A minap, Gál Balázs barátom azzal keresett meg, hogy készített néhány fajta gyújtóst, és adna belőle nekem is. Elfogadtam, és megbeszéltük, hogy ha legközelebb megyek ki, akkor ki fogom próbálni.A próbának első hóban jött el az ideje. Mind meteorológiailag, mind naptárilag. Hiszen januárban leesett az első hó, mikor kimentem a táborhelyre.

Nem igazán kedvelem a havat, de ennyit még elviselek, szívesen kimegyek bóklászni az erdőbe. Régebben sokat mentünk, akár öles hóban is, és mára elmúlt ennek az élménynek a varázsa. Mostanában ennyi látvány bőven elég.A „csúnya erdész és vadász bácsik” persze, mint minden nap, már bejárták az erdőt. Etetik a vadakat, nézik, hogyan alakul a nem természetes fagyérülés. Meglátszik a nyomuk.Szóval a gyújtós próbájára kiváló -5 fokos, napos, szélmentes idő jutott. Kint az erdőben, némelyik ösvényen én voltam az első vendég.Annyira szép idő volt, és annyira nem siettem sehová, hogy még alkotni is jutott idő.Kiérve a táborhelyre, ez a látvány fogadott. Nem túl vastag hóréteg takart be szinte mindent.Annak örültem, hogy legutóbb nem felejtettem el átfordítani az asztal lapját, így most száraz felületet  találtam. 🙂Először, szokás szerint, megtöltöttem a madáretetőt, fekete napraforgómaggal, dióval és mogyoróval.Ezután láttam neki a tűzgyújtásnak. Háromféle gyújtóst adott Balázs. Mindegyiknek az alapanyaga kis kozmetikai vattakorong. Ezek voltak átitatva különböző módon. A fehér gyertyaviasszal, a barna gyantával, a bézs színű pedig ezek keveréke, fele-fele arányban.(utóbbiból, volt több rétegű is, ezt nem használtam most.)Mielőtt tüzet raktam volna, meggyújtottam egyszerre mindegyikből egy darabot. Egy kis fadarabot raktam alájuk, hogy kapjanak egy kis levegőt alulról is.Öngyújtóval lehet meggyújtani őket, kb. 8-10 másodperces lánggal. Kövér erőteljes lánggal égtek, és erősen kormozó füsttel.A fehér és a bézs színű, kb. 5 percig bírta. A barna viszont kb.12 percig égett egyfolytában.Ennyi maradt vissza a gyújtósokból. A gyantásból láthatóan sokkal több hamu lett.Ezután kezdődött az éles próba. A leggyengébbet szerettem volna látni, hogy hogyan teljesít, így a fehér gyújtóst használtam.

Külön figyeltem arra is, hogy a lehető legrosszabb körülményeket produkáljam. Úgy raktam a tüzet, ahogy soha nem raknám. A kis gyújtóst, közvetlenül a hóra raktam, illetve két kis gallyal alátámasztottam a levegő miatt.
A gyújtós fát a talajról úgy szedtem, hogy ügyeltem rá, a lehető legvizesebbek legyenek. Mint látszik, némelyiken még hó, és jég is látható. És a vastagságra sem figyeltem, ceruza vastagságúak is voltak benne. Szóval igazán trehány, tűzgyújtásra esélytelen technikát alkalmaztam.
Alágyújtottam, és kíváncsian vártam, hogy mi lesz a végeredmény.Pár perc múlva már kövér parázs, és egészséges láng volt. Mindez úgy, hogy időközben hallottam, amint a leolvadó hó és jég sziszeg, amint a tűzre, parázsra cseppen.
Szóval füst is volt bőven. De ahol füst van…. J Ezután persze, ha már volt tűz, tettem rá most már szárazabb fát, és főztem egy jó forró teát.

Nagyon hatékony gyújtós készített Balázs. Nyilván való, hogy a másik két variáns, még nagyobb hatékonysággal képes tüzet előidézni. Hiszen a legrövidebb ideig égőt használtam most. Azt gondolom, hogy minden természetjárónak bátran ajánlhatom ezt a technológiát. Nagyon kicsi, (4×60 mm) könnyű, (5gramm) és vitathatatlanul hatékony.