Azt hiszem ez lesz az első túraleírásom, amit nem a saját szavaimmal kezdek majd. Soha nem sikerült ezt a kellemesen langyos, puha fényekkel kápráztató, nyugodt időszakot úgy leírnom, mint az alábbiakban olvasható.
„Ha csak néhány napra, vagy órára, van úgy, hogy egy hétre, sőt még tovább, de minden esztendőben visszatér az idő, amit szeretnék úgy hívni, hogy: az aranynapok. A föld a nyár végi esőktől újra nedves és puha. A levelekről a víz a port lemosta, s a lomb újra zöld. A hajnalok frissek, de a nap még meleg. S a hegyeken alkonyatkor langyos a nyugati szél. Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj.”
 (Hamvas Béla)

Ez a néhány sor írja le számomra ezt az időszakot, ami szeptembertől, sokszor akár december elejéig tart számomra. Habár ez a két nap, amit a Tisza-tónál töltöttünk kajakozással, ennél jóval nyáriasabb volt, de azért a reggeleken már lehetett érezni, hogy itt van az ősz, itt van újra.

Reggel, a Poroszlói kikötőből indultunk, mint már oly sokszor tettük. Itt kényelmesen vízre lehet tenni a kajakokat, őrzött parkoló van, és több útvonalon is el lehet indulni, hogy kalandozzunk ezen a vadregényes tározón. Habár sokszor indultunk innen, azért most is tartogatott újdonságot a hely. Innen nézve, már látható az a kerékpáros híd, ami a tározó felett ível át. Idén épült, így most már biztonságosan körbe lehet tekerni az egész tavat, kerékpárúton.A híd alatt átevezve a Tiszavalki medencébe jutunk. Ez egy 58,7 km² nagyságú medence, aminek 35-40%-a nyílt vízfelület, tehát nem kis része a tónak, önmagában is jó nagy vízfelület. (A Velencei-tó mérete 27 km².)  Kellemes reggeli szél fújt, néha a hullámok befröcsköltek a kajakokba, de nem volt vészes.A Szartos nevű területet céloztuk meg, innen van átjárás a Nagy-morotvába, majd onnan ki a Tiszára. A vízben korhadozó faágakon népes madár kolónia pihent, jöttünkre fel-felröppentek, de azért sikerült pár képet készítenem róluk.A víz felületét sok helyen vastagon borította a növényzet. Ezekre a helyekre nem tudtunk volna beevezni. Ezt tudták a kisebb madarak is, mert nem törődtek vele, hogy közel evezünk hozzájuk. Tudták, utunk, csak a növények széléig vezet majd.Szabályosan kisebb-nagyobb nyiladékokon tudtunk közlekedni. Ezen a részen már a szél is csendesedett, és az idő is kezdett melegedni.A Nagy-morotva bejárata nem túl hosszú és nem is nagyon szűkös, a két nap alatt jártunk ennél is szűkebb átjárókba. Az evező még bőven elfér a két oldal között.A morotvában csend és nyugalom fogadott minket. A tó állatai fészkelődtek csak. Reggeli jövés menésüket nem zavarta meg semmi, csak mi voltunk itt. Mi meg nagyon vigyázunk arra, hogy ne keltsünk „akusztikai környezetszennyezést.” J  Ahogy lehet, nagyon csendben evezünk, nem kiabálunk, nem zajongunk semmilyen formában.A morotvából egy hosszabb csatorna vezet ki a nagy Tiszára. Néhány bedőlt fa tarkította a part széleit, igazi őserdő vett körbe minket. Itt valahogy jobban érezni a víz és a növényzet illatát, talán mert zártabb rész, és jobban megszorul a levegő. Mindenesetre nagyokat szippantottunk a természet illatából.Amikor kiértünk a Tiszára, a part mellett mentünk, a behajló fák alatt szlalomoztunk. Kellemesen langyos idő volt, a szél sem fújt már.Nem mentünk sokáig, mert megbeszéltük, hogy az ebédet a 430-as folyami kilométernél, a Tiszafüredi medencébe vezető csatornánál fogyasztjuk el. És ez igen közel esett a morotva kijáratához.Amint kikötöttünk, a vízbe vetettük magunkat. Nem volt ugyan kimondottan meleg a víz, de azért egy gyors pancsi jól esett. Nem úgy, mint az a bírság, ami a hajózási útvonalban történő fürdésért jár. Na igen, erre nem figyeltünk, egy horgász tájékoztatott minket, hogy 30.000 forint lenne a jutalom, ha megjelennének a rendőrök. És hát valóban igaz, hogy nem a legbiztonságosabb ilyen helyen fürödni.

