Ilyenkor ősszel gyakran előfordul, hogy fagypont körüliek a reggelek, mikor kimegyek az erdőbe. Aztán napközben sokszor meg elég az ing is. Ilyenkor belefutottam olyan helyzetbe, hogy a kis 30 literes hátizsákom űrtartalma kevésnek bizonyult, mert a kabát lekerült rólam. Meg még van pár dolog, ami miatt végülis megvettem egy hátizsákot.Mielőtt vásárlásra adtam a fejemet, néhány dolgot el kellett döntenem. Nem voltak ezek nagy, vagy nehéz döntések, mert amire kellett ez a zsák, azt a tevékenységet évek óta hetente akár többször is elvégzem. Ilyenkor általában 5-6 órát van rajtam a hátizsák és kb. 8-10 km-t megyek 6-8 kg-os felszereléssel. Kialakult tehát a gyakorlat, és az igény, nagyjából tudtam, mit szeretnék. Egy 40 literes űrtartalmat, mert a harminc az kicsi volt. Oldalzsebeket, és egy hátsó nagyobb zsebet, de olyat, ami nem levehető, és nem befelé dudorodik, mint a túrahátizsákoknál. Ezenkívül legyen minél egyszerűbb, ne sajnáljam, ha valami történik vele. Nem kell derékpánt, sem mellkaspánt, és nincs igényem speciális bonyolult hátrendszerre.
Hamar összeállt a kép, hogy a katonai vonal lesz a befutó, erre a modern kialakítású hátizsákok nem nagyon nyújtottak számomra alternatívát. Azt kellett még eldöntenem, hogy árban nagyságrendileg mennyit szánjak rá. Először azt gondoltam, hogy veszek valami prémium minőséget jó drágán. 😊 A Helikon-tex Bergen kimondottan tetszett, de hát az a 18 liter nagyon karcsú még egy napra is. Aztán a DD Bergen is képben volt, de azok a levehető oldalzsebek… meg nagy is volt. Aztán szembe jött pár olcsóbb ajánlat is. Ezek közül a Brandit BW 40 literes zsákja eléggé megfogott. Volt régebben egy kis BW hegyivadász zsákom, azt nagyon szerettem. Elméletben elképzeltem, hogyan pakolnék bele, megnéztem a fizikai méreteit, és úgy gondoltam, teszek vele egy próbát. Az olcsó, mindössze 10.000 forint körüli ára sem tántorított el, volt/van már nekem olcsó, de nagyon szerethető túrafelszerelésem. Mielőtt még jönnének a személyes tapasztalatok és a képek, itt vannak a gyári adatok:
További információ
Szín: Zöld árnyalatai(Olive)
Főrekesz zára: Bezárás fedéllel
Speciális laptopzseb: Nem
Kompatibilitás molléval: Igen
Távtartó háló: Nem
Rekeszek száma: 1
Méret: 45 x 45 x 20 cm
Zsebek száma: 3
Fő szín: Olive
Felszerelés külső rögzítési lehetősége: Igen
Kapacitás: 40 l
Kompatibilis hidratáló rendszerrel: Nem
Vízálló huzat: Nem
Deréköv: Nem
Mellkaspánt: Nem
Súly: 885 g
Márka: Brandit
Anyag: 60% Poliészter 25% Pamut, 15% Viszkóz
Egy szép őszi napon felkerekedtem, megpakoltam a zsákot, és nekiiramodtam az erdőnek. November eleje volt, javában tartott az ősz, bár az idei, 2026-os évben a szárazság miatt már a nyár végére nagyon sok fa megvált a koronájától, így most kissé visszafogottabb volt a színvilág a Pótharaszti sétaerdőben. Na persze azért lehetett fotótémákat találni bőven. A lehullott levelek gyönyörű színekkel borították be néhol az utakat.
Pár kilométer után elértem a Pusztatemplom emlékhelyet, itt meg is pihentem egy kicsit és elégedetten nyugtáztam, hogy nagyon kényelmes a hátizsák.
Egyébként maga az anyaga is kellemes fogású, jó esésű puha anyag. Olyan igazi, régi hátizsák anyag. Készítettem egy-két fotót a zsákról a cikkhez, mert ki tudja találok-e még ilyen jó kis hátteret a hátinak. Persze később találtam, de legyen inkább több fotó, aztán majd itthon lehet válogatni. Így néz ki majdnem teljesen telepakolva a zsák. Belefért volna még pár dolog, meg az elsősegély tasak is, de gondoltam kipróbálom így felfogatva.
Mikor kiértem a táborhelyre, készítettem egy jó teát, mielőtt körbefotóztam volna a hátit.
És amíg az első adag teát szürcsölgettem, megterveztem, hogy milyen részletekről, és milyen sorrendben fogom majd készíteni a fotókat. Egyébként vásárlás előtt kerestem videókat a termékről, de egyetlen darabot találtam csak. Igaz, az elég jól bemutatta a zsákot, de gondoltam, készítek én is egy szűk szavú magyar nyelvű leírást róla. 😊
Kezdjük az elején. A hátizsák már képről is elég szélesnek tűnt, és azt gondoltam, ez a tulajdonsága majd esetleg kényelmetlenné teszi. Egyáltalán nem érzem szélesnek a hátamon viselve. A két oldalsó zsebet a behajlított karjaim könyökével nem tudom megérinteni ha a hátamon a zsákom. 🙂 Mintha ott sem lenne a zsák.
