Az utolsó MókaMiki kés klub éves találkozója 2017-ben volt. Előtte ’16-ban és ’15-ben is volt egy. Aztán a negyedik sokáig váratott magára, pedig igény az volt rá, hiszen a MókaMiki Facebook csoportban folyamatosan a rendezvény megszervezésére buzdítottak a tagok.Éppen ezért volt meglepő, hogy a IV. találkozót nagyon szerény létszámú, de lelkes társasággal éltük meg. Pontosabban nem is volt olyan meglepő, mert a hétvégére lehűlést ígért az előrejelző szolgálat. És ilyenkor már lehet tudni -sok éves szervezői tapasztalat-, hogy mindenkinek halaszthatatlan egyéb elfoglaltsága lesz, hiszen +10 fok körül már nem komfortos kint az erdőben az átlag késtulajdonosnak.

A lényeg viszont, hogy mi ott voltunk, és remekül éreztük magunkat. Mikor kiértem a helyszínre, ami a csodálatos Pótharaszti erdőben foglal helyet, ketten már, Becca és Tamás kint voltak 0. napra. A fák közé helyes kis szállást építettek ki maguknak az első „fecskék” már péntek délután.Amíg mindenki megérkezett, előkerültek a főzőeszközök és a távolról érkezők (Győr, Debrecen) nekikezdtek a reggeli készítésének.A reggeli kávét Sapapa biztosította, meg úgy általában a két nap alatt nála kávéztunk. Nagyon pazar török kávét tud készíteni, hihetetlenül jó történetek közepette kínálva azt.Elkészültek a reggelik/ebédek, kinek éppen hogyan esett. Falatozgattunk, beszélgettünk, üdvözöltük az újonnan érkezőket.Aztán mikor mindenki jól lakott és összegyűlt a csapat, kiraktuk a késeket, lehetett taperolni, megosztani a tapasztalatokat késméretről, éltípusról, élezésről, használati tapasztalatokról, élményekről.Készült csoportkép is, ha nem is került rá minden kés, ami megfordult a két nap alatt a találkozón.A színes markolatok divatosak mostanában. Én személy szerint örültem neki, mikor jó néhány évvel ezelőtt elkezdtek kikopni az unalmas fekete markolatok a divatból. Volt is sok szép színes markolatos.De persze az örök eleganciával bíró fa markolat is töretlenül hódít a késkedvelők között. Nem véletlen, hiszen természetközeli, természetes anyag, csodálatos textúrákkal.Én készítettem pár fotót, sajnos nem mindegyik késről egyenként, amit kicsit bánok is, de ez van. A nap további részében nagyon lendületes, építő jellegű beszélgetések zajlottak. Estére már nem sokan maradtunk, akik kint éjszakáztak, mert éjjelre hóesést is jeleztek, azt meg aztán végképp nem tűri az egyszeri késfelhasználó természetbarát.  

A nagy asztalt körbeültük, kikerült a hangulatvilágítás és elkezdődött, vagy inkább folytatódott a tere-fere, immár kisebb létszámmal, de nagyon jó hangulatban.Én javasoltam, hogy menjünk be a rendelkezésünkre bocsátott erdészházba, gyújtsunk be a kályhába és üljük körül a vén füstöst, de olyan sodró volt a beszélgetés, hogy senki nem igényelte ezt az extrát. Ezen a napon oldották fel a tűzgyújtási tilalmat, de senkinek nem volt igénye még a tűzrakásra sem. Nagyon jól megvoltunk anélkül is.

Aztán már öreg este lett, mire nyugovóra tértünk. Az éjszaka nyugodalmasan telt, nem volt hideg sem. Reggelre viszont csodálatosan fehérré varázsolta a friss tavaszi hó a táborhelyünket is. Gyorsan kellett pár fotót készíteni, mert tudtam, ez csak rövid ideig lesz ilyen, hamar el fog olvadni, mert napközben ismét meleg lesz.A reggeli kávé is másképp mutatott most fehér háttérrel, mint a tegnapi.Az asztalokat, amik nem voltak fedettek, vastag puha hótakaró fedte, jó hátteret adva a kedvenc Trangia készletemnek és a skandináv stílusú csanaknak.Pár képet még készítettünk havas háttérrel is a késekről. Nem egyszerű feladat. Nem mindig maradt a helyén az alany. De ha eldőlt, megpróbáltuk azt is előnyre fordítani.Nem szeretném megsérteni a többieket, de erről a kedvenc markolatosomról készítettem még egy havas fotót.Időközben persze már mindenki csomagolgatott, pakolászott, csereberélt. Az erdő még a téli arcát mutatta, a levegő kristálytiszta volt, az erdészház kicsit szomorú volt talán, hogy nem melegítettük fel tegnap este.A tavaszi hó nem tartott persze sokáig, mint maga a találkozó sem. Nem voltunk ugyan sokan a két nap alatt, de ahogy a mondás tartja, „a minőségre mentünk, nem a mennyiségre”. Akik ott voltak, azt hiszem nagyon jól érezték magukat. Én mindenképpen örülök, hogy ott voltunk, hogy találkoztunk, és nagyon jókat beszélgettünk. Köszönöm szépen azoknak, akik megtisztelték egymást a jelenlétükkel.