Egy kis pihenő és ebéd után folytattuk az utat az Aranyosi sziget felé. Ide terveztük az éjszakai tábort. A Tisza nyugodt volt, nem úgy az eszeveszetten száguldozó jetski-sek, meg vízisíelők. De hát a víz az mindenkié. Szerencsére mi nem sokat töltöttünk a Tiszán, azokat a helyeket kedveljük, ahol nincs forgalom. Ezen a részen néhol olyan buja a növényzet, hogy az ember azt gondolná, valami egzotikus helyen jár.A parton, a horgászhelyeken sokan ott hagyják a sátraikat, vagy a ponyvából készült menedékeiket. Meg a rengeteg szemetet. Ez visszazökkent minket a valóságba.Mi próbálunk bent maradni a mesevilágban. Ebben a csodálatos környezetben, ahol most még nyár van, hiszen 30 fok körüli a hőmérséklet. De a természet, meleg barátságos élénk színeivel már mutatja, hogy közeleg az ősz.Talán az idén lesz annyira hideg, hogy ismét tehetünk egy túrát a tó jegén, mint anno Misi bácsival, a Zord Tisza-tó túrán. Meglátjuk. Messze van még, és addig biztosan jövünk még ide. Amint erről beszélgettünk, megérkeztünk az Aranyosi szigetre. Szerencsére nem volt itt senki, miénk volt ez a partszakasz. Nyugodtan írhatom, hogy „természetesen” óriási halom szemét fogadott itt is, ami lelombozott minket egy kicsit. Kicsit összeszedtük ami szét volt szóródva, és nekiálltunk tábort építeni. Mindketten függőágyaztunk. Azt kell, hogy mondjam, az idén vásárolt Thermacell szúnyogriasztó nagyon jó befektetésnek tűnt ez alkalommal is. Mind a gyári, mind a másik gyártók által forgalmazott Raid és Vape lapocskákkal kiválóan tette a dolgát. Nem is távolodtunk el a kis gázpalackos eszköztől.Gábor kis tüzet rakott, és ezen készítette el a vacsoráját, és ezen főzött teát. Én amióta meg van a Trangia készletem, nem is nagyon rakok tüzet nyáron. A melegre nincs szükségem, a gáz meg sokkal gyorsabb, tisztább praktikusabb. Nyilván egy kis tűz színezi a tábori hangulatot, de őszintén szólva nem csak ez adja meg a kellő hangulatot az esti beszélgetésekhez. Főzés után hagytuk is elhamvadni, és néztük a lemenő nap fényében úszó nádasokat, figyeltük a szigetre érkező baglyokat és beszélgettünk lefekvésig.Az est nyugodtan telt, semmi mozgás nem volt sem ember, sem állat által. Nagyon meleg volt. Takarózni nem kellett, a hálózsákon feküdtem egész éjjel és csak a lustaság választott el tőle, hogy az alsó szigetelőpaplant levegyem a függőágyamról. Itt a tónál többször előfordult, hogy nyáron csak a csupasz függőágy kellett, és sokszor még az is meleg volt. A reggel pazar napfelkeltével ébresztett minket.A reggelihez szűrtem gyorsan pár liter vizet, és közben ismerkedtem a korábban kelőkkel.