Ez volt az az esztendő, amikor minden hazai vízfelület rekordokat döntögetett alacsony vízállás terén. A Duna vize is igen alacsonyan volt. De mivel nekünk most lett szabadidőnk Gábor barátommal, így felkerekedtünk, hogy eltöltsünk pár napot Magyarország legnagyobb folyóján. Elvégre a hajók közül a kajaknak kell a lehető legkisebb merülési lehetőség, szóval úgy voltunk vele, hogy elég lesz az a víz nekünk.Elterveztük, hogy három napot szánunk rá, Győr környékéről indulunk, jutunk ameddig jutunk, de kényelmesen töltjük el az előttünk álló napokat. Az Aquarius Trek kajakjaink pedig az ilyen utakra a legalkalmasabbak. Szerda reggel, akarom mondani délelőtt tettük vízre a kajakokat, Szőgye település mellett.
Azt már az elején láttuk, hogy döbbenetesen alacsony a víz. Lefelé tekintve egy mellékág volt, ami most szinte teljesen ki volt száradva.Bepakoltunk hamar és elindultunk lefelé. Nem lehet mondani, hogy túl nagy sodrás lett volna. És anélkül, hogy bárkinek is felelőtlenül a Dunát ajánlanám elsőre, elmondható, hogy ezen a szakaszon(Győr-Nagymaros) nem igen van olyan rész, ami pár napos kajakozás után bárkinek gondot okozna. Pontosítok, van néhány bukó meg kőgát, de ezeket ki lehet kerülni. Természetesen az alapszabályokat betartva. Na, szóval fotózgatva, kényelmesen nézelődve csorogtunk lefelé. Néha azért eveztünk is. J
Mivel „későn” indultunk, hamarosan kikötöttünk, hogy megebédeljünk. Évek óta a Trangia készleteket hordjuk magunkkal, ami maximálisan kielégíti a kemping körülmények közötti ételmelegítést, főzést/sütést.Én egy burgonyapürét készítettem grill kolbásszal. Nem mondom, hogy az elkészítési idő vetekszik a szendvicsével, de ízben és gasztronómiai élményben azért mást ad.Ez már valahol Ács közelében volt. Itt is, rendes esetben egy mellékág szigettel összeállítás lehetett. Most csak egy jó széles kavicsos „sétaút” jelezte, hogy itt általában víz is folyik.A rekord vízállásokkal rekord melegek is voltak. Napközben 35 Celsius fok körül volt a hőmérséklet. Meg is beszéltük az elején, hogy óránként kikötünk, és megmártózunk. Ilyenkor, kajakozáskor természetesen kalap, napszemüveg, és leégés ellen vagy teljes felületen ruházat, vagy napvédő krém ajánlott. Meg sok folyadék. Kevesen használnak ajakvédőt, pedig az ajak is gyönyörűen le tud égni két nap alatt, de akár reggeltől estig is. Én a Labello napfényvédőset használom. Szóval óránként kerestünk egy kellemes árnyas helyet, amit most nem volt nehéz találni, és hűsöltünk egy picit a vízben.Amint elindultunk, újból meg kellett állni még Komárom előtt. Illetve nem kellett, de mivel az ember, legalábbis mi, igen ritkán látunk aranymosót, és invitált is minket, mikor kérdeztem, hogy fotózhatunk-e, így azonnal partra szálltunk. Megismerkedtünk Szabó János aranymosóval.A legnagyobb szívélyességgel mesélt nekünk bő negyven esztendős aranymosó életéről, izgalmas történetek közé faragva azt. A végén még egy kis adag aranyat is mosott a kedvünkért. Dehogy a kedvünkért… csak folytatta a munkát.Mi meg továbbálltunk. Hamarosan a Komáromi híd látványa tárult elénk. Pár éve mikor erre jártunk, még éppen csak egy kis része volt meg a hídnak. A munkások a fejünk felett dolgoztak, mikor átmentünk a híd alatt. Most vígan halad rajta a forgalom.Kicsit lentebb meg a Komáromi erőd falai magasodtak a fejünk fölé. Mindenkinek ajánlom az erőd meglátogatását. De zseblámpát vinni nagyon ajánlott, mert a legjobb részek sötétben lapulnak.A mai napon nem is akartunk többet menni. Ez a szakasz kb. 30-40 km, könnyed evezés volt a hátunk mögött. De szerettünk volna korán kikötni, megvacsorázni, megnézni a naplementét, etetni egy kicsit a szúnyogokat. A gáthoz közel találtunk szimpatikus táborhelyet. Felkötöttük a függőágyainkat, kipakoltuk az alvó szettet. Egyszer majd én is készítek egy olyan videót, mint a természetjáró celebek… ahol 15-20 percen át lehet nézni, ahogy szöszmötöl az ember. (soha ) Szóval ott szöszmötöltünk, közben a vacsorát tervezgettük, mit kellene kienni következőnek a hozott anyagból. Én tojást is vittem, grill cuccokat, melegítős konzervet… minden volt. Fedést nem tettem, mert kizárt volt, hogy eső essen. És ilyenkor, meg télen ha nincs csapadék, soha nem teszek fedést.