Oldalról sem tűnik túl filigránnak, ám menet közben egyáltalán nem érzem, hogy húzna a zsák, vagy billegne rajtam.
A vállhevederek igen egyszerűen vannak megoldva. Ennek az egyszerűségnek az előnye, hogy nem kell variálni. Felveszed, megszokod, viszed, élvezed. Nincs mindenféle állítgatás, mellheveder, derékpánt, hátrendszer ide-oda igazgatás meg fütyfürütty.
A heveder párnázottsága is egészen egyszerű. Remélem az egyszerűsége mellett azért tartós is lesz. Most órákig rajtam volt, az elején egy vastag kabát, később csak egy flanel ing volt csak rajtam. Úgy 6 kg körüli súlyra tippelek, amit vittem. Egyáltalán nem éreztem egyik esetben sem, hogy vágott vagy dörzsölt volna, illetve hogy elcsúszkált volna a heveder.
A tartósságnál a hevederek rögzítése is figyelemre méltó. Már csak azért is, mert úgy tűnik, hogy nem a legmodernebb technikával varrták oda a tartófüleket. Persze nem is biztos hogy szükség van komplikált megoldásra. Általában kis súly kerül bele. Arra meg nyilván pontosan elég lesz ez a megoldás.
A vállhevederek csatjai is egészen egyszerű, és ódivatú módon lettek megoldva. De működik. Sőt, mikor már párszor levettem, meg visszavettem a hátamra a zsákot, akkor jöttem rá, hogy bár furcsa ez a fordított meghúzási rendszer, de végülis így elmarad az az ugráló mozdulat (tudod, mikor felveszed a hátizsákot, és mikor meghúzod a vállheveder pántját, akkor a zsákot a válladdal feldobod egy kicsit, hogy meg tudd húzni a hevedert) egyszerűen csak meg kell húzni a hevedert felfelé és már emelkedik is a zsák. Lefelé meg ugye értelemszerűen lefelé kell tolni a csat megfelelő részét. Nem úgy, mint a modern zsákokon, pont fordítva. Szóval ez megszokható hamar.
Egyébként mindenhol ilyen retro bújtatós csatok vannak, picit szöszölősebb mint egy műanyag csat, de egyáltalán nem borítja fel a napirendemet.
A hátizsákra tettek még egy hordfület felülre, apróság, bár nem olyan nagy zsák ez, hogy szükség legyen ilyen emelőfülre. De a fára felakasztani meg pont hasznos, ha nem akarja az ember letenni a nedves, saras, havas talajra. Mert ugye nem vízálló, ez talán kiderült az anyagleírásból, meg a gyári specifikációkból.
Apró részlet, de meg kell említenem a körömnyi kis logót a zsák oldalán. Na az ilyenek miatt kerül csak ennyibe a termék. Biztosan nem a marketingeseket és a reklámot kell kifizetni. Azért klassz kis figyelmesség a gyártótól. 😊
A hátizsák fedelére tettek molle bújtatókat is. Én most éppen használtam kipróbálás miatt, de nem lesz ez szokásom. Viszont szépen feszesen illeszkedett bele a Helikon-tex elsősegélycsomag (amit mindig legelőször teszek bele a hátizsákba) molle fűzője.
És ha már a fedélnél tartunk. A fedél tulajdonképpen egy hatalmas zseb is egyben, amit három tépőzárral lehet zárni. Nem túlvastag, de nagy.
Talán nem mutatja magát nagynak így kinyitva sem.
Azonban összehajtva kényelmesen belefér például az M65-ös télikabátom nagy bélése. Ami azért elég nagy méret. Így olyan az egész mint egy nagy párna.
Ha le van csukva a fedél úgy, hogy ki van tömve, akkor így néz ki. Mondjuk itt azért még van hely a hátizsákban.
És hogy mire jó így ez a zseb. Így ahogy most kitömtem, olyan mint egy párna. Kiránduláson megpihenve használható ülőpárnának vagy kispárnának a fej alá ha ledőlünk egy padra vagy leheveredünk a fűben. Rakhatunk ide egy összehajtogatott ponyvát, egy esőkabátot, vagy egy vékony polifoamot is.
Oldalra is tettek két fület valamilyen okból. Talán ide lehet valamiféle derékhevedert tenni, ha valaki szeretne. Én mondjuk nagyon ritka esetben használom a derékhevedert, (ezért nem is szerettem volna erre sem, és az új nagy zsákomról is leszedhető szerencsére) még a 100-as zsákomat is anélkül viselem. Engem zavar, kényelmetlen, és el is bírom vállból a hátizsákjaimat.
A zsák fedele alatti részt, a zsák száját, hagyományos módon, egy zsinórral lehet szűkíteni. Érdekesség, hogy nem tesznek rá rugós zsinórvéget. Én tettem rá. Volt fekete is, de ez a piros olyan vidám kinézetű, így ezt választottam.
