Az Alaptábor Facebook csoportban osztottam meg egy nagyon jó kis dokumentumfilmet. A címe: Mese a somogyországi patakgörbítőkről. Gyönyörű képi világa van a filmnek, kedvet csinál hozzá, hogy az ember felhúzza a bakancsot és nekivágjon ennek a csalogató vidéknek.Hirtelen felszabadult a hétvégénk augusztus végén, így megragadtuk a lehetőséget, hogy elutazzunk egy kicsit Somogyba. Habár nálunk alap, hogy nyáron nem túrázunk, mert a lehető legkellemetlenebb ilyenkor, de hát szerettük volna kiaknázni az előttünk álló lehetőséget. Nosza, béreltünk egy remek szállást Somogyudvarhely településen és péntek este már ott töltöttük az éjjelt. Másnap reggel aztán nekilódultunk. A kiszemelt útvonal, a Zselic dombjai közé kalauzolt minket.  Előző napokban feltöltöttem egy útvonalat a GPS készülékemre, ami ígéretesnek tűnt. RPDDP, DDK, zöld, sárga… változatos volt a turistautak jelzése. Kaposszerdahelyről a piros kereszt jelzésen indultunk el.Egy mély, oldalt löszfallal határolt emelkedővel kezdődött a túra. Egy másik szabályt is megszegtünk. Rövidnadrágban nem túrázunk. De piszok meleg volt, így engedtünk a csábításnak, és rövidnadrágban indultunk el. Persze ott volt a nadrág szára, hála a ma már fillérekért kapható jó minőségű, praktikus variálható túraruházatnak.Errefelé rengeteg lampionvirágot láttam. Valójában semmit nem tudtam a növényről, csak hogy fotogén, könnyen felismerhető, pedig régóta ismerem, felénk is megterem. Aztán itthon néztem meg, hogy egy igen mérgező növényről beszélünk.Sok volt még az erdei szeder is, de ilyenkor már ehetetlen fonnyadt vagy még teljesen éretlen formában.Mikor kiértünk az első rétre, mert több is volt, már éreztük, hogy nem ez a nap lesz a legkellemesebb túrára. Persze tudhattuk volna, hiszen alapszabály, nyáron, melegben nem. Dög meleg, izzasztó, fülledt levegő. Itt kanyarodtunk rá a DDP-re. És itt raktuk fel a nadrágok szárát, mert meguntuk a csaláncsípéseket, a csipkebogyó ragaszkodását a testünkhöz és a rovarok, legyek idegesítő hancúrozását a lábainkon. A Tilley kalapok is jó szolgálatot tettek. Ági az LT5-öst viselte, én meg a T3-at használtam. Szükség volt rájuk, mert erősen tűzött a nap. Mint utóbb kiderült, az utolsó kánikulai napokat fogtuk ki. Az ezt követő héten 10 fokkal lejjebb adta a hőmérséklet.Pár kilométer után elhagyott tanyát találtunk az út mellett. Körbenéztünk, ilyenkor előfordul, hogy egy-egy szőlőtőke, vagy alma-körtefa megörvendeztet minket egy kis gyümölccsel, amit az állatok nem legeltek még le. Itt sajnos nem volt semmi, hamar továbbálltunk.Azt tudtam előre, hogy egy vízben gazdag környékre jövünk, kis szinteket fogunk bejárni. Ugyan az előző héten itt sokat esett, nem emiatt volt ilyen dús az aljnövényzet. Itt valószínűleg alapból is dzsungel hangulat uralkodik. Ez volt jellemző az egész túra folyamán.A túra felénél érkeztünk a Ropolypusztai rétre. Eléggé elcsigázottak voltunk már a meleg miatt. Itt kívántuk elfogyasztani az ebédjeinket, meg egy kicsit pihentünk is, hiszen szokás szerint semmi okunk nem volt rá, hogy rohanjunk. A rét egyik oldalán új, vagy felújított épületek voltak.Ám a másik szegletében ennek a csodás helynek, a fák alatt padok, asztalok voltak. Ideális hely volt pihenőnek. A legárnyékosabb helyen kifeszítettem a Decathlonos filléres, kicsi könnyű függőágyat, ami erre pont optimális és Ági nekilátott pihenni. JÉn meg összepattintottam a kis Trangia Mini készletemet és elkészítettem az ebédeket. Ami nem volt nagy szám, egyszerű tésztaleveseket fogyasztottunk.