Na, ezután, és a vacsora után már kényelmesen hátradőltünk a kis székeinkben és néztük a lenyugvó napot. Giccses-giccses, de hát ez van. 😀 
Ha nem teszek fedést, akkor éjszaka lehet gyönyörködni a csillagokban, és az éjjel elpöfögő szállodahajók varázslatos fényeiben. Amit még a víz tükröződése tesz szebbé. Na meg kilátok, hogy az éjjeli látogatók mit csinálnak. Ezt az éjszakát is megzavarta egy, a szinte mindig előkerülő settenkedő róka. Elzavarni nemigen lehet, elszemtelenedtek, a horgászhelyeken trehányul otthagyott szemétre, és az abban rejlő élelmiszer beszerzés lehetősége vonzza őket, mint  mágnes. Szóval gyorsan körülnéztem, hogy nem hagytam-e kint valamit, próbáltam elzavarni és visszaaludni. Egész éjjel ott settenkedett a ravaszdi. Hallottam még, hogy lelökte az evezőmet a kajakról.

Aztán másnap reggel kipihenten, frissen indultunk tovább a MOL telephelye mellől. Latolgattuk, mi célt szolgálhat az építmény, úgy tűnt, hogy üzemanyagtöltő állomás hajóknak. A mai cél a nem sokkal messzebb lévő Esztergom volt.Ezen a szakaszon is gyakran hallottuk a lapátok surrogását a mederfenék kavicságyán. A parttól 50-100 méterre is gyakran leért az evezőlapát tolla.Viszont nagyon szép részen jártunk. A vízből hatalmas, elakadt uszadékfák lógtak ki több helyen. Ha nem lett volna tűzgyújtási tilalom, talán tüzet is raktunk volna. Habár az utóbbi pár évben, ha nincs hideg, nem rakok tüzet, mert teljesen felesleges, a gázüzemű Trangia szettjeim mellett. Nekem a tábori hangulathoz valójában nem hiányzik sem a füstölődés, sem a tűz látványa, ropogása. Ezek nélkül is hosszasan tudunk beszélgetni a lefekvés előtti időkben, vagy akár napközben.A Duna szélén kellemes volt evezni, a napállás miatt árnyas, izgalmas partszakaszokkal tarkított részek voltak.Ebédnél történt egy kis kellemetlenség. Gábor gázfőzője beadta az unalmast. Eldugult a gázcső, így szét kellett kapnia és megjavítania. Pikk-pakk megvolt vele és mehetett is az ebédkészítés.Jó sok település mellett elhaladunk ilyenkor evezések alkalmával, de valójában csak a nagyokból látunk valamit. Néha előbújik azért egy-egy templom, vagy magasabb épület. Ugyan közel vannak ezek a települések, ha valamit pótolni kellene, élelmiszer, víz, akkor megtehetnénk, de a part menti erdősáv eltakarja őket a szemünk elől. Így csak térképről, vagy GPS műszerről lehet megnézni, hogy hol van olyan kikötési lehetőség, ahol ezt megtehetjük.Annak idején a „profi” öregek riogattak a hazai Duna szakasz bejárása előtt: majd nem tudsz vizet szerezni, pótolni kell az élelmiszert, nem tudtok bárhol sátorozni. 😛  Nem is értem. Vízszűrő van, egy tonna élelmiszer elfér a kajakban, függőágyazunk, amihez nem kell jó talaj, csak két fa, egyébként meg hacsak nem extrém magas a vízállás, lépten-nyomon van sátorozóhely… no mindegy is.

Nyergesújfalunál lapos, széles, fövenyes part volt, így ott is megálltunk mártózni egyet. Habár nem volt hőmérőnk, ezekben a napokban 35 fok felett volt napközben a hőmérséklet. A vízparton napozók, a vízben fürdőzők, tombol a nyár, tiszta idill. Egyébként sok helyen így volt, de nem volt olyan tömeg, mint az Ipoly torkolatától lefelé részen.Elhatározásunkhoz híven óránként megálltunk, és belemerültünk a hűs Dunába. Néhány merülés után, 5 óra körül az Esztergomi bazilika látványa tárult elénk. Ideje volt táborhelyet keresni. A szokásos szöszmötölés, vacsora, naplemente.Másnap reggel az utolsó szakaszhoz készülődtünk. Nagyjából délig, kora délutánig terveztük a maradék utat. Megreggeliztünk, én beüzemeltem a vízszűrőmet, megszűrtem az aznapi pár liter vizet.
A Helemba hegység mogorva kőarca búcsúzott tőlünk, ezen a kellemes langymeleg szellős reggelen. 20 km volt csupán, amit mára terveztünk, szóval nagyon kényelmes tempóban eveztünk.Az első mai napi fürdés a Helemba zátonyon történt. Néhány éve itt akadt fent a Jess teherszállító hajó. Ha érdekel a történet, ide kattintva olvasható.
Ez a rész már eléggé zajos kövéréktől, a kishajókkal, jetskivel, meg mindennel, ami eléggé hangos, gyors és zavaró. A partokon táborozók, napozók, strandolók mindenhol.Ettől függetlenül, ez a Dunakanyar, ha nem a hazai Duna szakasz legszebb része. Szerintem. A Pilis, a Börzsöny és a Visegrádi-hegység szinte egyszerre látható a Duna hullámairól nézve. Csodálatos a panoráma.Dömösnél vártuk a nagy sodrást, de az alacsony vízállásnak köszönhetően eléggé gyengécske volt önmagához képest. Hamarosan aztán feltárult a Visegrádi vár képe, ami azt is jelentette, hogy a kis háromnapos túránk véget ért.Összesen kb. 100 km-t tettünk meg, nagyon alacsony vízállásnál, nagyon melegben, de nyugodt, szélmentes és akadálymentes környezetben. Élveztük a hosszú évek tapasztalatai alapján vásárolt és gondosan összeállított felszereléseink minden előnyét. Nem szűkölködtünk semmiben, és alaposan kipihentük magunkat ez idő alatt. Még az idei évre tartozunk magunknak egy őszi balatoni túrával. Írok majd erről is, megígérem.