A Magyar Cserkészszövetség Vadonlakó szakágával, annak vezetőjével, 2018-ban találkoztam először. Ekkor megtiszteltek azzal, hogy az első Alaptábor találkozóra eljöttek, és egy nagyon színvonalas bemutatót tartottak nekünk.Ez után többször is kaptam meghívást tőlük, de sajnos csak most, ezen a remek tavaszi hétvégén tudtam eljutni egyik rendezvényükre. Igen rendhagyó volt ez, hiszen a cserkész rendezvények jellemzően zártak. Természetesen bárki lehet cserkész, és részt vehet a cserkész rendezvényeken. Ennek vannak feltételei, amik bárki számára teljesíthetőek. Ezek a feltételek egyébként, ide kattintva olvashatóak. Nagy bánatom volt azonban, hogy éppen azokat az embereket nem láttam, akik leghevesebben reklamáltak nem is olyan rég az Alaptábor természetjáró Facebook csoportban, hogy miért nem lehet felnőtteknek egy nyílt napon megismerkedni a cserkészettel. Nem jöttek el, pedig külön, személyes meghívást is kaptak.
Ennél a beszélgetésnél, akkor Kovács Árpád vadonlakó szakvezető egyébként elmondta, hogy :
„A cserkészet vallásos alapokon nyugvó, önkéntes, nem politikai ifjúságnevelő mozgalom, amely nemre, származásra, bőrszínre vagy vallásra való tekintet nélkül nyitott mindenki számára.”
Tehát nem kimondottan felnőttképzés folyik, ám nyugodtan lehet felnőtt fejjel is csatlakozni a szervezethez. Aki viszont minden programon részt szeretne venni, annak csatlakoznia kell a szervezethez, röviden cserkésznek kell állnia. 🙂

A Vadonlakó szakág, egyébként így beszél önmagáról:
„A vadonlakó szakág azon cserkészeket várja, akik szeretnének jobban elmélyülni a klasszikus cserkész ügyességekben, táborozási fogásokban, túlélési technikákban és mindazon készségekben, melyeket eleink is használtak a régebbi korokban, amikor még sokkal szorosabb volt az ember és a természet kapcsolata.”Ilyen beharangozó után érthető hát, hogy nagy izgalommal vártam a táborba érkezés napját. Előzőleg email-ben megkaptuk a leírást, hogy pontosan hol lesz a rendezvény, és hogyan fog zajlani.

A program tízkor kezdődött, de mi már fél tíz körül ott álltunk a családdal a cserkészpark bejárata előtt.A kapun belépve, áthaladva egy nagy réten, a csodaszarvas kapun át jutottunk be a rendezvény helyszínére.Itt fogadott minket Kovács Árpád vadonlakó szakvezető és Gerő Péter szervező. Már az első pillanatban látszott, hogy a szervezés professzionális. Egy kisebb völgyben, hatalmas fedést alakítottak ki dolgos kezek, ami alatt majd a foglalkozások és bemutatók lesznek.Megfelelő mennyiségű víz állt rendelkezésünkre, így ezzel nem kellett foglalkozni az ideérkezőknek.A szervezők közül, többen itt éjszakáztak ilyen kötélből szőtt ágyakban. Ők már tegnap előre dolgoztak, hogy mire a vendégek megérkeznek, minden a helyén legyen. Helyén is volt minden.Nagy asztalokon, egy halom olyan tárgy, amit a cserkészek tábori körülmények között készítettek. Bőr, fa és egyéb növényből készült tárgyak. Csanakok, fakanalak, fésűk, villák…Teknő, vesszőkosarak, tarsolyok.Az egyik fán, parittyák lógtak, vártak a délutáni bevetésre.Voltak, akik előrelátóan, az előző esti esőben elázott szénát lógó ágakra terítették, hogy a tűzgyújtáshoz legyen majd száraz alapanyag.Egy hatalmas üst alatt pattogott már a tűz, jóféle pörköltet készítettek ebédre számunkra.Mielőtt elkezdődött volna az esemény, kicsit körbejártam a területet. Bentebb az erdőben, prímán megépített avar menedéket találtam.Távolabb, hangulatos fahíd ívelt át egy völgy felett.Az alakuló téren nemzeti zászlót lengetett a tavaszi szellő.Mindenhol fellelhető volt a természet és a cserkészet szeretete. A tábortól tisztes távolságban, egy vizesblokk volt, ahol kulturált WC, zuhany volt található. Ez persze már szinte luxus, de azért valamire való rendezvényen, ahol ilyen számú résztvevő várható, illik valamilyen illemhellyel meg tiszta vízzel várni az érkezőket!

Időközben tíz óra lett, és Árpád elmondta a beköszöntőjét. Üdvözölte a vendégeket, elmondta a napirendet, a programokat, és kicsit bővebben beszélt arról, amiről fentebb én is említést tettem. A cserkész mozgalom működéséről, problémáiról, örömeiről.

Az elképzelt programok több szálon futottak, volt menetrend is, de semmi nem volt kötelező. Volt fix program, mint bőrözés, faragás, tűzgyújtás, eszközkészítés. És volt vezetett program, méghozzá növényismereti séta, meglepően rendhagyó módon. Erről később majd beszámolok.

