt is megéri nekivágni a rengetegnek. Ilyen búsuló időben is kellemes látványt és felüdülést nyújt ez a kis fenyvesekkel tarkított zegzugos alföldi erdő. Amint beléptem a sűrűbe, élveztem a visszatért szaglásomat, illetve ezáltal az erdő illatát.Mikor elérkezett az idő, kerestem egy kényelmes helyet, és nekiláttam az ebéd elkészítésének. A szárított rizottó egy kis csomagban volt, mellé vittem még egy kis reszelt sajtot, amit a végén terveztem „ráerőltetni”. Zoli terve egyébként az, hogy a sajt is szárítva lesz, ezzel is könnyítve a szállítási súlyt.Az étel alapja szalonna, hagyma, füstölt sonka, rizs, sárgarépa, zöldborsó meg bor. Az arányok nagyjából: 1 bögre rizs, 1 bor, 1 víz és a többi. A vörösbortól lesz egyébként ilyen szép barna a rizs.Mielőtt felraktam volna forralni a vizet, csináltam egy teát, mert bőven lesz időm teázgatni. 8-10 perc főzés után, ugyanis 30-40 percet várni kell majd, mire megpuhul az alapanyag.Aztán odaraktam a vizet forralni a kedvenc Trangia főzőeszközömön, Zoli utasítása szerint kb. 3,5 dl mennyiségben.Egy számomra új eszközt is ma használtam először. Gondoltam, amíg forr a víz, addig készítek róla egy portrét. Ez az összehajtható kanál régi vágyam volt, egy képet láttam róla valahol régebben. Azt hittem, hogy egy régebbi cseh, vagy NDK-s darab. Ám kiderült, hogy valóban régi, de egy 1939-es Németországban gyártott eszközről van szó. Szóval egy csipetnyi történelmet is magammal vittem.Mikor felforrt a víz, akkor beleraktam a szárított rizottót, és folyamatos keverés mellett 8-10 percig főztem. Elég hígnak tűnt az elején, a kanál elmerült benne.A végére sem tűnt úgy, hogy ebből sűrű étel lesz, a kanál ugyan már nem merült el, és előkerültek a zöldségfélék is. De Zoli nyilván kiszámolta az arányokat, jó lesz ez!Elzártam a gázt, és lefedtem az edényt. Most következett a dagasztás. Ezzel nem sok tennivaló volt. Várni kellett. Negyed óra múlva azért kevertem rajta egyet, hogy a borsó, ami az elején még láthatóan tetején úszott, lejjebb kerüljön, hogy könnyebben puhuljon.
Amíg várakoztam, addig egyik kedvenc hobbimnak hódoltam. Kést fotózgattam. Ma a Gerber Vertebrae volt soron. Csak hogy egy kis élénkséget vigyek az erdő szürkés-barnás tónusába.35-40 percet vártam, és voilá! Kész is lett a vörösboros rizottó a’la Varga Zoltán. A sót odakészítettem, mert azt az információt kaptam, hogy nem lett elsózva, hogy ki-ki maga ízesíthesse kedve szerint. Nekem kellett is utánasózni egy kicsit.Már csak a tálalás volt hátra. Megszórtam reszelt trappista sajttal és habár megehettem volna az edényből is, ahogy szoktam, de egy ilyen pazar ételhez nyilván jobban illik a fatányér. És a fotókon is jobban mutat, valljuk be. A puding  és a rizottó próbája természetesen az evés. Nos, nem kellett csalódnom. Nagyon finoman elkészített, ízletes, tápláló étel készült el. Egyszerre kap a szervezet fehérjét, szénhidrátot, zsírt, és rostos anyagokat. Ebből a 16 dkg-os adagból 3,5 dl víz meg egy pár dkg sajt hozzáadásával, egy magamfajta számára, bőséges ebéd készült. Jóllakottan bandukoltam hazafelé és összegeztem magamban a tapasztalatokat.Nagyon könnyen szállítható, nem koszol, nem romlik meg napokig. (A zsír miatt avasodhat.) Mélyhűtött állapotban sokáig eltartható, minőségromlás nélkül feloldható és könnyedén, kis energiafelhasználással (pár perc forralás) elkészíthető. Mindenképpen megnyugtató a tudat, hogy egy saját készítésű, ellenőrizhető tartalmú, tartósítószer nélküli, jó minőségű élelem kerül a tányérba.