Az úgy történt, hogy Ricsi barátommal beszélgettünk, és említette hogy a hétvégét a Pótharaszti erdő mélyén tölti tesójával, és egy közös barátjukkal. Rákérdeztem, hogy megengedik-e, hogy péntek délutántól szombat délig csatlakozzak hozzájuk. Szerencsémre igen volt a válasz. És ami most következett, arra senki nem számított. Ez a mostani szófordulat, akár egy televíziós műsor, vagy egy klikkelésvadász bejegyzés reklámmondata is lehetne. Szóval az történt, hogy megbeszéltük, összehasonlítunk néhány éleszték fajtát. Összesen öt kis videót készítettünk, alapjában véve erről szól majd most ez a beszámoló, na de ne szaladjunk előre, lássuk sorban. 

Péntek kora délután megérkeztem a helyszínre a Pusztabíró-házi pihenőhöz. Mostanában sokszor jövünk ide. Kiépített tűzrakóhely, padok, asztalok és egy, három személy éjszakai pihenésére alkalmas kisház található itt. Kifelé menet még megcsillant a remény, hogy kisüt majd a napocska, de sajnos alábbhagyott a lendülete, és maradt a komorabb idő. Mindegy, nem ez a lényeg, fő, hogy kint leszünk a jó levegőn.Szokás szerint, először a hálószobámat készítettem el, a jól bevált DD függőágyat  ponyvával, és mivel már fagypont alatti hőmérséklettel számoltunk, természetesen téli hálózsákot vittem, és alsó szigetelőpaplan is került a függőágy alá. Aztán mire a többiek, Attila, Ricsi, és Viktor megérkeztek, addigra gyűjtöttem egy adag tűzifát, hiszen ők már szürkületbe érkeztek. És sötétben már nem olyan jó fát keresgélni, ráadásul Ricsinek még a szálláshelyet is el kellett készítenie. Ő is függőágyazott, Viktor meg Attila a kisházban éjszakáztak. Annyi idő persze még volt, hogy Ricsi odapattintott egy diszkoszos vacsorát, amiből mind a négyen megvacsoráztunk.Mire mindennel végeztünk, öreg este lett, beszélgettünk még pár órát a tábortűz körül, majd nyugovóra tértünk. Az éjjel számunkra nyugodtan telt, de komoly mozgás volt a vadak népe között. Őz ugatás, bagoly huhogás, toportyánféreg vonyítás tarkította az erdő neszeit.Reggelre -5 fok volt, az edényekbe befagyott a víz. A tűz felett kiolvasztottuk a reggelihez szükséges folyadékot, amiből tea, kávé készült.Én ilyenkor, ha éjjel fagyra számítok, úgy szoktam, hogy este feltöltöm a bögrémet vízzel, és reggel már csak fel kell tenni a melegítőeszközre, és a jégoldástól a forrásig meg is vagyok vele. Egyébként előbb olvaszthatom a palackos vizet. Kis léket is vágtam közben a teavizemen.Habár napos időt jósoltak, sűrű köd fedte be az erdőt. Az előző esti parázsból felszított tűz körül álldogáltunk és halkan folytattuk az előző napi sztorikat. Ilyenkor nagy mennyiségű tapasztalat cserél gazdát, ha figyel az ember. Megbeszéltük például, hogy nagyon jó a leuku faaprításhoz, láttuk is előző este, mikor Ricsi könyörtelenül és villámgyorsan felaprított egy kis köbméter fát. De azért egy fűrész sokkal diszkrétebb tud lenni, mikor reggel az első ébredő újra rakja a tábortüzet. Ezután következett, ami miatt végül is írom ezt a cikket. Egy kis előzménnyel kezdeném.
Hosszú évek óta nálam tűzgyújtáskor az LMF szikravető viszi a prímet. Nem sérül, nem ázik, megbízható, évekig elég. Úgyhogy a gázfőzőimet is már ezzel gyújtom meg. Hozzá sokáig gyantás fenyőágból lehasított szilánkokat használtam élesztéknek. Utóbb már az üzletben is kapható LMF gyantás fát. Ennél jobb összeállítás még nem akadt számomra. És akkor hozzám került egy rúd Procamptek Fast Fire Stick tűzgyújtó. Beszéltem róla az Alaptábor fórumon, és Nándi barátom felhívta a figyelmemet, hogy létezik ebből általa készített (Hauckcamp) változat is. És szívesen küld belőle összehasonlításra egy darabot.  Pár nap alatt itt is volt. Akkor már tudtam, hogy mivel fogom még összehasonlítani…

