Nos, ma én is összeszedtem a késeimet, és magam is meglepődtem. Mert nagyjából annyi helyen vannak, emennyi a felhasználási területük. Így, ebben a formában ezért nem is láttam még őket én sem.Mindenkinek megvan az ideológiája egy-egy eszközhöz, hogy miért kell, ugye? Én is leírom, hogy melyik miért kellett, és miért maradt meg a „gyűjteménybe”. Megpróbálom beszerzési sorrendbe szedni és leírni néhány szóban, melyiket miért vettem, illetve a legszükségesebb jellemzőit.

– Kezdeném a sárga markolatos Böker AK74-el. Ez az első rendes bicskám, ami nem gyerekkori beszerzés. Amerikából vásároltam, és nagyon sokáig csak ezt használtam, ha kimentem az erdőbe. Ma már nem használom, érzelmi okokból tartottam meg. Nagyon jó fogása van, AUS-8 acéllal, ami kiválóan élezhető és jó éltartó. Erdei, tábori felhasználásra tökéletes volt. A markolata eredetileg fekete volt, de én jobban szeretem a színes dolgokat, ezért szintereztettem. – Jó lenne egy balta, gondoltam. De nem fanyelű meg nem is nagy. Vízparton, vízitúrákon is használnám, meg télen-nyáron, és nem szeretném babusgatni meg ápolgatni, csak használni. Tomi barátomtól kértem kölcsön az ő Fiskars X7-es baltáját. Csodálatosan egyszerű, strapabíró eszköz. Nem volt kérdés, hogy hamar megtaláltam a megfelelő szerszámot a favágásaimhoz. Nem is kívánom lecserélni. Ide kattintva cikk is van róla.– Kellett egy nagy kés, mert az még nem volt. Egy igazi, masszív erdőjáró kés. Ez lett az Ozirisz. Azt gondolom, hogy Kovács Miklós kései közül ez a legnépszerűbb darab. Számomra teljesen kompromisszum-mentes darab. Az Alaptáborban cikk is van róla, nem is színezném a dolgot. Ide kattintva ezt is elolvashatod.

