Minden megvolt a mai naphoz. Csodálatos idő, motiváció, tejszín. Néha nem elég, ha jó idő van, néha meg rossz időben is kikívánkozok. Ki tudja, hogy van ez.Február 8. napján szép napos időt ígért a meteorológiai szolgálat. Reggel 0 fok környékén volt, de délben már +3-4 fok volt és nagyon gyenge szél fújt csak néha. Hogy mi volt a motiváció? Egy kedves Alaptábor tag elhagyott egy eszközt az ősborókásban a Pótharaszti homokvidéken és gondoltam, ha már úgyis kimegyek, hát körülnézek, hátha meglelem.Egyeztettünk, hogy melyik környéken járt és arra vettem az irányt. Az ősborókás széle volt a célpont, az a széle, ami Vasad település felől érhető el.

Nem volt nagy az esély hogy megtalálom, mert ilyen részeket kellett átnézni, és ebből több is van ezen a környéken.Nagyon kedvelem ősztől tavaszig (is) ezt a környéket, mert a boróka örökzöld és így mindig jó kedvre derít a látványa. Ma is, mintha tavasz lett volna.  Csak az aljnövényzet sárgás színe utal arra, hogy alszik most a természet. Mármint nem mindenki alszik. Pár katicával is már találkoztam.Ez egy olyan rész, ahol a boróka között egyéb fák is megvetették a gyökerüket. A bokrok és a fák között kisebb-nagyobb rétek terülnek el. Továbbra is ajánlom minden kisgyermekes családnak ezt a részt. A gyerekek hatalmasat tudnak szaladgálni, csavarogni a bokrok útvesztői között. Elkallódni szinte lehetetlen.Ja, hogy hogyan jön ide a tejszín? Nos úgy, hogy nyilván az ebédet is kint szerettem volna elfogyasztani. Nem vagyok egy nagy szakács, még csak kicsi sem. De amióta megvan a Trangia készletem, azóta szívesebben ténykedek a főzéssel erdőkerüléseim alkalmával. Régóta szerettem volna kipróbálni az Aldiban kapható félkész gnocchit valami sós mártással, szósszal. Eddig mákosan ettük, az nagyon betalált, megkedveltük a fiunkkal. De most elhatároztam, hogy valami sós mártást készítek. Kinéztem a lehető legegyszerűbb receptet egy mártáshoz. 2dl tejszín, 15dkg reszelt sajt, 1dl víz, só, bors. Na meg én úgy gondoltam, hogy egy darabka kolbász nem nagyon fog rontani rajta.

Kiválasztottam egy kis bokrokkal, cserjékkel sűrűn körbevett szélárnyékos részt, ahová odasütött a nap.Indítónak odadobtam egy „örligörli” teát.  (Családi elnevezés Earl Grey teára. Kösz, Annamari! 😉 ) Ezt kedvelem nagyon, az intenzív illata és kellemes íze miatt.Úgy gondoltam, hogy előbb a mártást készítem el, utána meg kifőzöm a gnocchit, mert a mártás addig nem fog kihűlni. A gnocchi pár perc alatt megvan. Odakészítettem a vizes tejszínt, és a sajtot.Megszórtam borssal és sóztam a tejszínt. Szerintem sok lett a bors, de mindegy, kivenni nem tudok belőle.Ahogy a receptben írták, elkezdtem összefőzni a sajtos tejszínt.
Közben apró darabokra metéltem a kolbász, amolyan darált húsos jellegűre. Kicsit csípős és füstölt volt a kolbász.4-5 percet írtak a szósz elkészítésére. De valami nem volt kerek, mert nagyon híg lett. Vagy a víz volt sok, vagy a sajt kevés. Fogalmam sincs. Legközelebb víz helyett inkább teszek bele még gombát. Mindegy, főztem vagy 15 percig, addigra eléggé besűrűsödött.Közben iszogattam a teát, és élveztem ezt a kellemes februári napsütést. Mikor úgy ítéltem meg, hogy ennél sűrűbb nem lesz, beledobtam a kolbász „reszeléket” és még rottyantottam rajta egyet.Lefedtem és félreraktam, reméltem, hogy ahogy hűl, majd besűrűsödik.Felraktam a vizet és elkezdtem főzni a gnocchit. Úgy írják, forrásban lévő vízbe kell tenni, de én egyből bele szoktam rakni. Nem tudom rosszabb lesz-e így. Megpuhul, finom lesz így is.A gnocchi nem nagy cucc. Pár perc alatt feljön a víz tetejére és lehet is tálalni. Aki nem kóstolta volna, pontosan ugyanolyan mint a „mi” nudlink, csak a mérete nagyobb egy kicsit.Ráöntöttem a szószt, díszítettem a hely jellegéhez illően, készítettem egy fotót, mert ma a ”fészbukkra” főztem, és nekiláttam betapsolni ezt a jó kis adagot. A képeken sajnos nem látszik, de úgy ítélem meg, hogy nagyon finomra sikerült. A kolbásszal nem lőttem mellé. Szép színt és finom, kissé csípős füstölt ízt adott a szószhoz. Villával kezdtem enni, de átváltottam kanálra, mert nem volt olyan a szósz mint kellett volna, eléggé híg állagú lett. Hősködésből megettem az egész adagot, de azt kell hogy mondjam, aki egy ilyen adagot becsápol, az elmegy gyalog a világ végére is. Legalább is én úgy éreztem, bőven elég lenne egy ekkora adag akár két embernek is.Összepakoltam és egy darabig kóvályogtam még a környéken, bementem kisebb rétekre sík felületre, hátha meglelem a hiányzó felszerelést, de sajnos nem lett meg. Csodálatos élőhelyeket láttam viszont cserébe. Egy pillanatra megálltam, hallgatóztam. A mellettem pár méterre lévő nagy borókából, 6-8 bagoly röppent ki. Sajnos felriasztottam őket.Ahhoz képest, hogy nem kell messzire menni, hihetetlen gazdag ez a környék látnivalókban. Már akinek látnivaló egy szép növénytársulás, vadregényes dimbes-dombos területek, hatalmas kidőlt, korhadt fák, hangulatos rétek, felröppenő madarak, rudliban vágtató őzek, dámok.