Akik először az eszközkészítést választották, azok két asztal körül gyűltek össze. Az asztaloknál szakszerű segítséget kaptak minden szükséges szerszámmal és alapanyaggal együtt. Az első asztalnál, a bőrözésben próbálhatták ki magukat azok, akik egy tarsolyt vagy késtokot szerettek volna készíteni.Elkezdődött a munka, értő kezek segítették az alkotást.A kisebb gyerekeknek több kéz is jutott. A nap folyamán egyébként soha nem éreztem, hogy bárki egy rövid időre is segítség nélkül maradt volna.A másik asztalnál a fafaragásra vágyók kaptak meg mindent, ami szükséges ahhoz, hogy az ebédet, már egy saját készítésű kanállal fogyaszthassák el. Lázasan folyt a munka.A harmadik helyszínen a tűzgyújtás alapjairól volt szó. Mivel nagyszámú érdeklődő mutatkozott, szükség volt megfelelő mennyiségű eszközre. Hiszen ha egyenként próbálgatták volna a kíváncsiskodók a tűzgyújtást, még ma is ott ülnénk. Szikravetőkből is volt elég…, ... meg kés is akadt, amivel indíthattuk a szikrát.Kovakő, kovaacél, minden volt a kísérletezgetésekhez.Volt lehetőség gyantás fenyőfával próbálkozni.Helyszínen szedett vadcseresznye kérge is alkalmas éleszték készítésére, mint megtudtam Curtis-től, de nyírfakéreg is akadt éppen.Szenesített rongy is volt. Ez már egy kicsit komplikáltabb módszer, de szakszerű segítséggel, mindenkinek sikerült parazsat csiholni vele.  De az igazán kitartóak kézi vagy íjas tűzfúróval próbálkoztak. Sikerrel.Volt olyan cserkészlány, aki a kanálkészítést és a tüzeskedést praktikusan ötvözte. A kanál öblét parázzsal való égetéssel mélyítette ki.Úgy tűnt a legkisebbeket is érdekelte a tűzgyújtás. Türelmesen, figyelmesen nézték, ahogy szikra pattan és felélednek az első kis lángocskák.Nyílt tüzet senki sem rakott, szigorú szabályok szerint, amint sikerült fellobbantani a tüzet, azonnal oltottuk is el.Főzéshez, melegítéshez zárt égésterű, megfelelő szikrafogóval ellátott eszközöket, illetve gázfőzőt használtunk.Közben távolabb, szorgos lányok, egy kisebb kemencét tapasztottak ki, szalmával kevert agyaggal. Nem csak a használati értékre összpontosítottak, hanem az esztétikát is szem előtt tartották.Pityubá, mint előre jelezte, készült saját programmal is. Különleges késéről tartott rögtönzött bemutatót, tűzgyújtási, növényismereti praktikákat hallhatunk tőle.Később kávézás alkalmával, bemutatta a saját maga készített rakétakályháját is, amit bárki használhatott.Hirtelen gyanúsan nagy csend lett a táborban. Nem csoda, hiszen elkészült a finom ebéd, és tálalásra is került. Talán a legjobb étvággyal azok fogyasztották, akik már az itt készült kanállal ették a vörösboros marhapörköltet galuskával.Ebéd után, egy újabb kiscsoportos növényismereti séta indult.Mindig kisebb csoport indult, vagy alakult, hiszen így lehet optimálisan átadni a tudást. Fentebb említettem, hogy rendhagyóak voltak ezek a séták. (Több is indult.)  Hogy miért is? A következőképpen zajlott. Az utunkba került növények szakszerű beazonosítása után elmondták, hogy miről ismerhető fel, mivel keverhető, mire használható. Megkóstolhattuk az ehetőeket. Utána elmondták, hogy a már említett asztalokon lévő melyik tárgyak készültek esetleg az adott növényből. Aki akart, az némelyik növényből szedhetett is saját részre és felhasználásra.Illetve visszaérkezve a kiindulóponthoz, meg lehetett kóstolni jó néhány növény főzetét, és ki kellett találni, vajon melyik növényből készült. Majd ismét elmondták, mire használható a főzet.Mellékesen, hátul az erdőben, biztonságos körülmények között próbálhatták ki a rátermettebbek a dárda, illetve balta hajítást.Időközben nekünk sajnos véget is ért a nap, indulnunk kellett haza. Talán mi voltunk az elsők, akik elhagytuk a tábort. Kár, mert Gyula barátunk, éppen akkor izzította be speciális, fém kannából készült kályháját, amivel télen fűt a menedékében.Megnéztük volna még a többi elkészült kanalat, csanakot, tarsolyt, késtokot, hiszen néhány már elkészült.De egyszer minden jónak vége szakad. Nekünk menni kellett haza. Negyven, ötven ember érezte úgy, hogy mielőtt véleményt alkotna a cserkész közösségről, eljön, és saját szemével tapasztalja meg, milyen az élet a közösségben. Én nagyon örülök, hogy meghívást kaptunk. Professzionális volt a szervezés. Nagyon kellemes, nyugodt légkör uralkodott mindvégig az eseményen. Igen szakszerű útmutatásokat kaptunk a fentebb leírt témákban, és ehhez a megfelelő minőségű és mennyiségű felszerelés is rendelkezésre állt. A programok bár kötöttek voltak, mégis nyugodtan félbe lehetett volna hagyni, egyik asztaltól a másikig menni, becsatlakozni bármibe. (Egyébként ezek a programok néhány lépésnyire voltak egymástól.)Ahhoz, hogy most a fenti cikket olvashassátok, én pont így jöttem-mentem, fotózgattam. Így sok mindent láttam, sok mindenből kimaradtam. De természetes ez, hiszen ilyen átfogó tudásanyagot egyébként sem lehet maradéktalanul, egyetlen nap alatt átadni. Ráadásul, ilyen mennyiségű embernek. Mi, a családdal mindenképpen nagyon jól éreztük magunkat, jó társaság volt. Volt, akit ismertünk már előzőleg is, és volt akivel még csak most találkoztunk először, de remélem nem utoljára. Köszönjük szépen az eseményen jelenlévő Vadonlakó cserkészeknek a meghívást, a szervezéssel járó sok munkát, és a pazar ebédet is!