Úgy alakult, hogy szerencsés történések miatt, pár hónapig nem tudtam kimenni az erdőbe. Úgy októbertől december első hetéig. Szóval nagyon vártam már, hogy a tüdőm megteljen a korhadó erdő illatával.Szerencsére ezen a napon még kellemes +8 fok és viszonylag mérsékelt szél is kedvezett a kiruccanásnak. Sőt, még a nap is sütött. Tehát nem lehetett okom panaszra. Mivel a napokban, az Alaptábor Facebook csoportban a rönk kályháról volt szó, így elhatároztam, hogy a mai délelőtti teámat egy ilyen főzőalkalmatosságon készítem el. Régebben írtam már egy cikket róla. De most használtam is, nem csak megcsináltam. Előnye, hogy nagyon kevés tüzelőanyag kell hozzá, kis helyet foglal, lokális a lángja.

Mikor kiértem a táboromba, azt tapasztaltam, amit mindig, hogy nem járt itt senki. Eldugott hely, kívülről jelentéktelen vegyes elhanyagolt őserdő. De nem véletlen, hogy ezt a helyet választottam évekkel ezelőtt. Még ilyenkor is, mikor a fák már lehullajtották levelüket, és minden unalmas szürke és barna, nálam még kellően zöld a környezet.A befelé vezető csapáson, egy kedvenc jelenséget fotóztam le. A lehullott nyárfalevél, ha úgy esik rá a fény, úgy néz ki, mintha kékes acélból lenne. És most úgy esett rá a fény. JAz előbbi mondatomat, miszerint nem járt itt senki, javítom. Mert láthatóan, amíg én nem voltam itt, az élet nem állt meg. Pontosabban valakinek azért megállt.Kifelé menet elhatároztam, hogy fenyő rönköt fogok használni. Azért tettem egy próbát, a tavasz óta itt száradó nyárfával is. Amolyan, remény hal meg utoljára stílusban. Nem vágtam vastag rönköt, csak amit a kézifűrésszel kényelmesen el lehetett vágni.Persze tocsogott a víztől. Úgyhogy nem is hasogattam már el. Majd valami nagyobb tűzre jó lesz télen.Beljebb mentem az erdőbe, és egy kidőlt fenyőből vágtam rönköt, mint ahogy terveztem is. Természetesen ez akkor is jól égne, ha frissen vágtam volna, de ez ráadásul már szárazabb is volt.Egy ekkora darabot fűrészeltem le. Úgy gondoltam, hogy ez kb. 30 percig fog megfelelő tüzet adni melegítéshez főzéshez.Négyfelé hasítottam a rönköt. Nem túl szépen, majd a vékony darab, hamarabb el fog égni, de nem igazán számított most ez egy teánál.Sokan bíbelődnek különböző bonyolultabb technikával. Összedrótozzák, szögelik, vasalják… Felesleges. Én az egyszerűség híve vagyok. Nem kötöm össze a darabokat semmivel, hanem leásom úgy egyharmaduknál, és bedöngölöm a földet körülöttük. Ez kellő tartást ad egy nehezebb edénynek is. Jelen esetben egy literes vízforralónak.A begyújtást sem apróztam el. Egy gyantával átitatott vattapamacsot használtam erre a célra.Begyújtottam, és bedobtam a hasábok közé.Néhány perc alatt begyulladtak a hasábok,és szépen duruzsolt a rönk lángja.Azt gondolnánk, hogy az igazi, magára valamit is adó erdőjáró, szakállas, kalapos, kockás inges, és ilyenkor valamilyen bogyóból készíti a teát. Mondjuk galagonyából… … vagy csipkebogyóból…De rám nem illenek a fenti jelzők, maximum a természetjáró, és nem is követem a múló divatot… Meg nem is  kedvelem annyira ezeknek a bogyóknak a főzetét, mint az Earl Grey fekete teáját. JA teavíz alatt már teljes intenzitással égett a tűz. Ha egy kicsit fújt a szél, akkor persze jobban beindult.De ha nyugodt volt a levegő, akkor előírásszerűen égett a hasábok között a tűz. A teáskanna masszívan állt a helyén.A tea kész lett. És nagyon intenzív lett az íze. Valahogy itt kint mindig intenzívebbek az ízek. Főleg ebből a sok mindent látott húsz esztendős acélbögréből. Így nézett ki belül a rönk, mikor pár perc múlva levettem a kannát.Amíg iszogattam a teát, addig hagytam hagy égjen, és lemértem meddig tartott. Ez volt a begyújtás utáni 20. percben.Ez a 30. percben.
40 perc múlva, még simán elbírta a teáskannát, és persze pillanatok alatt felforrt a víz.Itt meg már csak három hasáb maradt. Azokat összébb tolva, még mindig felforrt volna rajta egy kanna víz. De ez már majdnem ötven perccel a begyújtás után volt. Mindössze egyetlen kis hasábfával.Nem véletlenül van létjogosultsága ennek a technológiának, mint erdei főző alkalmatosság.

A teám elfogyott, a tűz kialudt. Már csak annyi dolgom volt, hogy a legjobb állapotában lévő kökényből befalatozgassak. Ha azt mondom, hogy mézédes volt, akkor ez hihetetlenül hangzik. De kökény létére, nagyon édes volt már.Visszafelé nagyot haraptam még ebből a tavaszias téli levegőből. Pár nap múlva talán már jön a lehűlés. Akkor már ez a melegítési mód nem lesz a legoptimálisabb, hiszen elég kis hőveszteséggel járó tüzelés ez. Nem igazán lehet körül állni, és melegedni nála. Ez viszont nyáron, vagy melegebb napokon, mikor az ember nem kívánja a plusz meleget, kétség kívül, előnyére változik a rönk kályhának.