Ezerszer meg egyszer megfogadtuk, hogy nyáron dög melegben nem megyünk ki még a táborhelyre sem. Kirándulni, meg túrázni végképp nem. Tudtuk, hogy ma is nagy meleg lesz, de Péter kérte, hogy használjuk ki a vakáció utolsó napjait, és kezdjünk bele legalább a kerítésbe, amit már régóta tervezünk.Reggel tehát bepakoltuk a megfelelő szerszámokat, beöltöztünk „erdészbe” és elindultunk. Az első boltig, mert nem volt mit sütögetni. Megvettük, amit szerettünk volna, sajtos grillkolbászt, szalonnába göngyölt virslit, és Péter még szeretett volna grillsajtot.

Már reggel nyolc után, mikor elindultunk az autótól elég meleg volt az idő, főleg az egy héttel ezelőtti reggeli 10 Celsius fokokhoz képest. Az út úgy porzott a hónapok óta tartó szárazságtól, mintha hintőpor lett volna a bakancsaink talpa alatt.

Amint kiértünk, neki is kezdtünk begyűjteni az anyagot. Szerencsére a táborral szemben lévő erdőt kitisztították, és rengeteg ág volt még ott. Gondolom, később majd elégetik vagy bedarálják. Na, ebből oroztunk mi el egy kis kerítésnyit. Csak a kis Gerber keretes fűrészt használtuk, meg a Fiskars X7-es baltát.Először is vastagabb ágakat vágtunk, ezeket kihegyeztük. 
Majd leütöttük egymástól szűk méter távolságra. Aztán közé fűztünk vékonyabb ágakat. Hát nem dolgoztunk ugyan sokat vele, így nem is készítettem folyamat képeket, de gondolom mindenkinek érthető lesz az építési technológia. 🙂 Hipp-hopp, kész is lett a kerítés.
Közben észrevettem, hogy a kis madáretető, amit 8 éve készítettem, megadta magát. Eddig bírta. Mit ne mondjak, nem kevés. Őszre készítünk majd egy újat helyette!
Már dél előtt nekiálltunk az ebéd elkészítésének. Tűzgyújtási tilalom van az egész országban, de nem ezért használtam a Primus Omnifuel készüléket, hanem azért, mert amióta megvan, két éve, csak ezt használom. Igen tudom,….nagy, meg macerás, meg izé meg hozé,….de részemre a használati élménye olyan nagy, hogy nem tudok leszokni róla. Valahol a tűz és a gázfőző között van.Egyébként a mai összeállítás a következőképpen nézett ki. Csupa kedvenc jól bevált dolog. Az utóbbi tíz évben elértem azt a gyakorlati és tapasztalati szintet, hogy célirányosan tudok kevesebb, és néha drágább, de jobb minőségű dolgot venni, mint sok olcsó, de néha jó vackot összevásárolni. Elhiheti a kedves olvasó, hogy ez nem is olyan egyszerű. 😊
Na szóval, szépen „süldögélt” Péter ebédje a Trangia Gourmet serpenyőben. Ekkorra már kiderült, hogy én otthon elfelejtettem vizet tölteni a másfél literes kulacsba, Péternek meg már szűk fél liter van a palackjában. Meg nekem van még fél liter szénsavas üdítőm, jól behűtve, de abból meg ő nem ihat, mert koffein tartalmú. Na mindegy, ennyit a profizmusról. 😊Amíg én sütögettem, Péter felszegte a kenyeret, még jó hogy vittem a Condor Terrasaurt. Bicskával is lehet ezt, de én szeleteléshez jobban kedvelem a hosszabb pengét. Nézzen már ki valahogy az a kenyér.   Péter direkt kérte, hogy készítsek képet a kedvenc bicskájáról, amit Misóbától akkor kapott, mikor kimentünk a Holt-Tiszára együtt evezni. Hát eleget tettem a kérésének. Ez egy ketté szedhető bicska, ami szétszedve egy villa és egy kés lesz.Péter ebédje el is készült, szépen kitálaltam neki, aztán ahogy magunk közt szoktuk mondani ilyenkor: Hajrá! 😊 Nekilátott.Én meg kisütöttem a sajtos kolbászokat. Közben fotózgattam, így egy picit szét is sütöttem, de a látvány valójában nem vont le az élvezeti értékéből. Kovászos cipóval fogyasztva, mondhatom, hogy nem volt annak semmi baja.Viszont lett egy Opinel Picnic termékfotó, legalább most itt ebben a mondatban meg tudom említeni, és linket csatolni az Alaptábor blog idevágó cikkéhez. 😊Aztán nekem is tálalás, és hajrá! 🙂 A mustár még nincs a képen, de megnyugtatok mindenkit, a kattintás után odakerült az is. Bár mindig megfogadom, hogy legközelebb valami csemege, kovászos, vagy savanyú ubit hozok hozzá. Na de hát…..
Kifelé menet Péter talált egy koponyát az erdőben, és mint szerintem a legtöbb fiúnak, ez óriási élmény. El is hozta magával, hogy majd a táborban kielemezzük, ugyan minek lehetett a koponyája. Aztán nem elemeztük ki, csak ott néz azóta is magában.És kezdődött a mai nap legkeményebb része. A tűző napon, 35 fokban lenyomni azt a 3 km-t az autóig. Nem tűnik soknak, ugye? Hát nem is sok, csak a meleg nagy. Ráadásul, ilyenkor nem csak a nap fűt, hanem a felforrósodott homok duplán adja vissza alulról a naptól begyűjtött meleget. Pokol. Valahogy így érezzük akkor, mint az alábbi képen. 😊

Persze a valóságban nem ilyen ez, hanem elég hangulatos, a meleget leszámítva.
Szeretjük mi ezt az alföldi erdőt, nagyon sok boldog órát töltöttünk már el itt a családdal az elmúlt 11 év alatt. És reméljük, hogy még sokat el is tölthetünk, hacsak a morcos erdészbácsi ki nem billent minket innen, mert megcsapoltuk a rőzse állományt. De ahogy ismerem, ettől nem kell tartanunk. A kis kerítés építéssel igyekeztünk minőségi időt eltölteni Péterrel. Amolyan Minecraft, csak ez élőben. És ahogy néztem, jobban is élvezte, mert ahogy szoktam neki mondani: „Ez megtörtént, ami a virtuális világban van, az nem történik meg. Az nincs.”
A kerítés meg van. Lett. Hamarosan megcsináljuk majd a jobb oldalát is, és majd arról is írok egy ilyen kis beszámolót. De az már majd ősszel lesz, mikor megnyugszik az idő, lecsendesedik az erdő.