Az utóbbi időben egyre többször esik meg, hogy nem tervezzük meg a túrát. Este rábökünk egy turistaútvonalra és másnap bejárjuk azt. Most is így volt, így esett a választásunk a Cserhát lankái közt futó, Csővárról Nézsára tartó útra, majd onnan vissza.Nem indultunk korán, mert mindössze 12 km-t terveztünk. A friss reggeli szellő lágyan cirógatta az arcunkat, mikor elhaladtunk a Csővári templom és sírkert alatt.Bíztunk benne, hogy ma is egy olyan utat sikerült választanunk, ahol nem találkozunk zajongó ordibáló turistákkal. Félreértés ne essék, nem a turistákkal van bajunk, hanem az „olyan” turistákkal. A kerítések mellett csaholó kutyák megnyugtattak, nem lesz tolongás, mert nem úgy tűnt, hogy nagy forgalomhoz vannak szokva. A kertek alól már látszott is a település közelében a magas hegytetőn fekvő vár, de nekünk, még pár órát gyalogolni kellett addig, hiszen a másik irányba kezdtük a túrát, a vár majd a végcél lesz.
A piros kör jelzésen indultunk el. Ez vezetett el minket Nézsára, ahol majd visszafordulunk, a piroson.
Széles, jól járható, és a tavaszi levélbontás startja miatt, már-már árnyas erdei úton kezdtünk menni. Laza tempóban, az erdei levegőből nagyokat harapva, nézelődve jutottunk el a Kilián forráshoz.
Szerencsénk volt, mert ha nem is bőven, de elégségesen folyt belőle az üdítő forrásvíz. Felfrissítettük magunkat, és megállapítottuk, hogy a klórozott tisztított víz után, egészen más íze van a forrásvíznek. Édesnek mondtuk mindhárman.
A Hegyes-dombra felérve, csodálatos panoráma tárult elénk, ráláttunk a környező településekre.
Nem sokkal később, már a Nézsai-patak hídján álltunk, és örültünk neki, hogy valamennyi vizet láttunk benne. Sajnos amilyen vízhiányos korszakot élünk, az ilyennek nagyon kell örülni.
Azt gondoltuk, hogy majd az Ezersziget horgásztónál meg tudunk ebédelni, de ez egy lezárt rész, így körbe sétálni sem tudtunk. Aki utánunk jár majd erre, ne tervezze be a tó látogatását.
Amikor a piros jelzésre léptünk, már kerestük a helyet, ahol majd meg tudunk ebédelni, hiszen delelőre járt már az idő, és mindannyian éhesek voltunk. Az út itt sem volt megerőltető. Az elején kissé saras, de egyáltalán nem járhatatlan.
Egy erősebb kaptató után, az útelágazásnál, hajdani fakitermelés nyomait fedeztük fel. Egy nagyobb rönk egyből adta az asztal lehetőségét, kisebb rönköket meg összeszedtünk az erdőből, és máris megvolt a mai nap konyhájának berendezése.
Pillanatok alatt előkerült a Trangia Mini készlet, a Triangle szélfogóval és főzővel, és hamarosan a ropogósra pirított hamburger húspogácsa illata lengte be a környéket.
A végeredmény, ízletes dupla hamburger jó sok hagymával, sajttal, paradicsommal, szószokkal… Az utóbbi időben többször is ilyen ebédet készítünk. Laktató, ízletes, gyorsan megvan.
Ha tudtuk volna, hogy ebéd és indulás után mi vár ránk, nyilvánvalóan kicsit későbbre rakjuk az ebéd időpontját. Előttünk a Vas-hegy magasodott, ami 100m-es szintkülönbséggel várt minket. Teli gyomorral nem is kívántuk annyira. Péterrel viccelődtünk, hogy milyen jó hely, oda kellene felkaptatni. Nem tudtuk, hogy a turistaút ezen a hegyen át vezet, szóval nincs is más választásunk.
De mindenképpen megért felkaptatni rá, kár lett volna kihagyni. A település, amit magunk mögött hagytunk, most madártávlatból terült el alattunk mintha csak kis makettekből épült volna fel.
A környékbeli mezőgazdasági területek is jó fotótémát adtak.
A hegytetőn rengeteg virágzó fa ontotta már az édeskés virágillatot, az idő kellemesen meleg volt. Összességében nagyon nyugalmas hely volt ez.
Innen a Csővár már nem volt messzi, egy völgy és egy kaptató választott el minket egymástól. De ezt az utat pár perc alatt letudtuk, és hamarosan ott álltunk az 1400-as évek körül épített vár maradványai mellett.
A vár maradványainak bejárása kellő óvatosságot igényel. Erre tábla is figyelmeztet, de a józan észt használva is könnyen belátható, hogy itt-ott életveszélyes a vár állapota. Ugyan ezt a józan észt használva viszont mindenképpen ajánlom a vár meglátogatását, mert nagy élményt ad.
Mikor körbe jártuk a romokat, megpihentünk, és napoztunk a vár vén fái mellett. Egy kis frissítőt ittunk és édességet majszoltunk. Innen már nagyon közel volt Csővár település, a kiindulópontunk. Ez abból is látszott, hogy itt már találkoztunk járókelőkkel, akik a településről szaladtak fel egy könnyed sétára.
Hamar le is értünk a településre, ahonnan még egy pillantást vetettünk a várra. Innen jól látszódik a 100 méteres déli szakadék, ami a vár egyik legfontosabb védelme volt.
Egy 12 km-es körtúrát jártunk be ezen a napon. Semmi nem volt megtervezve, csak a nyomvonal. Ez már nem az első ilyen eset, és úgy tűnik nem is az utolsó. Nagyon izgalmas dolog a teljesen ismeretlen szakaszokat bejárni. Nem egy nehéz túra, akár nagyobbacska gyerekkel (Péter 8 éves) is be lehet járni. Idősebbeknek a két-három nagyobb szint miatt nem ajánlom. Aki csak a várat szeretné megnézni, az egy erősebb, de rövid kaptató után, Csővárról rövid úton elérheti azt.
Nagyon jól éreztük magunkat, sok mindent láttunk, egy igazán élménydús napot tölthettünk el ismét.