Az alapötlet az volt, hogy felmegyünk a Mátrába, és megteszünk egy laza kis kört, nagyon kevés szintemelkedéssel. Mert családdal megyünk, meg kisgyerekkel, meg szeretnénk kiélvezni egy szép tavaszi vasárnapot.A vasárnap az ominózus „terasznyitás” napjára esett. Így bíztunk benne, hogy kevesen lesznek majd a turistautakon, hiszen mindenki a teraszokon fogja élvezni ezt a szép tavaszi napot. Nem is csalódtunk, mert egy párral találkoztunk az odaúton, és a hegycsúcson egy kisebb idős társasággal. Hegycsúcson? Kis szinttel? Ja…, akkor kezdem elölről.
Szóval a térképen kinéztem egy útvonalat Gyöngyöstarjánból a zöld háromszög jelzésen indulva. Úgy gondoltuk, hogy kevés a szint, majd tovább megyünk a zöld kereszten, és a zöldön a Keresztesi-nyeregig majd vissza.A kőbányától indultunk, amit csak messziről néztünk meg, mert tilos a bejárás oda.Szóval a zöld háromszögön indultunk el, és szépen haladtunk a Világos (Kopasz)-hegy irányába, hogy majd azt megkerülve érjük el az úticélunkat. A Mátra alján impozáns képet nyújt ez a 708 méter magas kúp.Elhagyva a település feletti szőlőhegyet, a megújuló erdő madárcsicsergéstől hangos lombjai alatt haladtunk már, mikor valami gyanús lett. Nem találunk turistajelzést.Visszakanyarodtunk hát, előírás szerűen, hogy megkeressük az utolsó jelzést. Meg is találtuk, majd megtaláltuk a következő jelzést is, amit nem vettünk észre. Azért nem, mert le volt festve. És még egy jó darabon feketével le volt fújva a jelzés, szóval nem volt nehéz elkanyarodni az útról.Így tehát a fekete-folt jelzésen haladtunk, hiszen ha régen ott volt az út, akkor bizony most is ott kell lennie. Így is volt. Hamarosan frissen festett jelzéseket találtunk, ami végig is vitt az útvonalon.Ez már a Kisdombi erdészház környékén volt, ott, ahol elágazik az út a hegyre, és a zöld kereszt a zöld irányába. Az erdészház látott már szebb napokat is valószínűleg.Na és akkor itt jött az, hogy „de jó ötlet, menjünk fel a hegyre, kerül amibe kerül”. Mivel a társaság hölgy tagjai találták ki, így nem volt kétség, hogy menni kell. 🙂 Tudtuk, hogy nem ez lesz az a kis szintes túra, de úgy voltunk vele, hogy egy szép kilátásért mindent. Előre mondom, nem bántuk meg ezt a döntést. Nagyon szép, hangulatos út vezetett a hegy lábáig, ahol az erősebb rész, már egy hangulatos illatos fenyőerdőn át vezetett.Komótosan kényelmesen kimérten haladtunk. Nem akartuk, hogy bárkinek is elmenjen a kedve a túrázástól, csak azért mert erején felül vállalta be a hegymászást. Erről persze szó sem volt, mint a végén kiderült. Mindenki példásan bírta a kapaszkodót. Pedig a végén már nagyon meredek volt az út, hatalmas kövek között, csúszós, porózus kavicsos talajjal.De a hegy teteje gyönyörű kilátással kecsegtetett és ez mindenkit erősen motivált. Hamarosan megláttuk a csúcs közelében a zászlót, itt meg is pihentünk egy kicsit.Gyönyörködtünk a környező települések és hegyek páratlan látványában. Mint később utánaolvastam, ezt tartják az ország egyik legszebb panorámájú hegyének. A szél egy kissé megerősödött, de ez senki kedvét nem szegte el. Csendben ücsörögtünk pár percet, majd tovább indultunk a csúcsig, ami már csak pár méterre volt ettől a helytől. A csúcsról már közel sem volt olyan szép a látvány, de a csúcs környékén elhelyezkedő sziklák nagyon jó hangulatot adtak a helynek.Azt kell hogy mondjam, eléggé megéhezett a társaság, úgyhogy beizzítottuk a Trangiákat, és rövid idő alatt, már hamburger húspogácsa illata lengte be a környékünket. 🙂Pár perc múlva pedig ettük a frissen összeállított hamburgert. Jól belakva indultunk el visszafelé. Ugyanarra jöttünk le a hegyről, mint ahol felmentünk. Mivel könnyed túrát terveztünk, az már nem fért volna bele, hogy a másik oldalon menjünk le, és kerülővel jussunk vissza a kiinduló pontra. Még megálltunk egy szép virágos napsütötte réten, és megettük az ebéd utáni nasit. Megsüttettük magunkat a délutáni napfényben. Visszanézve a Világos- hegyre, úgy éreztük, jó döntés volt félúton megváltoztatni a tervünket.Nem volt annyira megerőltető felkaptatni a csúcsra, hogy ne érné meg akár később visszajönni ide, és újból körülnézni fentről. Talán a másik oldalról megközelítve, amiről azt mondják, még könnyebb is. Vagy mondjuk éjszaka, mikor a környékbeli települések sziporkázó fényeit lehet bámulni hosszasan egy langyos nyári éjszakán…