Ebben a cikkben azt fogjuk bemutatni, hogy hogyan készül el egy használati tárgy, nevezetesen egy csanak, tábori körülmények között.

A fák nem jelezték még, hogy felkészültek a téli pihenőre, amikor tábort vertünk a Börzsöny mélyén. A reggelek azonban már párásak voltak, tudatták, hogy kora őszi időszakban járunk.
A három napra több dolgot terveztünk elvégezni. Ezek közül az egyik, hogy „átlagos”, minimális eszköztárral, Zoli, egy használható csanakot fog készíteni, tábori körülmények között, amit megfelelően dokumentálva bemutatunk majd. Nos, mint ez már látszik, a dolog sikerült, bár a publikálás kicsit váratott magára. De egy jó vasutas közmondás szerint, „Ami késik…az még jön!”

A felhasznált eszközök: Angelero Auróra, Varga Zoltán keretes fűrész, egy kanalas véső, kanálvájó kés és egy balta. Egyéb körülmények között is ezekkel az eszközökkel készülnek a hasonló famunkák, kivétel a kés. Azért ezt a kést választottuk használatra, mert szerettük volna kipróbálni, mindenféle felhasználási területen. Más körülmények között, Zoli legszívesebben egy saját maga által, saját kézre markolatozott Lauri pengés faragókést használ.
A megfelelő alapanyag kiválasztása igényel némi körültekintést. Most a választásunk a környékben folyó fakitermelés hulladékai között talált gyertyán lett. Általában nem ez a legideálisabb egy kezdő fafaragó részére, de Zoli szerencsére nem ebbe a kategóriába tartozik. Kezdőknek ajánlatosabb inkább a frissen vágott nyír. Ügyelni kell rá, hogy csomómentes darabot válasszunk. Levágtuk hát azt a darabot, amire szükségünk volt a csanak elkészítéséhez.
A kugli kettéválasztása a középvonaltól egy-két centire történik. Ennek az oka, hogy kisebb a lehetőség a későbbi repedésre.
Mikor kettéhasítjuk a kuglit, elkezdődhet a kinagyolás. De előtte még, az elképzelt forma, méret felrajzolása következik. Erre azért van szükség, mert hamar elmegy a méret az elképzelt formától. A felrajzolás történhet sablonnal, vagy szabad kézzel.
Habár sablonról beszélünk, azt el kell mondani, hogy mivel kézi munkáról van szó, a végére minden egyes darab más és más formájú lesz, még ha csak láthatóan kis eltéréssel is. Ebben van tudatos rész is, hiszen esztétikailag is alakítani kell a munkadarabot.

A nagyolást egyszerű baltával végeztük. Itt is nagyon fontos, mint bármelyik munkafázisnál, hogy a haladást ne kapkodjuk el, mert egy rossz mozdulattal, hamar leválaszthatunk egy darabot az anyagból a borotvaéles baltával, és akár kezdhetjük is elölről, vagy változtathatunk az elképzelésen.
Még szerencsés, ha csak az utóbbiról van szó!  😆 Haladjunk lassan, megfontoltan, átgondoltan, hiszen gondoljunk csak bele, nem kényszer, hanem az öröm miatt csináljuk, időnk az van…

Hamarosan elérkeztünk egy olyan munkarészhez, ahol már kevés a mester két keze. Egy szorítót kellett készíteni, és abba beékelni az alakuló tárgyat. Útra keltünk hát a fentebb említett fakivágáshoz, és beszereztük a hozzávalókat. Hipp-hopp kész volt a tábori „satu”. Jó erősen beékeltük a munkadarabot a szükséges megtámasztás miatt, hiszen a kanálvájó véső, már nagyobb ütést igényel, biztosabb, szorosabb tartás szükséges.
Belső kialakítás, a nagyolás kanalas vésővel történik, míg a finomítás majd kanálvájóval.
Mindez természetesen a fa szálirányának folyamatos figyelembevételével. Fontos, hogy száliránnyal szembe ne akarjuk megdolgozni az anyagot, mert a szálak bevezetik a kést az anyagba, így kevésbé tudjuk a vésés irányát kontrollálni.
Itt említeném meg, hogy a munka előrehaladtával, egyre gyengül a faragó kéz, és lanyhul a figyelem, ráadásul a kés éle is szépen lassan tompul. Tehát érdemes hosszabb- rövidebb szakaszokban dolgozni, közben pihenőket tartani, élvezni az erdő csendjét, vagy éppen hangjait, és újrafenni az eszközöket.
Sok baleset történik az éles, vagy éppenséggel életlen szerszámokkal, és még csak nem is jellemzően a kezdőkkel. Rutinosabb faragók is bele-beleszaladnak a késbe néhanapján. Tehát kés elé soha ne kerüljön testrész!Faragjuk inkább a fát! 🙂
A külső felület végső kialakítása már a fent említett Auróra késsel történt. Finom mozdulatokkal, apró forgácsokat leválasztva érdemes haladni. Így nem fárad az ember keze olyan könnyen, és kontrollálhatóbb a felület kialakítása.
A csanak elkészült, az alkotó pihen. 🙂
A nap végére, ilyen lett a végső kialakítás.
Ez az állapot, már maximálisan lehetővé teszi az új edény használatát. Nagyjából ennyit lehet kihozni a dologból, tábori körülmények között, alapvető eszközökkel. Azért csak ennyit, mert a száradás és az impregnálás sok időt vesz igénybe. Természetesen ez csak egyik útja a csanakkészítésnek, ahogyan Zoli csinálja. És nyilván ebbe a nyúlfarknyi cikkbe nem lehet belesűríteni azt a sok apró mesterfogást, ami szükségeltetik a csanak elkészítéséhez. De ha szemfülesek vagytok, akkor akár személyesen is megmutatja nektek Zoli, hogy mitől lesz profi egy ilyen edény.

Persze rendes körülmények között ezzel még nincs befejezve a csanak. Habár nekem nagyon tetszett az a felület, ami a végére kialakult. Szépen látszottak a faragás nyomai.
Ám a belső részt nem praktikus durva felülettel meghagyni. Le kell csiszolni csiszoló papírral, hogy sima felületű legyen. Tartóssá kell tenni, hiszen ha már ennyit dolgozik vele a készítő, akkor szeretné azt minél hosszabb ideig használni. Első lépésben, már otthon, a kifőzés következik tömény sós vízben. Ezután szükséges a lassú szárítás. Nejlonzacskóban, naponta kétszer-háromszor kifordítani a megfelelő intenzitású száradás eléréséhez, körülbelül két hétig a repedések elkerülése végett. Ez az időintervallum függ a páratartalomtól, hőmérséklettől… A legvégső felületkezelés később igény szerint csiszolópapírral, száradás után háromszor-négyszer felvizezett csiszolópapíros polírozással érhető el. Utolsónak pedig az impregnálás következik, paraffin olajjal, gazdagoknak tung olajjal.
De ez már egy másik történet lesz…