Az összehasonlítást négy anyaggal csináltam meg. A Procamptek élesztékkel, a Haucamp változatával, az LMF gyantásfájával, és egy darab akkor és ott az erdőben szedett gyantás ágcsonkkal. (Később még Ricsi előkapott egy otthon szárított ágcsonkot, ez lett az ötödik videó.) A viaszos cuccokból levágtam egy egycentis korongot, az ágcsonkokból meg forgácsoltunk egy hasonló mennyiséget. Így néztek ki az élesztékek.A két viaszos anyagot kissé szét kellett szedni, hogy a szikravető bele tudjon kapni. A Procamptek-et könnyebben lehetett szétszedni. Olyasmi állaga van, mintha viaszos kóc lenne.  A házi változat kissé masszívabb volt, mintha nem lenne benne annyi szövet. Nehezebben tudtam szálasra szedni. Kicsit küzdöttem is vele gyújtáskor, szóval jobban is előkészíthettem volna.Egy közeli kiszáradt fáról törtünk le egy-egy maréknyi deres ágat, ezeket gyújtottuk meg.Az első videón, a Procamptek égése látható. Könnyedén begyullad, hosszan energikusan ég.

A második videón, a házi éleszték látható. Ez egy picit nehezebben gyulladt be, de mint írtam, így fagypont alatt nehezebben is lehetett szálasra széthúzni. Újra kézbe vettem, és széthúztam – mint látszik is -, hogy legyen mibe belekapnia a szikrának. Ezután szépen beindult, és energikus kövér megbízható lánggal égett. Ez nyilván csak szikravetős gyújtásnál bír jelentőséggel, egyébként könnyen gyullad.

Harmadjára, az LMF gyantás ágcsonkot gyújtottuk be. Könnyen gyullad, hamar belobban, stabil, kövér lángja van, kissé erőtlenebb, mint a viaszos anyagok, de megállja a helyét.

A negyedik éleszték, a helyben szedett friss gyantás fa. Nehezen indult be, erőtlenebb a lángja. Nem stabil, szeles időben ez elvérezne. Önmagában sem égett, újra kellett gyújtani, végül csak meggyulladt a kis halom.

Aztán Ricsi előszedte az otthonról hozott gyantás ágcsonkot, ami legalább egy éve száradt a kályha mellett. Ez, ahogy látszik, pöccre indult, közepesen erős a lángja, de szépen teszi a dolgát.

Mikor végére értünk a próbáknak, Ricsi nekikezdett az ebéd készítésének. Az otthonról hozott anyagokat az erdőben találtakkal is kipótolta, hogy ízletes ebédet készítsen a csapatnak. Attila nekilátott egy kanalat faragni. Elcsíptem az első mozzanatokat, azóta már biztosan elkészült a remekmű.Bizonyára jól sikerült, hiszen akinek ilyen bögréje van,… 😆 Én elkezdtem pakolni. Reggel szoktam általában, de arra gondoltam, hogy ha kisüt a nap, talán megszárad a ponyva meg a felszerelés nyirkos része. De sajnos tartotta magát a fagy, így deresen pakoltam el a felszerelésemet.Nekem lassan indulnom kellett haza, így elköszöntünk egymástól, és belevetettem magam a ködös erdőbe. Nyugalmas csendes volt minden. Irány haza. Nagyokat szippantottam a levegőből. Ilyenkor érdekes illata van az erdőnek, azért ekkor is tartogat csodaszép dolgokat, amit talán még érdemes megörökíteni is. Egy deres növényt, amit nyáron, vagy ősszel talán észre sem veszünk.
Egy deres pókhálóval beszőtt fakéreg is jó fotótéma tud lenni. Már csak azért is, mert ilyenkor le kell lassítani, megállni, megfigyelni. Ez mind mind hozzátartozik a pihenéshez, a kikapcsolódáshoz, a feltöltődéshez. Örülök nagyon, hogy ezt a két fél napot együtt tudtuk tölteni a srácokkal. Sok mindent tanultam tőlük, rengeteget nevettünk, jókat sztorizgattunk. Bízom benne, hogy hamarosan újra összejövünk és ugyanilyen kellemesen és hasznosan töltjük el majd az időt.