Én csak kávét ittam meg egy zabkását készítettem, de Gábor nem adta a szokásosnál alább. Egy laza rántottával indította a napot.Megbeszéltük, hogy a második napot úgy kezdjük, hogy a sziget mögötti fő ágból beevezünk a térképen jelölt belső tavakhoz. Ez nem volt messze, 10-15 perc múlva már a szűk bejárónál voltunk. Itt már össze kellett csúsztatnom az evezőmet, hogy tudjak még evezni kényelmesen. Vadregényes belső tóba érkeztünk. Nem volt itt senki rajtunk kívül. Pár percre megálltunk, és nem csináltunk semmit. Néztük a repülő madarakat, figyeltük a vízből kiugráló, majd hangosan visszacsapódó halakat és élveztük a nyugalmat.Visszaérve a Tiszára, a folyásirányba indultunk tovább, hogy a Sarudi medence alatt elérjük a torkolatot, ami az Abádszalóki-medencébe visz át. Én ezen a részen már a fák hűvösében eveztem, mert a nap már melegen sütött. Bekentük magunkat naptejjel, hogy ne égjünk le. A kalap és napszemüveg pedig természetes tartozékunkat képezte. 🙂Öt folyami kilométert tettünk meg, mikor kirajzolódott a Sarudi és az Abádszalóki medence között húzódó torkolat. Sok horgász volt ezen a részen, nyilván halban gazdag környék lehet. Itt jobbra fordultunk, hogy majd utunk végén, a Kis-Tiszán evezzünk fel, egészen Poroszlóig.A Sarudi medencében már kicsit több élet volt. A motoros járművekből is kijutott sajnos. Legközelebb, ha jövünk, már hideg lesz a víz, a levegő is hűvösebb, így majd ezek a zajongók már bent ücsörögnek a meleg szobában, és mi zavartalanul élvezhetjük a természet szépségét. A hatalmas tündérfátyol rétek feledtették velünk a hangoskodókat, így ezekkel voltunk elfoglalva inkább.Egy hangulatos aprócska, csendes kis kikötőhöz értünk. Itt kellett beeveznünk a Kis-Tiszára, ha Poroszlóig azon szerettünk volna haladni. Mi be is eveztünk, hogy végig a Poroszlói medence felett, a kanyargó folyón keressünk egy megfelelő helyet az ebédhez. A Sarudi gátőrház környékén találtunk megfelelő helyet. Az általam melegített konzerv is finom volt, de Gábor tonhalas sajtos tésztája azért vitte a prímet. Még színeiben is. Sok-sok szempár figyelmétől kísérve fogyasztottuk el az ebédjeinket. A pihenő után már csak egy rövid szakasz maradt hátra a két napos túrából. A tündérrózsákkal és horgászokkal tarkított  részről már nem teszek ide képet, mert másik cikkben már leírtam ezt a szakaszt. Csendes, nyugodt rész. Ide nem nagyon jönnek be motoros járművek. A gát nagyon közel van, láttuk a kerékpárosokat, akik kerékpáron kerülték a tavat. Eszembe is jutott, hogy egyszer kajakkal kerüljük meg a tározót. Ha kicsit belehúzunk, akkor a két napba még simán belefér az is. Ahogy így elmélkedtem, feltűnt a jól ismert facsoport.Ez a facsoport jelentette most nekünk a két napos túra végét. Hiszen itt balra kanyarodva kikötöttünk a kiindulási ponton, a Csicsman kikötőben. Nagyon kellemes nyári napokat választottunk. Talán túl meleg is volt, őszintén szólva én hűvösebbre számítottam. És kevesebb emberre, meg vízi járműre. Úgy látszik, idén ebben a furcsára sikeredett esztendőben, egy kicsit ez a szezon is másképpen, lassabban cseng le. Minőségi két napot töltöttünk el Gábor barátommal. Csoda helyeken jártunk, sokat tapasztaltunk, jót eveztünk, élveztük az életet. Remélem őszre összejön még egy túra itt, a varázslatos Tisza-tavon.