– És akkor kell egy multifogó is. Sokat szerelgetek, költöztetek, és ha itthon a lakásban kis igazgatni való akad, akkor bizony ez van az oldalamon.  A Victorinox CSPlus, mondhatom csúcskategóriás multieszköz. Ez tényleg egy megfelelő méretű fogó, rajta sok használható funkcióval. A fogó eszközein kívül, külön kis tárolóban a tokba helyezve van jó pár bitfej, és hozzá behajtó. És persze dugóhúzó. Na, az utóbbit még nem használtam.– A nagy piros Victorinox Outrider. Egy amolyan mindenesre vágytam, ami állandóan nálam van. Ez lett az, és valóban állandóan nálam van, és valóban mindenes. Ha csak egy kés maradhatna a képen lévők közül, akkor ez a bicska lenne az, toronymagasan. Sokoldalú, praktikus és nagyon strapabíró bicska.– Megismerkedésünkkor, a feleségemnek is igénye mutatkozott egy kis bicskára, amit túrázásnál magánál tarthat. A piros-fekete markolatos Enlan Bee L06 lett az. Nagyon bevált, hosszú évek alatt sem mutat hiányosságokat a szerepkörében.– A Mora kanálfaragó és a kis faragókés erdőjáró táborozó ember lévén, szükségszerűen került a listára. Habár időközben rájöttem, hogy nem nagyon faragok, néhányszor használtam, de filléres dolog, meg bármikor megjöhet a kedvem hozzá, szóval ez még marad. Ide kattintva cikket is olvashatsz róla.– Ez még akkor történt, mikor nem volt saját kajakom, jó sok évvel ezelőtt. Sokszor jó lett volna egy kicsi könnyű rozsdamentes kés, amivel a köteleket elvágnom ha úgy alakul és mindig ott lóghat a kajakon. A Petzl Spatha nagyon tetszett képről, így azt kaptam egy alkalommal karácsonyra. Beváltotta a hozzáfűzött reményeket, egy kivétellel, hogy egy kézzel nem nagyon lehet kinyitni, ami nagyon fontos lenne. Ettől eltekintve, kicsi, ultrakönnyű, mutatós darab.– Sokan dicsérték az Opinel termékeit, nem véletlenül. Igen szolid árukhoz képest jó minőségűek, és ez szinte kötelezővé teszi, hogy ott legyen minden késszerető éltárs tarisznyájában, vagy a konyhában. Minimális súly, jó használhatóság jellemzi ezeket a bicskákat. Egy 8-as és egy 9-es van a konyhai készletemben, de előfordul, hogy berakom a hátizsákba valamelyiket. A 9-est pengéjét kissé át is alakítottam.– Nagyon szeretek futni, ehhez kerestem egy alkalmas kis bicskát. Egy Byrd Meadowlark lett a befutó, jó pár éve mindig belerakom a nadrágzsebbe, vagy a futóövbe, akadt rá példa, hogy használtam is. Meg nem egyszer olyan is, hogy bennmaradt a nadrágzsebben és kimostam a gépben. J Nagyon vékony, nagyon könnyű, így mintha nálam sem lenne. Egyébként kényelmes fogása van, egykezes nyitású.– Költözködéskor egyre nagyobb szükség lett egy kis multira, de olyanra, amit nem sajnálok, ha festékes, ragasztós, törött lesz, vagy ha elhagyom. Hirtelen felindulásból a Stanley fogó mellett döntöttem. Erősen kompromisszumos, de 4 ezer forintért egy elhagyható, eltörhető darab. Cikk róla itt.– Mikor megjelent a Mora Floating, azt hiszem nekem lett először az országban. Egyenesen Svédországból érkezett. Parafa markolata van, rikító narancssárga színe, fent marad a víz tetején, akár tokkal együtt is, recés az éle, egykezes, nem kell nyitni. Ez váltotta le a Petzl bicskát. Maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.– Sokat gondolkodtam, milyen legyen az első kése a fiunknak. Aztán Balázs barátom megoldotta, és ajándékozott Péternek egy Victorinox Swiza „bicsakot”. Büszke rá, és jól használja. (Fotó: 5 és fél éves fiunk műve.) Ha megyünk ki az erdőbe, már automatikusan ezzel kezdi a pakolást.– A kis fehér és a még kisebb piros Victorinox, női táskákban rejtőzik. Nem kell magyaráznom, ugye…? Külön fotó sincs róla. 😀 

– Hecht balta. Hirtelen felindulásból vásároltam. Öcsém fakivágásokkal foglalkozik, nála láttam és használtam először. Azt merem mondani, hogy Fiskars minőség, jóval kedvezőbb árban. Cikk róla ide kattintva.– A fa markolatos skandináv jellegű kést és a tokot hozzá Gál Balázs barátom készítette nekem, hogy legyen egy rendes asztali késem. Lett. Kiváló a markolat fogása, remek a vágóképessége, az esztétikai megjelenés meg önmagáért beszél.– Mókamiki woodlore 95, ez a gyönyörű, kékes lilás markolatos skandináv élezésű kés. Nem volt még skandi élezésű nagy késem, mert leginkább konvex él párti vagyok. Ezt nem is olyan gyakran viszem el. Pedig nagyon kényelmes, jól használható, prémium minőségű késről beszélek. A markolat színe meg káprázatos számomra. 🙂 Cikket ide kattintva olvashatsz róla.– Végül a Real Steel Bushcrafter bicska, ami igazi impulzus vásárlás volt. Az Alaptábor találkozón láttam, használtam, és egyből beleszerettem. Az ideológia hozzá: jó lenne egy olyan bicska, ami fixhez hasonlóan masszív, de kisebb helyen elfér. Nos, ezt kajakozáskor szoktam berakni. Tényleg kicsi(viszonylag), de bitang masszív. Ha netán egy lakatlan szigetre kerülök, nem lesz gond a túlélés ezzel a bicskával. És már nem is gyártják. Szóval maradós tétel. Nagyjából ennyi a sztori, ahogy mondják manapság. És hogy miért pont ezek? Számomra ezek az eszközök, amiket felhasználási körük, minőségük, áruk miatt szívesen látok a túrafelszereléseim között. Természetesen mindenkinek mások a lehetőségei, igényei, elvárásai a fenti jellemzők tekintetében, így végtelen sok variációja van a témának.