Amíg Ági pihent, addig én lepkét szelídítettem. A végén már szőrmentén ülte meg az embert. Kíváncsi voltam, milyen teremtmény ez a nagyon szelíd fajta. Meglepődtem  a nevén. Ez az úgynevezett „C” betűs lepke. Igen, így ahogy írtam. J A szárnyán a kis fehér „C” alakról kapta a nevét. Hogy mik vannak.Délben érkeztünk a pihenőhelyre, és kb. két órakor indultunk tovább a Rockenbauer Pál DDK-n, hogy hamarosan rákanyarodjunk a romantikus hangzású, régi postakocsi útra. Fokozottan védett terület mellett haladtunk el, de mi sajnos csak egy aszfalt úton, ez volt a kinevezett turistaút. A régi postakocsi út csak nevében volt romantikus. Valójában ez egy több kilométeres unalmas szakasza volt a túránknak, mindenfelé látnivaló nélkül.Pontosabban félúton Töröcske irányában van egy fedett pihenő, ha ez látványosságnak számít. Mindenesetre megálltunk egy kicsit pihegni.Ezen a részen kanyarodik el a RPDDK út. Innen a postakocsi úton a Kaposvári sárga körút sárga jelzése lesz látható, egészen Töröcske településig. Mielőtt az út bevisz a településre, szép kilátás nyílik arra.Ahogy a kis falu főutcáján bandukoltunk, hiú ábrándként gondoltunk arra, hogy hátha lesz a településen valami vendéglátóipari egység. Egy hideg ital jól esett volna. Egész nap izzasztó, fülledt forró idő volt. Persze nem volt semmi.Na mindegy, gondoltuk úgy sem sok van hátra a célig. Nos ebben kicsit tévedtünk. Valóban nem volt sok kilométer.  Töröcskét elhagyva kb. 2,5 km volt hátra. Csak az volt a baj, hogy a Bagó-rétről egy elhagyott, zöld jelzésen kellett menni a Töröcske-patak mentén.  Mint a dzsungel. Mellkasig érő gaz, csalán és miegymás nehezítette a haladást.Egy kilométer múlva volt egy leágazás a Húsvét-forráshoz. De annyira el voltunk csigázva már, hogy bár elindultunk, de amint megláttuk, hogy a forrástól érkező patakban éppen csak nedves a talaj, lemondtunk a meglátogatásáról.Egy jókora kaptató volt az elköszönés ettől a túrától, aminek a végén fújtatva tértünk rá a pirosra, amin reggel indultunk. Itt zárult be a kör. Nem volt különösebben látványos a túra, sem a természeti értékeket nézve, sem az épített látványosságok tekintetében. És persze a fülledt meleg is levont a túraélmény értékéből. Jellemzően egy ilyen rövid 20 km körüli, kis szintet magába foglaló túra nem szokott problémát jelenteni, még a 8 éves fiunkkal sem. De ez most nem volt annyira kellemes túranap. Sajnos nem a legjobb útvonalat állítottam össze, ez előfordul. Pedig előtte az Alaptábor csoportban rengeteg fotót raktak fel a tagok erről a környékről is, direkt a kérésemre. Ha valaki mégis ezt az útvonalat járná be, akkor a Wikiloc-ról a gpx fájl letölthető innen.

Sokat lendített viszont a Somogyban töltött pozitív élményeken, hogy másnap Szennán meglátogattuk a skanzent. Ezek a helyek mindig nagy hatással vannak rám, nagyon jól érzem magam a régi épületek között.Talán egy tucat épület mutatja be hogy régen miként éltek itt az elődök. Mintha egy réges-régi település főutcáján sétálgatnánk. Ráadásul csak néhányan voltak itt velünk együtt. A templomot is meg tudtuk úgy látogatni, hogy nem kiabált, zajongott senki. Át tudtuk adni magunkat a hangulatnak. Összességében nagyon jól éreztük magunkat Somogyországban, szép, nyugodt környék. A szállás a Kamilla Apartmanház is nagyon jó volt, tiszta, csendes, kényelmes és nem utolsó sorban kedvező árfekvésű. Mindenképpen vissza fogunk ide jönni, hiszen rengeteg látnivaló van errefelé is. De majd jobban, körültekintőbben állítom össze a túratervet.