És ha már ezen a részen vagyunk. A hátizsáknak nincs semmiféle hátmerevítése. Viszont belülre tettek egy rekeszt. Katonai hátizsákokba ide szokták tenni a derékaljat, vagy ülőpárnát. Ez ebben egy 30×40 cm-es rész.
Én most egy 20×40-es 2cm vastag polifoamot tettem át ide a régi zsákomból.
Ez egyrész tartást ad a zsáknak, másrészt a zsák tartalma nem nyomja a hátat, harmadrészt pihenőnél, ilyenkor télen, vagy vizes koszos felületen jó szolgálatot tud tenni, ha ráülök. Illetve jó még térdelni rajta ha olyan munkát végez az ember, vagy tűzrakásnál lehet vele a levegőt legyezni a tűznek.
Még egy szó a hátrendszerről. Ez a zsák, így ezzel a polifoamos merevítéssel, nekem egész nap 10km-es távon, négy órán keresztül kényelmes volt. És pont ugyanúgy izzadt bele a hátam, mint bármelyik másik hátizsákomban. Vagy egy kicsit jobban vagy kevésbé, vagy pont úgy. 😊
És hát a zsebek. Nagyon jó, hogy nem befelé vesznek el a zsák hasznos méretéből, hanem kifelé dudorodnak. És nem levehetőek, bár így nem lehet variálni az űrmértékkel, viszont nem is lötyögnek. Három van belőle, két kisebb másfél literes, és egy nagyobb úgy három-négy literesre tippelnék. A kisebbe vastagságra kényelmesen belefér a literes Sigg kulacs, passzosan a másfél literes is, de akkor nem lehet becsatolni a zseb fedelét.
A nagyobbik zseb mérete 28x20x5-ös méretű. Ebbe kényelmesen elfért a Gourmet serpenyő meg még pár dolog.(lásd lejjebb)
Végül megmutatom és leírom, mi volt a mai napon a zsákban. Megpróbáltam úgy elhelyezni a dolgokat, ahogy helyet foglaltak szállítás közben.
Fent a fedélen:
– a molle füleken az elsősegélycsomag. Ez mindig először kerül a hátizsákba. Most csak próbaképpen raktam ide. Masszívan tart, nem lötyög.
A zsákban:
– Decathlonos függőágy, iratok, mobiltelefon, multifogó,
Primus Omnifuel, negyed kiló kenyér, vadkamera, teáskanna, papír zsebkendő 50db. Legfelül egy igen méretes M65-ös bélelt kabát.
Bal oldali zseb:
– Literes kulacs, Decathlonos bögre, Opinel Picnik evőeszköz készlet.
Jobb oldali zseb:
Cukor, Gerber Compleat, 0,5-ös üzemanyagpalack pumpával.
Középső zseb:
– Trangia Gourmet, zsír, egy szál kolbász, fatányér, mustár, teafilter.
Ezek kényelmesen elfértek, még volt hely a zsákban, sok aprósággal ki lehetett volna egészíteni. Nekem ennyi most bőven elég volt, inkább feleslegeket vittem, hogy ki tudjam próbálni, mi fér el, és milyen a nagyobb súllyal való használat.
Most, hogy így jól körbefotóztam a zsákot, és megállapítottam róla dolgokat, nekiálltam, hogy elkészítem az ebédet, és közben megfogalmaztam magamban, hogy mi a véleményem. 😊 Egy falatka kolbászt sütögettem, jóféle kenyérrel, mustárral.
Meg odadobtam még egy teának valót. És ki is gondoltam, hogy mit fogok írni a végére.
Mielőtt szubjektív összegzést mondok a zsákra, még egyszer meg kell említenem, hogy egy olyan árban lévő zsákról beszélünk, ami egy komolyabb „Mekis” menü árába kerül. Extrákat nem szabad tőle várni, viszont egy kényelmes, jól pakolható, praktikus, és nagyon egyszerű hátizsák, mégsem éreztem úgy, hogy billegne, lötyögne a hátamon, vagy esetleg szűkösen feszesen lenne rajtam. Pontosan elég egy egynapos kiruccanásra, még akkor is, ha főzésre, sütögetésre és függőágyas pihenésre készülök. Átmeneti időszakban befér még a kabát is ha melegebbre fordulna az idő. A hátrésze, vállpántja fapados, de kényelmes, ehhez persze kell a polifoam bele, de az meg sok másra is nagyon jó dolog. A zsebek számomra jó méretűek, amit terveztem bele, azokat kényelmesen befogadja, lezárva nem tud kipotyogni belőle semmi, klassz megoldás a fedél rajtuk. A 40 liter is elegendő nekem, ennél többet nem szoktam vinni egy naposra, ha vinnék is, arra van nagyobb hátizsák. Ha a tartósság is megfelelő lesz, akkor mindenképpen egy jó vételnek mondanám. Ha ilyesmi hátizsákot szeretnél, akkor ez a típus mindenképpen legyen bent a jelöltek között.





