A következő cikkben Úrkút környékére kalauzolom el a kedves olvasót. Egészen pontosan az Úrkút melletti Csárda-hegyi őskarszthoz.Eredetileg ez a túranap a kerékpározás jegyében telt volna és a Duna melletti kerékpár utat koptattuk volna, de a raktárkészlet nyilvántartó közbe szólt. Nem érkezett meg a várva várt kerékpárszállító konzol. Így késő este kellett választani egy gyalogos túrára alkalmas útvonalat. Bakony. Ennyi volt a tervem. A Balaton feletti térképrészleteket nézegettem, és egy körtúrát kerestem. Kiválasztottam egy általam jónak ítélt útvonalat, azt feltöltöttem a Garminra és nyugovóra tértem. A véletlen műve volt a választás, nem is gondoltam, hogy ilyen csodálatos helyre „tévedünk” majd.

Másnap reggel aztán a túra kiindulópontjára érve, egy nagy kapu fogadott minket. Ez a bejárata annak a résznek, ahol az őskarszt terül el. Ez egy sziklás, vadregényes rész, egy hatalmas kürtővel.A kapun belépve, azonnal tájékoztató táblát találunk, hiszen ez egy tanösvény első állomása. Nem mellesleg, az OKT is itt halad el.Már a felszínen is lélegzetelállító a látvány. Hatalmas sziklatömbök körös-körül, igazi vadregényes díszlet.A tömbökön jól látható a mangánkiválás. Akár egyéb fosszíliákat is találhat a figyelmes szemlélő, de mi erre most nem fordítottunk figyelmet.Amikor a felszínen körülnéztünk, elindultunk a mélybe. Kerestem infót, hogy milyen mély is lehet a kürtő, amibe leereszkedtünk. Úgy 25-30 méterre tippeltem. Itthon utána olvastam, a 25 lett a közelebbi adat. Biztonságos, falépcsőkön lehet haladni lefelé. Habár egyik-másik lépcsőfokot már megrágta az idő vasfoga, érdemes figyelni a lépést.Az első lépcsősornál azt hittük, hogy már a kürtő alját látjuk.De aztán kiderült, hogy ez csak az első szint, van még egy lépcső, ami levisz a karszt legmélyebb pontjára. Lent igen hűvös volt, a fenti meleg tavaszi levegő után. Egy nagyobb hasadékba bemászott a fiunk fejlámpával, egy pár méter után aztán visszafordult. Helyes, óvatos a gyerek.A felszínre visszaérve, elindultunk a kéken Kislőd irányába, hogy a Sobri Jóska élményparknál forduljunk majd vissza a kiinduló pontra. Széles meggyötört, kitaposott erdészeti úton mentünk, szinte végig.A tavasz jelei, az erdő virágai már visszavonhatatlanul dugták ki a fejüket a téli avartakaró alól.Elég hangosan beszélgetve haladtunk. Meg is lepődtem, mikor az egyik rakodó fáin ugrálva Péter felkiáltott, hogy ott egy őz. Azt gondoltam ez után esélyem sem lesz lefotózni az állatot. De rezignáltan figyelt minket, és szinte pózolt nekünk. Lassan egyet-egyet lépve az avarban.Egy fára közérdekű jótanácsot függesztett ki valaki. Igazán bölcs gondolat. Nekem hirtelen elsőre a medve jutott eszembe.Leértünk a Güszi-pihenőhöz. Azt gondoltuk, hogy majd itt ebédelünk.Jókora fa alatt volt egy asztal, meg padok. A fán valami hihetetlen mennyiségű fagyöngy volt, annyi, hogy teljesen zöld volt az egész koronája a fának. De nem maradtunk itt, mert nagyon szeles volt a hely.Picit feljebb mentünk, a vörös sziklák közé egy katlanba. Ott szélvédettebb volt, kellemesen odasütött a nap és hatalmas kőtömbök képeztek játszóteret a fiunknak.A kis Trangia Mini szettet vittem csak, mert nem akartunk nagy főzést rendezni. Grillsajtot meg virslit sütöttünk, kényelmesen megebédeltünk és süttettük magunkat a napon. Egy nagyon szép cserjefélét találtam, amilyen nincs mifelénk. Nem tudtam mi ez, nem is volt nagyon sok belőle. Az Alaptábor Facebook csoportban feltettem a kérdést, ahol a növényekből műveltebbek azonnal mondták a választ: boroszlán. Vicces neve van, talán meg is tudom jegyezni, ha sokat látok majd ilyet. Még egy darabig a kéken mentünk tovább, ott készült ez a kép erről a vidáman fütyörésző vén fáról. Szemből quadosok rongyoltak el mellettünk. Hangosan, felverve az erdő csendjét és porát. Utóbbit közvetlenül ránk. Hiába, sietniük kellett kiélvezni a szabadságot.Jó meleg lett időközben, levetettünk egy réteg ruházatot. Ingben, pólóban grasszáltunk a fordulópont elé. Hamarosan le is értünk a Csalános-völgybe.
A kilátóhoz nem volt kedvünk felmenni. A kalandpark meg nem volt nyitva. Így nem sokat időztünk.Arra a különös fára azért felfigyeltünk, amelyik cipőket érlelt az ágain. Fura látvány volt elsőre, talán vicces is. A szemetelésnek egy egészen különös formálja.Örültem hogy vittem magammal a tavaly beszerzett Garmin készüléket, mert térkép nem volt nálam. A kalandparkon nem tudtunk átmenni, pedig a térkép szerint ott halad át a kék „T” jelzés. Mindegy, kinéztem egy másik utat, a régi tanösvény kezdő nyomvonalát. Arra álltunk rá, és egy erős kaptatóval el is indultunk visszafelé.A kopott régi jelzések csak itt-ott voltak már. A valaha szebb napokat látott tájékoztató táblák a végüket járták. Némelyik még elég jól tartotta magát, de volt, aminek már csak a nyomát láttuk. Kár értük.Szinte végig erdészeti úton mentünk visszafelé is. Az út mentén fakitermelés folyt nagyon sok helyen. Megálltunk egy ilyennél, és pihentünk, mert őszintén szólva elég meredek és hosszú kaptató volt a kék T eleje.A térképen és két helyen táblák által is jelzett forrást nem leltük meg. Nyilván ezekben a száraz aszályos időkben hiába is kerestük volna tovább.

Lassan a nap és az út végére is értünk. 16 km-t tettünk meg, nagyon kényelmes tempóban. Valóban nagy szint nem volt, a kaptatót kivéve a Sobri kalandpark után visszafelé. Egy szimpatikus házaspárral tettük meg az út utolsó szakaszát. Jókat beszélgettünk. A kiindulóponthoz visszaérve még egyszer körül jártuk a karsztos részt, aztán elindultunk haza.  
Még nem a legszebb arcát mutatta a természet, pár hét múlva már árnyas erdőben sétálhat az idelátogató. Mindenképpen ajánlom ezt a bakonyi túrát annak, aki kevésbé megerőltető és nem túl hosszú túrát szeretne.